Mirai pontosan tudta, mit akar. Ahogy végigjárta az őrült terve lépéseit, felderült.

- Köhömm, örülök, hogy örülsz nekem, de szabad nekünk kettesben beszélni? - kérdezte a hadnagy Byakuya figyelő szemétől tartva.

- Még nem vagyunk eltiltva, de ha el volnánk, akkor sem tartanám be.

Tetszett Renjinek a bátor kijelentés. Ez az a Mirai, akit ő megismert. Kár, hogy átmeneti lesz ez a jókedv.

Megígérte a hadnagynak, hogy amint visszatér a munkából, fontos bejelentenivalót tesz neki és a kapitánynak. Renjit majd megölte a kíváncsiság. Mi lehet az, amihez neki is köze van?

- Egyébként látom, kibékültetek. A kapitány is akármennyire rejtegette magát a sáljával, annyival feltűnőbb volt. - célozgatott Renji a különböző színekben pompázó sérüléseikre.

Mirai fintorra húzta a száját, mert már megint beégett a hadnagy előtt. Egyértelmű, mi történt az éjjel, nem kell itt kertelni. Csakhogy a jó ég sem hinné el, hogy ő valójában Renjibe szerelmes.

A tegnapi ivászat bűnösei korán reggel nekiálltak teljesíteni a kiszabott vécé… mármint csatornatakarítást. Az eredetileg 4. osztag hatáskörébe tartozó munka volt minden más halálisten rémálma. Várható volt, hogy egyesek minden apró- cseprő dologgal a gyengélkedőre utaltatják magukat, de néhány erélyes ápoló visszatessékelte a lógókat dolgozni. Maximum kaptak egy csipeszt az orrukra, meg egy klórmeszes fürdőt, ha végeztek. Aki nagyon nem bírta, azt átirányították mosni.

Mirai a titkos hadtest (volt) tagjaként számos sebet szerzett, sokat is kezelték a negyedik osztag gyógyítói, afféle „visszatérő vendég” volt náluk, jól ismerték. A nap végén az ápolók megköszönték a lány segítségét, aki onnan egyenesen Byakuyához vette az irányt.

- Kuchiki- san, Abarai hadnagy… - hajolt meg előttük.

- Üdv, Mirai. - üdvözölte Renji egy bólintással.

- Köszöntünk.  Renjitől tudom, hogy valami életbevágó dolgot kívánsz elmondani.

- Igen. - támaszkodott rá a kapitány asztalára - Jóváhagyást kérek a szerződés feltételeinek módosításához!

A hivatalos hangnem és a kérés tartalma felkeltette a két tiszt érdeklődését.

- Hallgatlak. - dőlt hátra Byakuya.

Mirai barna szeme felragyogott és mivel szinte a kapitány asztalán ült, tisztlettel hátrébb lépett:

- Először: mivel mindig tisztnek készültem… meg akarok küzdeni Renjivel a hadnagyi címért!

Renji és Byakuya majd hanyatt esett a székkel.

- Napszúrást kaptál? - kérdezte Renji hevesen - Szóval ezt forgattad a fejedben már reggel is!

- Hagyd, hadd fejezze be. Ez csak az első pont volt. - intette csendre Byakuya - Tiéd a szó, Mirai, végighallgatunk.

- Másodszor: ha győzök, értelemszerűen én leszek a hadnagy és hozzád megyek, Byakuya- san. Ha veszítek…

- Ami garantált! - vágott közbe a székről felpattanó Renji, de Byakuya egy köhintéssel ismét visszaadta a lehetőséget Mirainak.

- Tehát ha veszítek, a kapitányi tanácsra bízom a sorsom. - fejezte be.

Azért említette meg a tanácsot, mert ők fogadták el annak idején a házassági szerződés érvénybe léptetését is. Ha veszít, neki mindegy, milyen ítéletet hoznak, ő legalább megpróbálta felrúgni a papírformát. Nagy álma volt, hogy ő lehessen a 2. osztag hadnagya, amire nagy esélye volt, de tíz éve le kellett mondania a saját az előmenetelről a családja érdekében.

