Tíz év száműzetésben. Tíz év gyengébbnél gyengébb lidércekre fecsérelve. Tíz év végtelenül messze a fontos személyektől… Renjitől, Rukiától és tőle. Igen, tőle is.
- „Nem érdekel, szeretsz- e. Ne legyél gyenge, gyűlölj úgy, mint annak idején.”
Byakuya durva kérése, vagy minek szánta, évek múlva is Mirai fülében csengtek. Szívet tépő „búcsú” volt, Byakuya ugyan elkísérte a kapuhoz, de nem köszönt el tőle, csak azt mondta, hogy ne próbáljon majd elmenekülni a felderítők elől, mert ő visszavárja. Talán ez jelent valamit, mondjuk egy bogarat a lány fülébe.
Karakura város. Ez az átmeneti otthona. Az egyszerű élethez szokott Mirainak elsőre elég ijesztő volt. Meg másodjára is. Utoljára kamaszként egy vizsga miatt járt itt és már akkor sem uralkodtak középkori viszonyok, a változás mégis meghökkentette. Mihez fog kezdeni az „új kötelessége” mellett? S mit keres itt egy szintén zenész, értsd száműzött halálisten? Egy volt kapitány, Urahara Kisuke. Mirai emlékezett a hírére, értelmesebbnek tűnt a mostani „őrült tudós osztagos” kapitánynál, Kurotsuchi Mayurinál.
- Á, szóval most már Kuchiki Mirainak kell hívnom? - kérdezte a szőke vigyorogva.
- Eh, tévedtem, maga sem normális!
Mirai kapott egy lidércjelző készüléket, majd pár év múlva eltűnt a kereskedővé avanzsált feltaláló látóköréből. Nem volt szüksége póttestre, alacsony lélekenergiája ugyanis nem tehetett kárt ebben a világban. Ugyanakkor póttest híján nem tudott kapcsolatba lépni a halandókkal. Időközben a lidércek hiányában elhagyta a várost, így nem szerezhetett tudomást arról, hogy Rukia tiszteletét tette odalenn és hogyan vált egy (majdnem) hétköznapi srác cseppet sem hétköznapi halálistenné. Közben egyre szorította az idő: ez év végén visszatérhet a Lelkek világába.
Pár hónappal a száműzetés lejárta előtt visszatelepedett Karakurába. Első útja a boltba vezetett, hogy bekönyörögje magát éjszakára. Különös érzése volt. Az üzletrészen senkit nem talált, ezért beljebb merészkedett az ódon házban. Levette cipőjét és követte a beszélgetés hangjait.
- Szép estét, Urahara- san, elnézést, hogy ennyi év után csak úgy betörök… - némult el Mirai a döbbenettől, mikor belépett az egyik helyiségbe - Rukia?
Az alacsony lány nem volt egyedül. Uraharán kívül egy szokatlan hajszínű, halálistennek látszó srác és egy plüssoroszlán társaságában ült a földön. Rukia szája tátva maradt Mirai láttán.
- Maga szerencsétlen! Miért nem mondta, hogy itt járt? - szidta le Uraharát.
- Setsu kisasszony öt éve járt nálunk utoljára. Örülök, hogy visszatért közénk! - fogott vele kezet a boltos és bevezette a társaságba.
- Setsu? - kérdezte a narancssárga hajú - Olyan ismerős a neve… csak nem? Ha jól emlékszem, a Setsu az valami elit harcosokból álló klán.
Mi tagadás, végigstírölte a lányt. Hátán egy kard, oldalán egy kard, nem túl törékeny alkat. Kisugárzása, mint egy halálistennek.
- Tényleg harcos.
Közben Rukia felkelt és megölelte a régen látott száműzöttet. Váltottak pár szót, de egyelőre csak annyit lehetett kiszűrni, hogy mennyire örülnek egymásnak és elhangzott valami párbaj meg börtön is, mire mindkét lány szeme könnybe lábadt.
