13. fejezet                                                  
                                        Együtt, és külön




   Toushirou másnap, egy kis fejfájással ébredt de ennél nagyobb baja nem volt. A sebe sem volt már meg egy kis heg se maradt utána.
Na most már indulhatunk Hinamoriért.
Igen.-mondtam. -Ichigo ti is jöttök?
Természetesen, ahol tudunk ott segítünk.-mondta engedelmesen a fiú.
Tudod Toushirou. -fordultam hozzá.- mikor Hinamori eljött hozzám azt mondta az én hibám volt hogy megsérültél, azt mondta hogy nem vigyáztam rád eléggé. De ez most másképp, lesz, ha kell a saját életem árán is de megvédem a barátaimat.-mondtam. Erre a kijelentésemre belépett Hayko is.
Ha pedig nem marad más majd én megvédem Hitsugaya kapitányt. Végtére is az én megmentésem miatt sebesült meg úgy ennyivel tartozom neki.-mondta.
Hayko. Te még...
Ne mondjon semmit kapitány, én is menni akarok, és azt akarom hogy végre Vad jól kibömbölhesse magát.
-Rendben. Akkor csomagoljatok össze pár holmit azonnal indulunk.-mondtam, majd a kis csapat elvonult. Csak ketten maradtunk a szobában. Sokáig csak magunk elé néztünk majd Toushiro megszólalt.
Erős akarok lenni.-mondta.
Hogy?
Azt hittem képes leszek bárminek ellent állni, hogy bárkit meg tudok majd verni, ha azzal a tudattal harcolok hogy téged akarlak megvédeni, de nemhogy Hinamorit de majdnem téged is elvesztettelek a gyengeségem miatt. Yasami, megakarom bosszulni Katsuminak a sok kínt és szenvedést amit neked okozott, erősebbé akarok válni, és most nem a lélek energiámról, vagy a kardom erejéről van szó, egyszerűen arról hogy félek, félek előrelépni , félek mindentől ami elszakíthat titeket tőlem.- vallotta be a fiú.
Toushirou, megígérem hogy együtt kiszabadítjuk Hinamorit és egy életre eltüntetem Katsumit, csak bízz bennem.-ekkor arra a mondatra gondoltam amit még tegnap mondott: „Van két barátom, és most választanom kell közülük. Válasszam azt akivel fölnőttem, és akit testvéremként szeretek. Vagy válasszak egy bizalmatlan barátot, aki néha meg sem bízik bennem?!” Borzalmasan fájt ez a mondta, tudom hogy nem ő mondta de egy kicsit igaza volt Katsuminak, nem bíztam önmagamban és a barátomban, hogy várjam el akkor tőle a bizalmát? indulhatunk?.-kérdeztem .
Igen.-jelentette ki határozottan. Egy óra múlva Matsumoto Ishida Chad Inoue Hayko , Ichigo, Toushirou és én álltunk a nyugati kapu előtt. Épp hogy elindultunk volna mikor kiabálásra lettünk figyelmesek.
Hé! Megvárnátok!?-Renji közeledett felénk integetve.
Te meg?-kérdezte Ichigo.- elengedett a pórázról a gazdát?
-Nem vagyok kutya te tökfej, magamtól jöttem el, nem kellett a kapitány engedélye úgy is elengedne, na mehetünk?-kérdezte.
Hékás és azok a palackok ott az oldaladon?-kérdeztem nagy szemekkel.
Mindig kell egy kis tartalék szaké hosszabb utakra. -vigyorgott a hadnagy.
Na gyerünk, indulás- mondrta Toushirou majd nekiindultunk a zöld Shinigamik világának.


A fene egyen meg Shanio nem tudsz egy kicsit sietni azzal a jéggel? -ordibált Katsumi. -mindjárt szétrobban a fejem.- nyavalygott.
Bocsánat kapitány máris viszem.-mondta engedelmesen, majd ez nagy zacskó jeget vitt oda és helyezett a kapitánya fejére. Mióta kiszívták a szellemét Toushirou testéből iszonyatosan fáj a feje.