- Látom, bízol magadban. Ti ketten jól ismeritek egymást párbaj téren, ez alap. - mondta Byakuya - Nem becsülöm le a képességeid, de nem támogatlak. Az indokaim a következők: nincs szükségem másik hadnagyra, nem hallottam panaszt Renjire és nem lenne egyenlő a küzdelmetek.

- A szerződés nem köti ki, hogy nem léphetek előre a ranglétrán egy másik osztagban!

- De az íratlan szabály igen.

Mirai felkészült erre a válaszra. Meg arra is, hogy Renji kiakad. A vörös úgy nézett ki, mint aki mindjárt megtépi a sajátjához hasonló felkötött copfot viselő nőszemélyt. Az érzelmein (majdnem) mindig uralkodó Byakuyát is hideghuzanyként érte Mirai kihívása.

- Szorgalmazni fogok összehívatni egy kapitányi gyűlést. - vágta rá a lány.

- Felejtsd el, Mirai! Nem harcolok nőkkel! - ült vissza a székre Renji.

- Úgy van, verd ki a fejedből. Úgy szól a határozat, hogy a szerződés pontjainak módosításához a két érintett kapitánynak egy- egy plusz szavazata is van. Nem hinném, hogy érdekelne bárkit is egy ilyen halva született kihívás. - ismertette Kuchiki kapitány a száraz tényt.

Mirainak is tudta, hogy kinek hány szavazata van, de ettől még nem tett le arról, hogy a főparancsnok elé járuljon.

Már a nap is aludni tért, mire valahára kiharcolta és megkapta Byakuyától a felhatalmazást, miszerint egyeztetés nélkül is megjelenhet a rangidős Yamamoto kapitány előtt. Egy teljesen üres helyiségben négyszemközt találkoztak. Miután leültek seizába, Mirai millió bocsánatkéréssel kezdte a mondandóját:

- Elnézést a kései zavarásért, sensei… tényleg röstellem, hogy ilyenkor jut eszembe idejönni, de úgy éreztem, reggelig nem várhatok… - borult a padlóra.

- Rajta, mond! Ó, és lehetőleg nekem, ne pedig a szőnyegnek.

- Igenis.

- Kuchiki kapitány levélében az áll, hogy rám bízza a döntést egy általad felvetett igen értelmetlen témában, amibe egy harmadik személy és a szerződésetek is belekeveredett. Várom a részleteket, hogy én is tisztán láthassak. Csak Kuchiki Rukia tud a kapitányokon kívül az egyezményről. Vagy nem?

- Most Abarai Renji hadnagy az a bizonyos harmadik személy. Engedelmével nem kívánom elmesélni, hogyan tudta meg, mert nem ő tehet róla. A másik: pár órával ezelőtt párbajra hívtam őt a hadnagyi címért, de Kuchiki- san elutasította. Azt mondta, hogy nincs szüksége másik hadnagyra és úgyis egyenlőtlen lenne a küzdelem.

- Hm. Nem egyszerű… Ha Abarai hadnagy nem lenne képben, én is azonnal és átgondolás nélkül nemet mondanék. Ismerjük, milyen Abarai természete, valahogy el kellene hallgattatni. Holnap délutánra összehívok egy rendkívüli kapitányi gyűlést, amire kivételesen neked és a hadnagyodnak is kötelező a részvétel. No meg Kuchiki Rukiának. Beleszólásotok nem lesz az ügymenetbe, de a döntést kötelezően végre kell hajtanotok.

- Értettem, sensei. - hajolt meg ismét Mirai - És köszönöm.

Azért túl sokat nem köszönhetett, elvégre elhangzott a kulcsmondat: nem lehet beleszólása semmibe, az ítélet pedig sérthetetlen.

