15. fejezet: Haza�rkez�s

 

 

A kapit�ny az �rny�kt�ncot haszn�lva a legr�videbb �ton vitt az orvosi osztaghoz. Renji �s a t�bbiek d�bbenten n�ztek a hatodik osztag kapit�ny�ra.

- Ne n�zz �gy Renji. M�g �l.

Azt Renjit�l tudom, hogy ap�m remeg� k�zzel adott �t Unohana kapit�ny�knek.

 

Az orvos osztag kapit�ny�nak fura kardja van. Mikor �talakul egy hatalmas r�ja szer� l�ny lesz bel�le, ami tud rep�lni. Akit a sz�j�ba vesz azt m�g vissza nem �rnek a k�zpontba a ny�l�val kezdi el gy�gy�tani.

 

Unohana kapit�ny �llapotomat l�tva haboz�s n�lk�l h�vta el� a l�nyt. Levette r�lam ap�m kapit�nyi haorij�t �s a r�ja nyelv�re fektetett, majd a l�ny belsej�be ker�ltem. Unohana vissza adta v�remt�l pirosl� haorit ap�mnak, majd � is fel�lt a l�ny h�t�ra, �s visszasietett Soul Societybe.

Egy h�ttel k�s�bb t�rtem magamhoz.

 

K�rbe n�ztem, de nem l�ttam senkit a szob�ba. Fel�ltem �s a t�k�rh�z mentem. S�r�l�seim egyt�l egyig elt�ntek. Mik�zben megmostam az arcom ap�m j�tt be.

- V�gre fel�bredt�l.

Nagyon �r�ltem neki. Megfordultam �s meg�leltem. � csak a fejemet sim�totta meg, de ez most nekem egy hatalmas �lel�ssel �rt fel. Elengedtem majd vissza�ltem az �gyra.

 

- Besz�lnem kell veled. – Kezdtem komolyan.

- Hallgatlak. – �llt meg el�ttem.

- K�t dolog is van. Az els�, hogy elvett�k med�lt �s nem tudtam vissza szerezni. Aizen let�pte a nyakamb�l �s…

- Ez nem fontos. �letben vagy. – V�gott k�zbe.

- De azt t�led kaptam �s nekem fontos volt.

- Majd kapsz egy m�sikat.

- Az nem lesz ugyan az. – Szomorodtam el.

- A m�sik, hogy nem akarok shinigami lenni t�bbet. – N�ztem fel r�.

- Mi�rt? – Sz�lt meglepetten.

- �n mindig csak bajba ker�l�k. Alkalmatlan vagyok r�. – Szor�tottam meg a takar�t. Nekem is f�jt �s soha nem gondoltam, hogy ezt valaha kimondom.

- Alkalmatlan? Egy olyan szem�ly aki gondolkod�s n�lk�l menti a t�rs�t? – L�pett be az ajt�n Hitsugaya kapit�ny �s Matsumoto hadnagy.

Ap�m sz�tlanul t�vozott.

- Nem gondoltad komolyan amit az el�bb mondt�l. Igaz? – �lt le mell�m Rangiku.

- De. Komolyan gondoltam.

- H�t akkor nincs mit tenni. – Vett egy m�ly leveg�t.

- H�t nincs. – Feleltem b�besz�d�en.

- Hacsak. – Sz�lalt meg v�gre Toushiro is. �n csak n�ztem r� mit akar bevetni, hogy meggondoljam magam. – Hacsak nem k�ldelek az emberek vil�g�ba, hogy Kurosaki Ichigo folytassa az edz�sedet. Tehets�ges vagy csak tapasztalatlan.

- Hallottuk a helyettes nem b�nik veled keszty�s k�zzel, �s m�g m�st is hallottunk. – L�k�tt oldalba vigyorogva a hadnagy.

- Matsumoto! – Intette le a kapit�ny. �n csak csendben �lve f�lig v�r�s�dtem.

- Holnap ut�n indulhatsz is. – Jelentette ki.

- �s ha visszaj�ssz nekem sz�molsz be. De nem csak az edz�sr�l. – Sz�lesedet el a hadnagy vigyora.