Eh a szellem csere mindig ezzel jár, a fene is nem kélne állandóan ezt használnom.
Óhajtja kapitány hogy hogy elmenjek, hagyjam gondolkozni?
Gondolkozni, normális vagy ilyenkor tudod te hogy mennyire fáj a fejem?
-Elnézés kapitány.
-Nem érdekes.-mondta, épp dél körül járhatott az idő. Katsumi már érezte volna a jég nyugtatót hűs érzését mikor ismerős lélek energiákra lett figyelmes, tudta hogy látogatóik vannak.
-Shanio, te is érzed.
-Igen kapitány, mi legyen velük?
-Küldjünk nekik egy kis fogadtatást menny ki és fogadt őket.
-Bővebben?
-Nekem mindegy hogy kit hagysz életben és kit nem de Yasamit hozd ide sértetlenül.
-Igen is kapitány.-mondta kötelességtudóan.

  - Na akkor valaki érzi Hinamori lélek energiáját vagy itt fogunk keringeni a városba míg meg nem találjuk? -nyavalygott Renji az ottani Tiszta lelkek városába érve.
-Én érzem, gyertek.-mondta Toushirou majd futásnak eredt.  Mikor befordult volna az egyik utcába két alak jelent meg előtte . Egy kisfiú volt az meg egy sötétzöld vállig érő hajú nő.
-Nézd csak Onbin kiket fogtunk.
-Betolakodók.
-Kik vagytok?
-Ugyanazt a hibát elkövetni kétszer, ennyije Kurosaki Ichigo.     
-Honnan tudod a nevem te kis törpe.-kérdezte de ekkor a nő a fiú nyakának szegezte a kardját.
-Ne merd sértegetni a kapitányom te kölyök!-mordult rá.
-Hogy tudtam hogy nem ismersz majd meg. Nem is láttál ezidáig ugye? Pedig én mindig ott voltam egy lépéssel mögöttetek, mindig. Mikor először a tiszta lelkek városába érkeztetek a közép világban én akkor még a 6. osztag tagja voltam.-mondta. Ekkor Renji mintha megdermedt volna.
-Ez Shuishi Richi.
- elengedheted. -utasította.- azt a parancsot kaptuk hogy járőrözzünk a városban utánatok kutatva de azt sosem gondoltam hogy majd pont ti hullotok az ölembe.
-Renji ki ez a fazon?
-Ő a 6. osztag volt tagja Shuishi Richi, de kirúgták és száműzték vissza Rugonkaiba mert nem teljesítette a a parancsot.
-Milyen parancsot?
-Hogy nyomozzon utánatok.
-De miért?
-Azt nem tudom.
-Hogy miért? Mert lusta vagyok azért . Henyélve találtak rám és most itt vagyok de nem izgat, csak az a lényeg hogy most elkísérünk titeket a fő kapitányhoz, különösen téged. Usaka Yasami.
-Na abból nem esztek.-mondta majd előrántottam a kardomat. Ám Toushirou elém tartotta a kezét.
-Majd én.-mondta.-mint törpe a törpe ellen. XD -mosolygott.
-Na de Toushirou. -tiltakoztam.
-Ne aggódj, bízz bennem.-kérlelt, én pedig most az egyszer hallgattam rá.
-Törpe  a törpe ellen? Legyen De figyelmeztetlek nem hiába vagyok  a10. osztag kapitánya.
-A 10.-é? Mi a fene én is.
-Ez még jobb.-mondta közben le ugrott a fa ágáról ahol eddig guggolt-és mi a neved?
-Hitsugaya Toushirou vagyok.-mutatkozott be.
-Milyen meglepő, a fő kapitány egy halom dolgot mesélt rólad...hogy hogyan lehet téged legyőzni, egy kis vágás a mellkason és kész.-röhögött hasát fogva.
-Nagyon vicces a kis hangya.
-Kit neveztél te hangyának te kis töpszli na mindjárt megmutatom én hogy ki az úr a háznál.-mondta dühösen majd kirántotta katanáját, és felugrott már hívta is a kardját.