- Hé, bőgőmasinák, beavatnátok minket is? - kérdezte a lábuk körül futkározó plüss.
- Jajj, egy módosított lélek! - kiáltott fel Mirai csillogó szemekkel és felvette a kis lényt - De aranyos!
- Üdv! Szép vagy, de szomorúan látom, te sem vagy valami jól ellátva mellesleg.
Mirai és Rukia értette a célzást.
- Akarod, hogy földkörüli pályára állítsunk? - dörögték egyszerre és megfogták a cserfes oroszlán füleit, s kivágták az ablakon, csak úgy nyekkent.
- A neve Kon és rém idegesítő.
Mirai az imént szóló világos hajú srác felé fordult. Jól megnézte magának, majd megjegyezte:
- Te, Rukia, ki ez a nyikhaj halálisten- utánzat?
- Nem nyikhaj, hanem helyettes! - rázta az öklét a lenyikhajozott - Kurosaki Ichigo vagyok, kedves pálmafej leányzó.
- Setsu Mirai.
Méghogy pálmafej… honnan szed ilyen idiótaságot? Kisebb „villámlásokkal” a háttérben, udvariasságképpen kezet fogtak. Eleve gyanúsak voltak egymásnak. Mirainak azért, mert ennek a fiúnak sokkal nagyobb lélekereje volt, mint neki. Ichigónak meg azért, mert először csak sima halandónak nézte őt.
- Oké, hogy egyenruhád van, de biztos shinigami vagy? Ennél kevesebb lélekenergiája már csak a haldoklóknak van! - szólt be flegmán.
Rukiának úgy kellett lefognia a kitörni készülő Mirait, nehogy agyonverje ezért a megjegyzésért Ichigót.
- Fogd vissza magad, Ichigo! Lehet, hogy kicsi a lélekenergiája, nincs valódi Zanpakutouja, viszont idősebb nálam és piszok erősen rúg!
Felvilágosította Mirait, hogy a srác mindenkivel ilyen, szeret kötözködni. A kalapja alól csendben szemlélődő Urahara is békére intette őket.
- A miheztartás végett, Kurosaki úr: Setsu kisasszony a titkos hadtest tagja és Kuchiki kapitány menyasszonya.
Ichigo álla több emelet magasról, nem kicsit koppant a padlón.
- Mi van? Ez a csaj a bátyád jövendőbelije? Ááá! Jó ég! - mutogatott eszeveszetten a két lányra.
- Jobban is örülhetnél neki. - konstatálta Rukia.
- Már meglepődni sem szabad? - kérte ki Ichigo, s kirekesztve a külvilágot, összebalhéztak.
- De, csak amiken keresztül ment, már nem kellene megijednie egy ilyen békés teremtéstől, mint Mirai. - legyezgette magát Urahara.
- Ne baszogasson már! - forrongott Kurosaki.
- Addig békés, ameddig nem kell harcolnia. - tette hozzá a sokat látott Rukia, de senki nem figyelt rá.
- Mirai… tegezni foglak. - szólította meg Ichigo, majd magához mérve barátságosan elmosolyodott - Remélem, te tudsz rajzolni.
- Nem, nem tudok. És Rukia sem. - mondta Mirai teljesen ártatlanul.
- Észrevettem. - idézte fel Ichigo az emlékeit az új Leonardo rajzairól.
- Tessék? - csattant fel Rukia vérben úszó szemekkel és összeszólalkoztak.
Mirai fáradtan fújt egyet, lecsatolta a kardjait, s lecsücsült a szőnyegre.
- Amíg ők ölik egymást, elmesélem a legfrissebb túlvilági híreket. - ült le elé egy teáskannával és két csészével a fura fazon Urahara.
Mirai megtudta, ki valójában és mire képes Kurosaki Ichigo. Ahogy haladtak időrendben az események tálalásában, Mirai is egyre nyugtalanabb lett. Rukia átadta az erejét? Ez megmagyarázza, miért nem érezte a jelenlétét, amikor belépett a boltba, bár Ichigoé amúgy is elnyomott mindent. Szóval Urahara ott tartott, hogy Rukia bűnt követett el, mikor átadta az erejét. Nem is maradt sokáig rejtve a tanács elől. Maga Byakuya és Renji vitte őt vissza az ő világukba, ahol Rukiát halálra ítélték.
