4.fejezet

Zöld árnyak




Ichigo gyorsan kapkodta a levegőt, közbe pedig nem hitt a fülének.

    *

      És hogy a fenébe lehet valakinek ilyen magas a lélek energiája?-kérdezte.
    *

      Azért érzed nagyon magasnak mert még nem szoktál hozzá.-magyarázta Rukia.
    *

      És kije volt ez a nő Ukitake kapitánynak?-kérdezte, ám a következő pillanatban még rosszabbul lett és térdre rogyott. Háta mögött Usaka Yasami jelent meg.
    *

      Csak nem rólam folyik a beszélgetés?-kérdezte.
    *

      Kapitány, kérem...
    *

      Mi a baja a fiúnak?
    *

      Kapitány visszavenné a lélek energiáját?
    *

      ó, te jó ég ne haragudj, már megint kilazult a kesztyűm.-mondta és fehér ujjatlan kesztyűjét jó szorosra húzta. Ichigo jobban lett, normálisan vette a levegőt és már nem szédült.
    *

      Ne haragudj, ilyenkor észre sem veszem hogy nagyobb lenne a lélek energia kibocsájtásom.
    *

      Ne..nem baj.-dadogott.

    *

      Te lennél Kurosaki Ichigo?-kérdezte.

-Igen.-válaszolt.

-Akkor gyere velem, te is Kuchiki!-utasította őket.

-Na és a barátaim? -kérdezte.

-Ők visszamennek Unohana kapitányhoz, ne aggódj ők sem maradnak munka nélkül.

-Munka?-kérdezte meglepetten. Yasami nem válaszolt csak ment előre, Ichigoék meg utána. A fő épületben már várta őket Hayko.

-Kapitány!-kiáltott boldogan. - ő az új fiú?

-Igen.-bólintott.- ő Kurosaki Ichigo. -mutatta be a fiút. Ichogo csak nagyokat pislogott nem tudta mire vélni a fekete hajú lányt.

-Ő itt Misami Hayko a hadnagyom.-mutattam be.

-Örvendek.

-Ő,én, én is.-fogta meg a fejét zavarában Ichigo. -szóval milyen munkáról is lenne szó?-kérdezte.

-Gondolom Unohana kapitánytól már hallottatok a szükség állapotról?

igen .-bólintott.

-Ki kell derítenünk kik ezek, mert egyre több a sebesült és attól tartunk hogy hadnagyokat vagy kapitányokat is megtámadhatnak.

-De hát csak nem bírnak el egy erősebb kapitánnyal?

-Támadtak már rá kapitányra.-mondta.

-Micsoda?-kérdezte.

-így van ezek az ismeretlenek rátámadtak Komamura kapitányra, sikeresen elüldözte őket de ejtettek rajta sérülést.

-És hagytak hátra valami nyomot?-kérdezte.

-Csak a helyszínen találtunk néhány virágot meg levelet de semmi többet, viszont ebből arra következtetettünk hogy a támadók a növény alapú kardokat használnak.

-Csak nem halálistenek?

-Igazából, nem tartom kizártnak.-mondta- mivel sima kardok ilyesmikre nem képesek. Ichigo kicsit lefagyott az imént elhangzottaktól, ismét nem hitt a fülének.

-És mi lesz a feladatunk?-kérdezte.

    *

      Őr járatozni kéne a városban ,csapatra osztalak titeket és azt kéne figyelni hogy megjelennek-e.
    *

      Értem.
    *

      Szóval Te Kuchiki és Hayko lesz egy csapatban, aztán a barátaidat majd Unohana kapitány eligazítja, ha pedig megjelennének, akkor jelezzetek ezen,-közben pedig átnyújtott a egy ezüstösen csillogó követ.-ha ez pirosra változik az azt jelenti hogy olyan lélek energia van a közelben ami nem ide valósi.
    *

      Értem. -bólogatott Rukia és Ichigo egy emberként.
    *

      Akkor már is indulhattok, mivel már sötét is van.-mondta, és tényleg ahogy kinéztek az ablakon csak nagyon halványan látták a napsugarak csillogását az égen.
    *

      Akkor menjünk.-állt fel Rukia.
    *

      Igen.
    *

      Ichigo! Még valami.
    *

      Hm?
    *

      Csak azért mert most léptél be az osztagba nem jelenti azt hogy az utolsó tiszt vagy, egy hét múlva megmondom hányadik tiszt leszel.-mondta.
    *

      Rendben.-mondta, majd kimentek az ajtón.
    *

      Hayko! Vigyázz magadra!
    *

      Igenis kapitány.-hajolt meg a lány majd ő is kilépett az ajtón és a kis csapat elindult az éjszakába. Az utcákon csak néhány lámpa világított, a szél suhogtatta a fákat, és még néha egy két eső csepp is aláhullt. Rukia kicsit ideges volt és úgy érezte mintha figyelnék, de senkit sem látott.
    *