Yamamoto hírnökökkel küldött levélben tudósítatta a kapitányokat a gyűlés mások számára szigorúan titkos témájáról. Byakuya kapta meg legelőször az értesítést, mert Mirai a „postafordultával” hozott válasszal még aznap bekopogott hozzá. Nem lett valami boldog. Azzal nyugtatta magát, hogy a szerződés tulajdonképpen magánügy és neki úgyis két szavazata van. Sorba vette, hogy melyik kapitány támogatná Mirait. Feltehetőleg az esélyt adó Yamamoto, az egykori felettes Soi Fong, a 4. osztagos Unohana Retsu és ennyi. A többiről nem tudja, hogyan szavazna. Összegezve három, plusz mínusz egy-két szavazat, tehát minden maradni fog a régiben.

A másnapi gyűlésen igen feszült volt a hangulat. Bejött Byakuya számítása, szemmel látható volt, hogy a kapitányok fele egyáltalán nem tűnt valami lelkesnek. Ergo sokuknak már a könyökén jött ki ez az egész érdekházasság. Mi közük van hozzá? Ez csak két osztagra, a másodikra és a hatodikra tartozna. Ekkor még nem is tudták, mi lesz az összejövetel valódi témája.

A főparancsnok köszöntötte a résztvevőket és behívatta a három különleges „vendéget”, Rukiát, Mirait és Renjit, majd messzire elküldte az őrséget, nehogy bármi is kiszivárogjon az épületből. Mirai és Renji Byakuya háta mögé ült le, Rukia pedig még annál is hátrébb. A most nagyon komor Renji nem arról volt híres, hogy be tudja fogni a száját, de ha egyszer itt kell lennie, megteszi. A háta közepére kívánta ezt a felhajtást, vagyis ő is azok közé tartozott, akinek semmi kedve sem volt az egészhez. Forrt a levegő és a 6. osztag nemes kapitánya a téma felvetése után. Először hangosan zúgolódtak Mirai vakmerő kihívásán, majd a vártnál többen is támogatták. Abban legalább mindenki egyetértett, hogy az elkövetkező tíz évre Rukián kívül Renji marad az egyetlen kívülálló, aki tudhat a szerződésről. Kész őrültség lenne nyilvánosságra hozni és kihirdetni. Byakuya lehunyt szemmel és hidegvérrel vette tudomásul, hogy le fogják szavazni őt. A legutoljára szavazó Yamamoto sensei eldöntötte az addig döntetlenre álló vitát. Rajta kívül a második, negyedik (ahogy Byakuya is sejtette), aztán az ötödik, hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizenharmadik osztag feje is a párbaj mellé állt. Néhányuk meglepetést okozott, de már nem lehetett visszavonni az eredményt. Mirai és Renji egész idő alatt nem mutatta ki, mi járt a fejében.

- Tehát a gyűlés döntése értelmében Setsu Mirai és Abarai Renji holnap reggel hétkor a 11. osztag területén megvív egymással a hadnagyi rangért. Kikötés: Renji nem használhatja a Shikait, Mirai nem kaphatja vissza az elzárt ostorát. A felvetett erőegyensúly- eltolódás kiküszöböléséért Mirai mindkét katanáját bevetheti. A többit majd holnap. - sorolta Yamamoto és a párbaj résztvevői felé fordult - Az idő előtti visszalépésért kivégzés jár. Érthető?

- Igen. - vágta rá Mirai és Renji egyszerre, bár a hadnagy nem repesett az örömtől.

Meg kell tenniük. Az ítélet az ítélet, a szerelem meg szerelem, amik most szépen összemosódtak.

A gyűlés berekesztése után gyorsan szétszéledt a társaság. A magában forrongó Byakuya inkább egyedül és kerülőúton ment vissza a körletébe. Az együtt távozó Mirai és Renji is csak nehezen oldódott fel. Senki sem figyelt már rájuk, mert a kapitányok siettek kihirdetni a reggeli „műsort”.

- Te… Nem vagy normális. Már megbocsáss. - mondta a hadnagy nem éppen finoman, majd megfogta Mirai kezeit - Álljunk meg… Te nem érzed, mennyire eltávolodunk egymástól?