- Ichigo és társai szabadították ki. - fejezte be Urahara, hogy átadja a jelképes mesekönyvet a szóban forgó személyeknek.
- Ez a kölyök… örömmel kihívnám egy párbajra. - fantáziálgatott Mirai - Ha ő most itt van, pár nagy erejű halálistent ki kellett vonnia a forgalomból.
Urahara a világért sem folytatta volna. Ha Mirai megtudja, mi történt valójában, még képes és valami őrültséget tesz.
- Rukia, abbahagynátok végre? - vágott közéjük a lány, mire csend lett - Most azonnal eldaráljátok, hogy mi volt ez a felfordulás és hadiállapot odaát!
Rukia neheztelő pillantást vetett a legyezője mögül sejtelmesen nézegető szószátyár Uraharára. Leporolta magát, hátba vágta Ichigót és leültek. Előadták a saját, eredeti verziójukat, amitől Mirai pulzusa még inkább felszökött. Renji veszített Kurosaki ellen? Most már mindennél jobban akarta tudni, hogy mi van… velük. Nem kellett hozzá nagy tudomány, Rukia is sejtette mire kíváncsi a legjobban, mégis halogatta.
- Rukia, kiböknéd végre a lényeget! - sürgette Mirai kipirult arccal, ökölbe zárt kezekkel.
A többiek látták rajta, milyen feszült, de nem tudták, hogy kezdjenek hozzá. Ichigo nem tudott Renji és Mirai plátói viszonyáról, egyelőre még arról sem, hogy a lány száműzetésben van, teljesen meggondolatlanul eredt meg a nyelve:
- Byakuya, a férfi virágcserepekkel a fején, most nagyon pipa Renjire. Ő ugyanis most a végét járja.
Mirai fel se fogta, mert Ichigo eleve nem tűnt számára valami komoly fickónak. A lány elmosolyodott, hiszen Byakuya annak idején garantálta Renji biztonságát, neki nem lehet semmi baja.
- Talán megint kevés vért találtak az alkoholjában?
Három pár gondterhelt szem nézett rá, amitől egyből lehervadt a mosolya. Rossz előérzete támadt.
A fekete hajú lehajtotta a fejét, igen, el kellett jönnie az igazságnak, mégsem volt képes kinyitni a száját.
- Renji megküzdött a kapitányával, és most ki fogják végezni, amiért segített Rukiát kiszabadítani. - folytatta Ichigo - Ennyit tudunk, mert el kellett jönnünk.
- Mármint menekülnünk.
Rukia falfehérré vált, Mirai szintén. Ez nem lehet… neki ez a két férfi jelenti a világot. Az egyiket szereti, a másikhoz „szimplán” ragaszkodik. Mennyi emlék… hirtelen ezernyi vidám, keserédes és lehangoló kép árasztotta el: egyszer edzés közben egyszerre gáncsolták el a másikat Renjivel, amitől szépen legurultak a dombról. Tiszta kék- zöld folt lett mindkettő, jót nevettek rajta, de Byakuya azt hitte, hogy összeverték egymást. Egy másik képen Renji ráncigálta magával szakét inni, megint másikon Byakuyával veszekedtek, majd aznap éjjel soha nem látott szenvedéllyel ölelték egymást. Legjobban az ütötte ki, amikor ismét átélte azt, hogy Byakuya lelketlenül otthagyta a börtönben.
Túl sok volt neki. Arra ébredt, hogy valami hideg borítja a fejét. Egy borogatás volt, nyilván elájult. Megpróbált felkönyökölni, de rátenyerelt a hajára. Felszisszent és másodszori kísérletre sikerült felülnie. Sötét volt a szobában, mert a többiek hagyták kicsit aludni. A homlokára tette a kezét és eszébe jutott, mit is mondott Ichigo.