      Ichigo látsz valakit valamerre?-kérdezte aggódva.
    *

      Én nem, de nézzük hogy ez a ki mütyür talál-e valakit.-mondta, majd körbemutatta a kis kövecskét, s az hirtelen fölizzott, piros lett. Rukia idegesen húzta ki a kardját és tartotta neki a sötétségnek, Hayko pedig ugyan így tett és Rukia háta mögé állva várta az ellenséget, de a szemük semmit sem látott, és semmilyen lélek energiát nem éreztek a közelben egymásén kívül. Ichigo dühösen lóbálni kezdte a pirosan villogó követ.
    *

      Mi a fene elromlott?-kérdezte idegesen-ti láttok valakit?
    *

      Nem, de mintha, mintha közeledne.-mondta rémülten Hayko. - a fákról vadul kezdtek hullani a levelek, és hirtelen a sötétben két rubin zöld szem kezdett világítani.
    *

      Ichigo! Valaki van ott!-kiáltott Rukia.
    *

      Hé Hayko, a kapitányod látja ha ez világítani kezd?-kérdezte.
    *

      Igen mert neki is van egy ugyan ilyen és ezek értesítik egymást ha baj van.-magyarázta.-bármelyik percben itt lehet.-mondta. Az árny közeledett, Ichigo kirántotta helyéről a Holt pengét és az ismeretlen felé tartotta. Az ördögien kezdett mosolyogni, majd az ég felé ugrott, kihúzta a kardját ami megcsillant a hold fényében majd egy hatalmasat kiáltott:
    *

      NYILJ KI...CSILLÁMLÓ VIRÁGSZÁL!!- a kard zölden kezdett fényleni majd pengéje olyanná vált akár egy kinyílt virág,két hegyes éle melyek oldalra néztek akár a virág levelei, középre néző hegye mint a virág feje. Nem is látták merre ugrott de a következő pillanatban Hayko vérző sebbel a vállán összerogyott.
    *

      Hayko!-kiáltott Rukia és a lányhoz guggolt.
    *

      Kár!-kiáltott majd ismét támadásba lendült ezúttal Rukiát vette célba aki a vérző Haykon próbált segíteni, épp hogy elérte Rukiát, Ichigo kivédte a támadást és ellökte az idegent.
    *

      Ki vagy te? És mit akarsz a halál istenektől?-kérdezte dühösen Ichigo.
    *

      Nyugi már, nekem csak egy halálisten kell! Mégpedig ennek a lánynak a kapitánya!-mondta.
    *

      Usaka kapitány?
    *

      Bizony, na mondjátok meg merre van, és akkor nem lesz bajotok.-mondta.
    *

      Na persze majd pont tőled kellene fülem farkam behúzva elmenekülnöm és elárulnom az újdonsült kapitányomat, na azt már nem.-mondta.-és mit akarsz vele?
    *

      Ez nem egyértelmű te kölyök, megölni ha-ha-ha.-nevetett sátáni kacajjal.
    *

      Mit mondtál?-kérdezte mérgesen lesütött szemekkel.
    *

      Azt hogy te kölyök, és ne pörögj be emiatt, te hozzám képest igen is csak egy kölyök vagy, úgy hogy fogd be!
    *

      Na majd épp te mondod meg mit csináljak!!-ordította majd kardját jól meg markolva nekiindult a támadónak, az simán kivédve a támadást és egy jókora vágást ejtett Ichogo vállán.
    *

      A fene, ki vagy te?-szorította meg a vállát, amiből patakokban kezdett ömleni a vér.
    *

      Egy olyasvalaki akinek a szintjére te soha nem érnél föl!-kiáltotta és ismét a védtelen Rukiáék felé repült. Ám ahogy odaért volna kardja egy másikba ütközött, kivédte a támadást.
    *

      Ka....kapitány.-dadogott a földön fekvő Hayko.
    *

      Mégis mit merészelsz te csavargó, miért támadtál az embereimre?-nem érkezett válasz, a támadó vigyorogni kezdett mint aki megkapta amit akart, és ez így is volt. Fölemelte a fejét majd ismét vigyorogni kezdett. A kapitány keze remegni kezdett szinte már kiesett a kardja kezéből.
    *

      Jó újra látni téged, Usaka Yasami!-mondta. Yasami szinte teljesen megdermedt a félelemtől, pedig őt nem lehetett gyáva nőnek mondani de akivel most állt szembe az maga volt az ördög és mindent amitől félt egy személybe rejtette.
    *

      Ka.....Katsumi .- dadogta, nem hitt a saját szemének.
    *

      Végre, végre újra szemtől szemben.- mondta. -legutóbb szerencséd volt.. de most megöllek esküszöm!!-kiáltott és az ég felé ugrott kivonta a kardját és Yasami felé tartotta.....

TO BE COUNTED