Mirai fátyolos szemekkel nézett rá. Nagyon nem akart lelkizni Renji igaza ellenére sem.

- Attól, hogy a jegyese vagy, fel kell készülnünk a legrosszabbra. Nem ér annyit a hadnagyi címem, minthogy ne adja az ég, de megöljelek. Mi van, ha Yamamoto élet- halál viadalt akar?

A hadnagy megbizonyosodott arról, hogy senki sem láthatja őket. Rég meg kellett volna már tennie ezt az egyszerű mozdulatot. A mellkasához húzta Mirait és erősen megölelte.

- Nem, te nem halhatsz meg. Dolgod van. Így is az övé vagy, megvan az igazi nyertes. Nem tudom, mennyire komoly köztetek, de én így is piszok féltékeny vagyok rá. - nevette el a végét.

Remek. Renji a maga módján gyakorlatilag mindent bevallott. Miért várt eddig? A párbaj lemondása viszont halállal jár, tehát egy szó, mint száz, végig kell járni az ösvényt. Hogy lehet ilyen tragikusan időzíteni? Nem csupán egyszer, hanem folyamatosan. Mirait keserédes érzés járta át, mert nyilván ez marad az egyetlen összebújásuk, jobb, ha kiélvezi minden másodpercét. Nem bírt egy árva mukkot se kinyögni, csak egyre szorosabban ölelte magához Renjit.

- Elengedlek… bárki megláthat.

- Már késő. - mondta a férfi, miközben a Mirai háta mögött álló Rukia sikítását próbálta megakadályozni - Ööö, ez nem az, aminek látszik.

Eleresztette a szipogó Mirait, aki Rukia láttán már meg se illetődött. Az utóbbi két nap tényleg kész szerencsétlenség!

- Nem árullak el titeket. - mondta az alacsony lány sejtelmesen mosolyogva - Végig tisztában voltam vele, hogy vonzódtok egymáshoz. Ezért nem értelek, Mirai. Meg akarod öletni magad? Byakuya- sama menyasszonya vagy, de attól nem fogja kezét törni, hogy egy esetleges kivégzéstől megmentsen. Mindenesetre én a te győzelmed várom, de ez a párbaj csak attól foszt meg, hogy Renjivel lehess.

Renji agya elborult. Rukia azt állítja, hogy Mirai szereti őt? Ez hazugság! Dühösen összehúzta a szemét és oldalra fordította Mirai fejét, hogy Rukia is jól láthassa.

- Mond, látod ezeket? - kérdezte majdnem olyan arcszínnel, mint a haja.

Rukia nyelt egyet zavarában:

- Ez… ez most tényleg az, aminek látszik.

- Ja, a kapitányunk ilyet is tud. Egyszer egy életben ő is viselkedhet így. - gúnyolódott a hadnagy - Elvileg az ő kapcsolatuk is rejtve van a világ elől. Hogy is van ez? Majd nézd meg Byakuyát is… és aztán gyere azzal, hogy ez a lány szeret engem.

- Renji… - rivallt rá Mirai, aki kezdte kellemetlenül érezni magát, s kiszabadult a simogatóból képzeletben bántóvá váló kezek közül - Miért kellett? Én…

Rukia látta rajta, hogy mindjárt szétfeszíti az ideg, s nem sok kell ahhoz, hogy behúzzon a férfinak.

- Még mielőtt összeverekednétek, a reggeli viszont látásra! Jól elástad magad, gratulálok. - mondta szemrehányóan Renjinek.

A két lány némán ballagott egymás mellett.

- Olyan bunkó volt. Nagyon mérges vagy rá? - kérdezte Rukia - Nagyot csalódott, nem tudta, mit beszél.

- Nincs semmi baj, megértem. Én voltam az, aki nem mutathatott érdekelődést iránta. Észleltem, hogy kedvel, de talán jobb, hogy most haragszik rám. Így könnyebben tekint majd vetélytársnak. És Rukia… köszönöm, hogy bízol bennem!