Ichigo lassan mozgott a fák között, lopakodott,hangokat halott, léptek zaját.

-Úgy emlékszem egyedül jöttem,senki sem követett.-gondolta magában, majd lábujj hegyen továbbment. A fülét folyton folyvást léptek zaja csapta meg de a közelben senkit sem látott.

-Ki a fene van ott?-kérdezte hangosan, de nem érkezett válasz. Ichigo mint Siningami ment tovább, ha kell akkor előhúzhassa kardját. Pár lépést követően azonban valaki kiesett egy bokorból, Ichigo gyorsan előrántotta Zanpaktoját és az ismeretlen torkának szegezte.

-Ki a fene vagy te? És miért loholsz utánam?-kérdezte.

-Ich...Ichigo megtennéd hogy elteszed a zanpaktodat, eléggé idegesít hogy el szándékozod vágni vele a torkom.-mondta ijedten.

-Ha.. Hanataro, te meg mi a fészkes fenét keresel az én világomban úgy mégis?-kérdezte dühösen.

-Le..levelet hoztam.-dadogta és közben átnyújtott egy, a lelkek világának pecsétjével ellátott levelet.

-Levelet?

-Igen, ez egy hivatalos levél a 46-ok tanácsától.-magyarázta Hanataro. Ichigo vadul letépte a levelet borító papírt és olvasni kezdett. Miközben a sorokon haladt szeme majdnem kiesett a helyéről úgy nézte a betűket.

-Ez..ez nem lehet igaz.-mondta meglepődve.-ilyen nincs.

-Megkérdezhetem mi az?

-Azt írják egy héten belül térjek vissza a lelkek világába mert helyettes Siningamiból, igazi Siningami lesz belőlem.-mondta.

-Ez nagyszerű hír.-ujjongott Hanataro.

-Na de melyik osztaghoz fogok kerülni.-esett gondolkodóba Ichigo.

-Azt nem tudom, de az biztos hogy nem a 4. osztaghoz. -mondta.

-Igen, azt én is kizártnak tartom.-mondta.-te jó ég mi van ha ahoz az őrült Kenpachi-hoz fogok kerülni, meg is enne a fene, akkor aztán minden egyes pillanatban arra kéne figyelnem hogy mikor csap le rám.

-Igen az se lenne túl jó. De ezt bízzuk a fő kapitányra.

-Igen, várj csak szólok erről Rukiának,gyere menjünk vissza.

-Na de nem volt itt valami dolgod, miért jöttél ide?

Az rá ér most gyere!-utasította a fiút közbe ő már rég futásnak eredt.

Melegen sütött a Nap, csak a szél hűtött valamit. Vadul zajlott a nyár. Mindenki nyaralt vagy a strandon heverészett. Csak Ichigonak és barátainak nem adatott meg a pihenés, mert mindig vannak éhes lidércek.

Ichigo a park felé futott mert onnan érezte Rukia lélek energiáját. Hanataro meg meg hazament azt mondta majd találkoznak ha visszament. Igaza lett ,a lány tényleg ott volt és egy hintán ülve gondolkozott.

-Rukia!-integetett a fekete hajú lánynak Ichigo. -nagyszerű hírem van!-mondta.

-Mi történt Ichigo?-kérdezte értetlenül a lány.

-Ezt nézd.-közben elővette zsebéből a „levelet" ami az út során saláta alakúra gyűrődött.-egy levél a 46-ok tanácsától.

-Mi áll benne?-kérdezte kíváncsian, majd széthajtogatta a levélnek már nem igen mondható papírt.

-Azt írják hogy előléptetnek igazi halálistennek, egy héten belül vissza kell mennem a tiszta lelkek városába ahol is beosztanak a 13 őr osztagba.

-Ez tényleg jó hír, gratulálok.-mosolygott a lány.

-És te mit ülsz itt egyedül?

-Á, csak kijöttem kiszellőztetni a fejem, ennyi az egész.