-Szökkenj fehér nyúl!!-hívta s a kardból egy kétágú ostor lett amivel Toushirou felé kezdett el csapkodni.
-Ha te így akkor én úgy.-mondta.- Zúdítsd rá a fagyott eget Hyorinmaru!!.-üvöltött.
A fiú jég sárkánya éppen hogy csak nem fagyaztotta le Richi ostorait. Bár az ostor sokszor nekicsapódott a jég sárkánynak Toushirou meg se érezte azt.  
-Nos míg a kapitány harcol addig én elkísérlek titeket a fő kapitányhoz, ne próbálkozzatok ellenállással, felesleges.-mondta.
-Miért?-kérdeztem.
-Ezért.-mondta valaki az egyik háztetőröl majd egy hosszú nyílvessző száguldott felém. A tetőn egy nagydarab alak meg egy  alacsonyabb kislány akinek a kezében egy ily volt.
-Jó napot Tokhumosii kapitány, szervusz Nusi.
-Szóval ők lennének azok.-csillant meg a nagydarab szeme., majd elrugaszkodott a háztetőröl és zuhant felénk. Majdnem ráesett Haykora de Renji időben elhúzta.
-Köszi. Re..re.... ji. -dadogott az ijedtségtől.
-Normális vagy te dagadék, hogy itt ugrálsz a fejünkre mi?-üvöltött Renji. Ám a következő pillanatban egy másik ily vessző találta el Renjit a karjánál.
-A fene egyen meg te ribanc!!
-Én megmondtam hogy ne próbálkozzatok ellenállással.-mondta ismét a zöld hajú nő aki felénk tartotta a kardját.
-Na ebből elég. -mondtam egészen halkan.-majd megfogtam óvatosan a kardom és gyorsan előhívtam.
-Szél Isten!-kiáltottam majd egy kis örvényt kavarva el repítettem mindannyiunkat a ház tetőkre. Gyerünk pucolás!!-kiáltottam a parancsot, majd mind futni kezdtünk.
-Na és Hitsugaya kapitány?-mutatott rá Inoue. Ránéztem, megnyugodott a szívem, bíztam benne.
-Nem lesz baja gyerünk!!-utasítottam őket. Futottunk ahogy a lábunk bírta ám ekkor Ichigo megfordult előrántotta gigászi kardját és az ellenségeknek szegezte.
-Én nem fogok futni.-mondta.
-Mi a fenét csinálsz? Gyere már!!
-Kurosakinak igaza van én sem futok, állt Ichigo mellé Ishida, majd sorra mindannyian. És én sem maradhattam le.
-Rendben van ti barmok de csak együtt lehet esélyünk, készüljetek fel.-mondta. Pár perc múlva összeszedték magukat és utánunk loholtak, mi ott vártunk őket fölkészülten.
-Ichigo!-szólította meg Renjit emlékszel még arra a kis versikére amit még Hueco Mondoban mondtam?-kérdezte.
-Persze.     
-Akkor gyerünk.
„Harc mezőre tartunk! Higgy és a kardunk nem fog eltörni, higgy és a szívünk nem fog meginogni. Habár utunk amit választottunk különböző lesz, acél szívünk egyként fog dobogni, és győzni fogunk.”  
Nekiindultunk együtt hittünk benne hogy legyőzhetjük őket. És így is volt.
-Üvölts Bestia.-hívta Renji kardját.
-Morogj Haineko!
-Üvölts vad!-hívták sorba  kardjukat. Az ellenség sem tett másképp.
-Zúzz, ezüst tölgy!-kiáltott a nagydarab.
-Ébressz, tavaszi hajnal. -szólította fegyverét a zöld hajú. A kis picike lánynak nem kellett ugyanis neki a nyíl volt az első szintű fegyvere. Kardjaink összecsaptak, kard kardot ért. Mikor az égből kiáltást hallottunk.
-VÁRJATOK MEG!!-kiáltotta valaki fentről, majd az égből egy hosszú coffos hajú nő jelent meg akinek sál takarta fél arcát, és kesztyűket viselt.