- Kivele… hallani akarom a részleteket! - ment át Mirai abba a helyiségbe, ahová a többiek áttelepültek a kidőlése után.
- Rendben, de csak ha jól vagy és nem fogsz megint összeesni. - mormogta az Ichigo mögül elősettenkedő Kon.
Mirai végighallgatta őket. Renji tényleg nagy hülyeséget csinált, nem lett volna szabad megküzdenie Byakuyával, ráadásul súlyosan megsérült. Ha nem hal bele, kivégzik.
- Ezt nem hagyhatom… - pattant fel Mirai fél- önkívületben.
- Eszébe ne jusson! - figyelmeztette Urahara - Ha jól számolom, még van pár hónapja ideát.
- Azt nem kötötték ki, hogy korábban nem térhetek vissza. Bízom abban, hogy büntetlenül megúszom.
- Nagyon magabiztos vagy. - mondta Ichigo.
Rukia odasúgott valamit a srácnak, amitől kigúvadt a szeme és majdnem megfulladt a röhögéstől.
- Tudtam, hogy nem komplett!
A kisebb lány zavartan legyintgetett, mert azt árulta el, hogy miért fontos Mirainak Renji.
- Miután ilyen derekasan leégettél, szeretném a segítségeteket kérni, hogy visszajuthassak! - bocsátotta meg Rukia baklövését Mirai - Urahara- san meg tudja nyitni a kaput! Kérem!
A volt kapitány a saját térdén dobolt az ujjaival. Nem számított erre a kérésre.
- Ácsi! Mi ez a többes szám? Engem máris felejtsetek el! Én többet nem segítek Renjinek, még akkor sem, ha Mirai szerelmes belé! - tiltakozott Ichigo.
- Kérem! Kisuke- san!
- Most már Kisuke vagyok? - mosolygott, mint valami ferdehajlamú, de Mirai rajta tartotta a szemét.
- Rukia gyakorlatilag így is szökevény, Ichigo fején vérdíj, Urahara szintén nem kívánatos vendég. Nekem az is megfelelne, ha csak az átjutásnál segítenétek.
- Későre jár. Nem tudom, ki akar még Mirain kívül itt aludni, de azt javaslom, tegyük el magunkat holnapra. - mondta Urahara ásítozva és kisétált a szobából - Ne most beszéljük meg.
- Na, jó, húzzunk. Én vigyáznék a helyedben. - bökte meg Ichigo szűkre húzott szemekkel Mirai vállát - Hasznos, ha van erényöved, mert elég perverz alak.
Mirai lehidalt. Ilyet még senki sem mondott neki!
- Ááá, hogy tudott ilyen kizuhanni a szádon? - kapta maga elé a kezét - Én nem társkeresni jöttem!
- Ha akarja, megihat velem egy üveg szakét, Mirai kisasszony! - énekelt be távolról Urahara fokozva a „hangulatot” - Csakhogy jobbat aludjon!
- Én szóltam. - vészmadárkodott Ichigo, mire Rukia fültövön csapta.
- Aludtam már itt, semmi gond. - motyogta Mirai a fejét fogva.
- Rukia jön hozzám, a szekrénybe. Viszlát. - tett pontot Ichigo a nap végére.
- Ne haragudj, Mirai. Holnap jövünk. - köszönt el Rukia, s Ichigo már húzta is ki maga után.
Elmentek, s vitték a közben egy puha párnán elbóbiskoló Kont is.
Mirai kikísérte őket, aztán leült a lépcsőre. Addig nem mozdult, míg nem kezdett el szemerkélni az eső, lehűtve ezzel a levegőt is. Épp jókor, mert mások által nem hallható hangon szólította őt az ágy.
- Ó, elfelejtettem szobát kérni.
Megkereste a konyhában iszogató Uraharát, de addig nem kapott szobát, míg meg nem ivott vele egy csésze italt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