-Értem.

-És mikor akarsz akarsz visszamenni, mert akkor előkészíttetem Uraharával az átjárót.

-Minél hamarabb, mondjuk holnapután? Addig mindent elrendezek a családom körül.-mondta.

-Rendben. Szia!!

-Szia és köszi!

-Ugyan.-legyintett.- és nagyon légy magadra büszke Ichigo nagy kitüntetés ez.-kiáltotta a távolból, majd megfordult és elment.

-Igen Rukia tudom, tudom.- ismételgette. Egy kicsit még nézte ahogy távolodik tőle a lány de utána már elindult hazafelé. Ahogy belépett az ajtón...

-GUUUD NIIGHTTT ICHIGO!!!!-kiáltotta az apja és közben villám sebességgel lábával közeledett azzal a célal hogy jól fejen rúgja fiát, de Ichigo sikeresen megfogta apja mafla lábát és jól a földnek vágta.

-Neked is jó estét apa!-mondta.

-Au .- nyüszített fájdalmában!

    *

      Szervusz Ichigo. -köszönt a húga Yuzu. -gyere vacsorázni!
    *

      Rendben, máris jövök, csak lepakolok.-mondta. Bement a szobájába és letette a táskáját. Elgondolkozott azon vajon melyik osztagba osztják majd be (igazából egész délután ezen tilózott). Már nagyon hiányoztak neki a lelkek világa béli barátai. Renji, Ganju, Ikakku, Yumichika, és nagyjából az összes kapitány és hadnagy. És persze azon is elgondolkodott hogy vajon így teljes Siningamiként több lesz a dolga?

Kiment a szobájából, leült a családja közé és vacsorázni kezdtek.

-Köszönöm a vacsorát Yuzu, megint nagyon finom lett.-köszönte meg húgának a finom ételeket.

-Nagyon szívesen, jó éjt bátyó!-köszönt el.

-Nektek is.

-Hé Ichigo na és az esti test mozgás, az nem maradhat el.-mondta verekedésre kiéhezett apja.

-Ő, most mégis kihagyom.-válaszolt fáradtan.

-Na megálj majd...-ám ahogy Ichigonak indult volna, Ichigo másik húga Karin jól lepofozta az apját.

-A francba is fater nem látod hogy fáradt?-kérdezte dühösen.

-A..au. -mondta.

-Köszi Karin, kedves vagy.-mondta, a lány csak mosolygott, Ichigo pedig visszament a szobájába és elaludt.

Másnap korán fölkelt és összecsomagolt . Ám ahogy csomagolt a nagy útra....

    *

      GUUUUD MOOORNING ICHIGO!! - zuttyant be az ablakon verekedés mániás apja, abból a célból hogy íj kedvesen fogja fölébreszteni a fiacskáját. Ám Ichigo épp lehajolt egy pár zokniért az apja pedig(mint mindig) a földön landolt.
    *

      Nem kell fölébreszteni már ébren vagyok. -mondta morcosan.
    *

      Nocsak hova hova fiam, elmenekülsz?
    *

      Hát előled biztos, meg a hülye zaklatásaid elöl, de igazából elutazom pár hétre.
    *

      Értem és hova?-kérdezte szemöldökét emelgetve.
    *

      Ö van nem messze innen egy barátom, és hozzá megyek.-mondta.
    *

      Értem, és ma mész?
    *

      Nem holnap reggel.
    *

      Értem.-mondta majd a sebes fejét fogva kiment a szobából.
    *

      Utálok hazudni a családomnak.-mondta zsörtölődve.-de épp ideje hogy visszamenjek.-mondta. Egész nap pakolt és pakolt este még sétált egyet majd lefeküdt. Elérkezett a nagy nap. Ichigo(hogy keltse a látszatot családja előtt) két hatalmas bőrönddel indult el az Urahara vegyesbolt elé.
    *