 -3-om 5 ellen hogy van ez, valaki nekem is jusson már nem igaz?
-Te meg honnan csöppentél ide.-szólította meg Renji.
-A 7. osztag hadnagya vagyok Meido Yofen. És azért jöttem hogy egy kicsit kiporoljalak titeket.-mondta.-szó szerint is.-mondta majd elővett egy kis portörlőt odament Renjihez majd Bestiát kezdte vele törölgetni.
-Olyan piszkosak és koszosak vagytok.-mondta.
-Mész el innen.-ugrott el tőle Renji.
-Jól van elég a száj tépésből térjünk a lényegre.-mondta majd az arany portörlőből egy gyönyörű lándzsa lett.-Tisztíts, arany páva!-hívta elő.
-Még egy őrült.-sóhajtott Ichigo. -épp nekiindult volna a nőnek mikor Toushirou kiáltását hallottam. Megdöbbentem, tudtam hogy megint megsérült. villámtánccal áttörtem az ellenség falán és lenéztem a tetőről, Toushirou ott volt, de nagy csodálkozásomra nem ő vérzett hanem a másik.
-Minden rendben?-kérdeztem tőle. Ő fölnézett rám és csak bólogatott. A fiú hátra lépett majd a másik kis fickó összeesett. Hátam mögül a zöld hajú hadnagya szaladt felé.
-Kapitány!!-kiáltotta aggódóan. Toushirou fölugrott mellém.
-Na mi a helyzet?-kérdezte.
-Megölted?
-Nem csak súlyos sebet kapott túl fogja élni. -mondta. -De mi van ezekkel?
-Elég erősnek tűnnek nem tudom le tudjuk-e gyűrni őket.
-Van egy ötletem amivel gyorsan és könnyedén le tudnánk őket söpörni.
-Mi az?
-Hallottál már arról hogy halálistenek közösen használják a lélekölőjüket?
-Egyesítési technikáról, persze, de csak ugyanolyan vagy hasonló alapú kardoknál működik ez.
-Mindkettőnké hideg alapú így működni fog.
-Rendben, mit kell tennem?
-Fogd meg a kezem.!-utasított, én jól megfogtam a kezét és becsuktam a szemem hogy koncentrálni tudjak.
-Figyelj oda egyszerre kell kimondanunk hogy ban kai, rendben?
-Igen.-bólintottam.
-Mi a fenét csináltok ott gyertek ide ne szerelmeskedjetek ott.-ordítozott a nagydarab. Nem érdekelt mit mondanak, nem számított már csak az az érzés volt hogy most együtt fogunk győzni, az érzés ahogy éreztem hogy Toushirou lélek energiája belém áramlik.
-BAN KAI!-kiáltottuk mindketten majd kardjainkat az ég felé tartottuk majd azok átalakultak. Egybeolvadtak. Egy gyönyörű ezüstösen csillogó hosszú katana lett belőle amit közösen fogtunk meg,. A ban kaiunk közösen elég érdekes volt ugyanis Toushirou felén volt az én Szél istenem szél szárnya, az én felemen meg Hyorinmaru jég szárnya díszelgett.
-Felkészültél?-kérdezte
Természetesen.-mondtam fölbátorodva. Föllendültünk az égre majd megindultunk feléjük. Átrepültünk Ichigoék fölött majd együtt a nagydarabba döftük a kardunk, majd porrá foszlott előttünk. A kislány megijedt és elszalad, a Kis törpe kapitány meg hadnagya is eltűnt. Kivéve....
-Fú kapitány ez aztán a kombinációs támadás ezt nevezem.-csak mosolyogtunk, olyan boldog voltam és Toushirou is. Hirtelen a hátam mögött megjelent  Yofun és lándzsáját belém döfte. Éreztem ahogy szinte mindenem véres lesz. Toushirou ijedten kapott el ahogy elájultam. A nő szaltózott párat majd elmenekült.
-Yasami!! Yasami ne, most ne, ne csináld ezt! YASAMI!!

TO BE COUNTED