- Matsumoto! Indul�s! Most! – L�pett k�zbe a kapit�ny.

�gy magamra maradtam.

„ Ki besz�lhetett err�l neki…hmm…RENJI! Megfojtom!” – Ahogy ezen elm�lkedtem Unohana kapit�ny l�pett be.

„Milyen nagy itt a forgalom.”

M�g elv�gzett n�h�ny vizsg�latot majd utamra engedett.

 

Ahogy haza�rtem m�r messzir�l kisz�rtam Renjit. Nem lehetet �t nem �szrevenni. Mint egy hatalmas anan�sz piros levelekkel. „ �s �n most felszeletelem az tuti. T�l �rett m�r.” Berontottam a nappaliba �s megragadtam a kez�t.

- Te most velem j�ssz. Bocs�ss meg ap�m, de azt hiszem ezek ut�n keresned kell egy m�sik hadnagyot. – Avval kih�ztam Renjit a nappalib�l �s betuszkoltam a szob�mba. Ap�m teljes lelki b�k�vel �lt tov�bb az asztaln�l. Szerintem kezdte megszokni a kirohan�saimat.

 

- Te mit mes�lt�l �s kinek Ichigorol �s r�lam? – Estem neki. B�r azt se tudtam, hogy � mit tud.

- �n semmit. – V�dekezett.

- Persze ez�rt akarnak h�rtelen visszak�ldeni az emberek vil�g�ba, hogy Ichigoval gyakoroljak.

- Visszak�ldenek? – N�zett r�m meglepetten.

- ���! – Fogtam a fejem. – Renji ne j�tszd itt nekem a h�ly�t k�rlek!

Jobban megn�ztem az el�mult k�p�t l�tva r�j�ttem t�nyleg nem � volt.

- H�t j�. – R�ntottam meg a v�llam �s kituszkoltam a szob�mb�l.

- Bocsi! – Int�ztem fel� egy apr� mosolyt �s becsaptam az ajt�t el�tte. - Akkor meg ki volt? – �ltem le.

- Ayumi! – Zengett ap�m hangja p�r pillanattal k�s�bb.

Felk�sz�tettem magam az �jabb fejmos�sra �s a nappalihoz s�t�ltam.

- Igen? – Vetettem be legb�josabb mosolyomat.

- Gyere be!

„ Ajjaj ez m�r rosszul indul.”

- �lj le k�rlek!

„V�gem.”

- Abarai-kun hozott neked valamit.

�rdekl�dve n�ztem a hadnagyra, aki egy apr� csomagot ny�jtott �t.

- Mi ez?

- Nyisd ki �s megtudod. – Felelte.

Ahogy az apr� anyag sz�tny�lt a kezemben el�multam a tartalm�n.

- Ezt hol tal�ltad? – N�ztem r� d�bbenten.

- A barlang el�tti tiszt�son.

- K�sz�n�m! - Ugrottam a nyak�ba, majd feld�ntve.

- Ayumi! – Fedett meg ap�m.

Renji a d�bbenett�l sz�lni sem tudott csak egyre v�r�sebb lett.

- K�sz�n�m! – Engedtem el v�g�l.

- A l�ncot is megcsin�ltattam, mert el volt szakadva. –Vigyorgott zavartan.

- Nagyon k�sz�n�m Renji. – H�l�lkodtam.

 

Ap�mhoz mentem, a kez�be nyomtam a l�ncot a med�llal �s h�ttal el� t�rdeltem. Renji zavartan pislogott k�rbe.

- A…akkor �n most megyek is. – Hajolt meg �s m�r ott se volt. �n j�l mulattam rajta.

- Ayumi! Az�rt t�bb tiszteletet is mutathatn�l. – Mondta ap�m mik�zben visszaakasztotta l�ncomat a nyakamba.

- Sz�let�sem �ta ismer. - Rendeztem le ennyivel a dolgot. – Elmentem! – K�z�ltem vele �s meg se v�rva v�lasz�t t�voztam.