      Üdvözlöm Kurosaki úr, hogy s mint?-kérdezte kedvesen.-és.. és mik ezek a hatalmas táskák? Ezzel nem lesz könnyű eljutni a lelkek világába.
    *

      Ezeket nem viszem magammal maga barom, csak arra kellettek hogy a családom azt higgye hogy elutaztam vidékre!-ordibált mérgesen.
    *

      Értem értem, és ezeket itt kívánja hagyni?
    *

      Igen, ha nem gond.
    *

      Persze persze. Nos fölkészült?
    *

      Persze de hol van Rukia?-kérdezte aggódva.
    *

      Nyugodjon meg kérem, Kuchiki kisasszony azt üzeni hogy holnap reggel maga után megy, de lesznek kísérői, ne féljen.
    *

      Kísérők?-kérdezte meglepődve. A boltból két fiú és egy lány...meg egy macska lépett elő.
    *

      Inoue? Ishida? Chad? Yoruichi? Ti meg mi a fenét kerestek itt?- kérdezte kigúvatt szemekkel.
    *

      Csak nem maradhatunk le az előléptetésedről, ...
    *

      És ha valamilyen hülyeségbe keverednél,...
    *

      Még mindig ott vagyunk mi.-mondták.....
    *

      És persze itt van Yoruichi is aki átvezet minket.-mondta kedvesen Inoue.
    *

      És ez az az átjáró amin anno annyira rohanni kellett vagy itt nem annyira?-kérdezte -Ichigo.
    *

      Nem itt kényelmesen átjuthatnak.-vigyorgott Urahara. Ám amikor már az átjáró közepén jártak...
    *

      Ha még egyszer találkozok ezzel a barom Uraharával esküszöm kicsinálom!!!-üvöltött dühében, és futottak tovább ahogy a lábuk bírta. Amikor kiestek az átjáróból épp Unohana kapitány „kardjára „ estek. Igazából egy nagy zöld Rája ami a kapitány nő kardjából jön elő ha hívja.
    *

      Unohana kapitány.-lepődött meg Ichigo.
    *

      Éreztem hogy most fogtok jönni így idejöttem, üdvözöllek megint titeket a tiszta lelkek városában. -mosolygott kedvesen a 4. osztag kapitány nője. Elvitte őket a 4. osztag fő épületébe ahol mint mindig nagy volt a nyüzsgés a sok beteg miatt.
    *

      Miért vannak ennyien?
    *

      Odabent mindent elmesélek.-mondta és bevezette őket az irodájába.
    *

      Nos?
    *

      Tudok a kinevezési parancsodról Ichigo, és az okát is tudom. Most, most minden egyes Siningamira szükségünk van, ugyanis szükség állapot van.
    *

      Szükség állapot?
    *

      Így van.
    *

      Utoljára akkor volt szükség állapot mikor mi idejöttünk.-hüledezett Ishida.
    *

      Igen, most viszont másokkal nézünk szembe. Igen sok a sérült, és egyszerűen nem tudják elfogni a támadókat még azt sem tudják hogy mik vagy kik ezek.
    *

      De kapitánynak vagy hadnagynak még nem esett baja,ugye?-aggódott Inoue.
    *

      Nem még nem, úgy tűnik még nem volt bátorságuk megtámadni az erősebb halál isteneket.
    *

      És, akkor ezért léptetnek elő?
    *

      Igen, mert rád van most a legnagyobb szükség Ichigo, 2 évig nem volt semmi zűrzavar de mióta ezek föltűntek...-hirtelen kopogás hallatszott.
    *

      Igen gyere be!
    *

      ICHIGO!!!-üvöltött a boldogságtól (és ha minden igaz szakétól) megrészegült Renji.
    *

      Renji? Hát te?
    *

      Ezt én is kérdezhetném.-mondta.-hol van Rukia?
    *

      Holnap reggel érkezik.
    *

      Értem, örülök hogy itt vagy.-mondta. Közben pedig átölelte régi jó barátját.
    *

      Mi a fene Renji, eszméletlenül büdös a szád!-mondta undorodva Ichigo.
    *

      Jól van na ittam egy kis élénkítőt. Ilyen időkben életmentő lehet egy kis szaké.-mondta a következő pillanatban pedig már a földön találta magát, egyrészt mert Ichigo jól fenékbe rúgta másrészt pedig mert túl sokat ivott.
    *

      Unohana kapitány...
    *

      Igen igen... a szaké átka, már is elvitetem, ti pedig menjetek, már előkészítettem nektek a szállásotokat pihenjetek le.
    *

      Igen, köszönjük.-mondták, majd elmentek aludni. Másnap reggel Ichigot egy nem várt alak keltette.
    *

      ICHIGO, ÉBREDJ!!-kiáltott Rukia.
    *

      Mi a... ááá!! Rukia te meg,? -kérdezte ijedten.
    *

      Most jöttem meg gondoltam fölébresztelek.
    *

      Hangosabban nem tudtál volna mindenkit fölverni?-kérdezte morcosan.-na mindegy úgy is sok dolgunk van.
    *

      Ahogy mondod, ugyanis 1 óra múlva lesz a kinevezésed.
    *

      1 óra, a picsába, hol a kardom, a ruhám anyám!!-kapkodott Ichigo.-na kész vagyok mehetünk. Srácok?
    *

      Mehetünk.-bólogattak. Rukia az akadémia nagytermébe vezette őket ahol egy nagy sereg Siningami tanonc várakozott már, kicsit rossz szemmel néztek Ichigora mivel ő nem tette le a vizsgáját. Beállt a Végzős diákok mellé és Yamamoto fő kapitány a neveket s mellé az osztag számukat kezdte el sorolni. Ichigo könyörgött magában hogy csak ne Kenpachi kapitányhoz, mert akkor egy perc nyugta se lenne. Ahogy végignézett a kapitányokon, kiszúrt közöttük egy fiatal és gyönyörű nőt, nem tudta melyik osztag kapitánya mivel még soha nem látta, de ahogy elmondogatta magában hogy ki melyik osztag kapitánya máris kiderült hogy az a nő bizony a 13-mas osztag kapitánya.
    *

      De akkor hol van Ukitake kapitány? Megölte volna, vagy lemondott a posztjáról?-gondolkozott magában., a gondolatait neve fölhangzása szakította félbe.
    *

      Kurosaki Ichigo!-szólította meg a fő kapitány.- Siningami helyettes, mostantól a 13. osztag kötelékéhez tartozol. -jelentette ki a kapitány. -Ichigo egy pillanatra lefagyott de ahogy kijózanodott a nő mögé ment, és ahogy elhaladt mellette, majdnem összeesett a lélek energiájának súlya alatt.
    *

      Micsoda lé..lé..lélek energia, mindjárt megfulladok.-mondta magában.

Mikor az ünnepségnek vége lett gyorsan odament Rukiához akit egyből faggatni kezdett.

-Rukia! Ki ez a nő akihez kerültem? -kérdezte zaklatottan.

-A 13. osztag kapitánya ki lenne más? És nem remek hogy egy osztagba kerültünk?-ujjongott a lány.

-Nem úgy te hülye, azt én is tudom, de hogyan lett ő kapitány, és hol van Ukitake kapitány?-kérdezte.

-Ukitake kapitány, ...meghalt.-mondta a lány lesütött szemekkel. Ichigo egy kicsit megdöbbent de tovább folytatta a kérdezősködést.

-Ő ölte meg?-kérdezte a fiú dühösen.

-Nem nem dehogy is, Ukitake kapitány a betegségébe halt bele, és ő vette át a helyét.

-És hogy hívják? - kérdezte türelmetlenül.

-A neve:....... Usaka Yasami kapitány nő.


TO BE COUNTED!!!