Nemhogy az ébredés, de még az elalvás sem úgy sikerült, ahogy Mirai akarta. Urahara olyan erőszakos volt. Csak még egy pohárral, meg még eggyel, naaaaaa, még eggyel… a végeredmény az lett, hogy éjjel kettőkor még kint röhögtek a konyhaasztalnál a második üveg pia mellett, bár az ülőhelyzetből már „asztalra dőlünk” helyzet lett. Mirai nem is tudta, mikor volt utoljára részeg. Tényleg, volt ő már részeg? Ennyire még nem valószínű… Mindenesetre jól kinevette magát. Mióta száműzetését tölti, elég kedvetlen és magányos volt, megragadta hát az alkalmat, hogy élvezze valaki társaságát.
- Mi van, nem tudtok aludni? - lépett be a konyhába mérgesen egy pizsamás, vörös hajú fiú maga után húzva a takaróját.
- Ki ez? - kérdezte egy rózsás arcú kislány a párnáját szorongatva, álomtól hunyorogva.
- Te agyatlan, hát elfelejtetted? - ráncigálta meg a fiú a leányzó frufruját.
- Jajj, Ururu és Jinta! Hangosak voltunk? - mentegetőzött Urahara akadozó nyelvvel - Emlékeztek még Miraira?
- Persze, egy száműzött halálisten. - fonta keresztbe a karjait a fiú.
- Sziasztok, gyerekek. - üdvözölte őket Mirai, akinek a hangját egyesekkel ellentétében nem viselte meg a szaké.
Ururu kedvesen elmosolyodott és felajánlotta a szobáját, ha még nincs helye.
- Köszönöm. Akkor én indulnék is…
Lábra állt, de rájött, hogy nem lesz olyan egyszerű elindulni. Átkozott alkohol! Most már érti, miért szokott Renji annyit kóvályogni tőle. Tett pár lépést a fal mellett, de mintha nem is érezte volna, hogy haladna. Soha többet nem nyúl szakéhoz.
- Szóljunk Tessainak. - mondta Jinta - Hölgyikénk asszem nem tud járni.
- Meg a főnök sem. - tette hozzá Ururu kuncogástól cincogva, miután Urahara nagy robajjal és jajgatással beesett az asztal és a szék közé.
- Tessai házon kívül van, mert szabadnapot kapott. - magyarázta a szőke integetve - Esetleg segítene valaki más?
Remek. A két gyerekre maradt, hogy vízszintesbe helyezzék a felnőtteket, na de nem az étkező közepén!
- Enyém a főnök. - irányította a fiú és megpróbálta felkaparni a földről Uraharát - Nem igaz, hogy már megint így elhagyta magát!
Mirainak mégsem kellett támogatás. Segédkezett Urahara eltakarításában, aztán elaludt Ururu szobájában.
Mirai hasogató fejfájással ébredt. Mármint ébresztették… Egymás szavába vágó beszélgetés verte fel édesnek nem mondható álmából. Ha a párbajról álmodott, mindig megfájdult az oldala, amit Renji felhasított. Örökre olyan bélyeg marad, ami mindig a múltra tereli a gondolatait.
- Jól kiütötte magát. Magunkkal kellett volna vinni. Nincs póttestben, senki sem vette volna észre!
- Ja. - helyeselt Ichigo.
- Lesztek szívesek nem kiabálni itt felettem! - nyitotta ki a szemét a kómás Mirai.
Nem látott rendesen, de felismerte a hangok gazdáit. Elfeledkezett arról, hogy fehérneműben aludt el. Ledobta magáról a takarót, amitől Ichigo álla megint padlót fogott. Nem, nem látott semmi „olyasmit”, egyszerűen Mirai piros hegei gyakoroltak rá dermesztő hatást.
- Ööö, Rukia elég sok mindent elmesélt rólad. Ezeket Renji okozta? - mutatott a lány jobb oldalára, aki kicsit megkésve, de szégyenlősen magára kapta a takarót.
- Most már tudhatod, hogy száműzött vagyok. És igen, ő okozta. - felelte tömören és hűvösen, s az ablak felé fordult, hogy ne lássák, mennyire elborult a tekintete - Te is harcoltál már vele. Nem hiszem, hogy simogattátok egymást.
Ichigónak kivételesen nem jutott eszébe semmi fricska. Látszott, hogy Mirainak nincs kedve olyan sziporkázó vitához, mint tegnap.
- Mindjárt dél. - mentette ki a szitut Rukia.
- Vennék egy fürdőt. - ült fel Mirai kényelmesen és maga köré csavarta a vékony takarót.
- Arra még várni kell. Urahara- san már három órája áztatja magát. - bújt elő az ajtó mögül Ururu.
- Pedig biztosan örülne, ha bemennél hozzá. - jegyzete meg Ichigo szarkasztikusan.
- Nem értem, miről beszélsz. - kelt fel Mirai, de rögtön megbánta, mert liftezni kezdett a gyomra.
- Rosszul vagy? - kérdezte Ururu.
- Nem, dehogy. - mondta a másnapos lány finom iróniával a hangjában, már amennyire tellett tőle- Kishíján alkoholmérgezést kaptam. Én nem bírom úgy, mint… na, mindegy.
Természetesen Renji jutott az eszébe. Körbenézett, hogy előszedje a ledobott ruháit, amikről azt se tudta, hogy kerültek le róla, legalább addig sem elmélkedik. Csak ne fakadna mindjárt sírva!
- Ha a ruhád keresed, azt kimostam. Tessék, addig vedd ezt fel. - nyújtott át Ururu egy fehér alapon színes virágos kimonót.
- Kö- köszönöm. - fogadta el Mirai kínosan lesütött szemekkel - Mint egy falvédő… nevetségesen fog állni.
Miután kirugdalták a tulajt a saját fürdőszobájából, végre Mirai is rendbe tudta szedni magát. Kínkeservesen felöltötte azt a hippi- stílusú modern kimonót. Két választása volt: vagy felveszi, vagy egész nap takaróban flangál. Nem zárkózhat be, szégyen ide vagy oda. Megnézte magát a tükörben és mi tagadás, elszörnyedt. A kistermetű Rukiára biztos passzolt volna, rá viszont rövid volt, elment akár miniszoknyának is, a mintája idétlen, a dekoltázsa hiába állt jól, túl merész, ez csakis Urahara ízlése lehet.
A ráérősen készülődő Mirai a látszat ellenére nem volt nyugodt. Renji óriási bajban van, bármikor kivégezhetik. Nem mintha Rukia és Ichigo nagyobb biztonságban lenne, hiszen akármikor levadászhatják őket. Minden tétlen perccel csak a saját életben eltöltött idejük fogy. Ha Mirai beavatkozik (márpedig befog) akkor ő sem számíthat sok jóra. Az árulást még neki sem fogják elnézni, hiszen ezért rangtól függetlenül halál jár. A szabálytisztelő Byakuya hiába várja vissza - értsd, ragaszkodik hozzá, ami haladás, de nagyon jól titkolja -, nincs arra garancia, hogy kiállna mellette. Egy- egy kapitányi gyűlés elég vérmes tud lenni, s talán Byakuya lenne az első, aki ellene szónokolna.
- Beszélnünk kell. - lépett be Mirai vérkomoly arccal az egybegyűltekhez.
Kollektív vihogás nyugtázta a lány „nagymama falvédője” mintás rövid ruháját.
- Örülök, hogy jól szórakoztok, miközben valaki a kivégzésére vár. - mondta Mirai szúrós szemekkel kikérve magának a gúnyolódást - Urahara- san azt ígérte tegnap, hogy megvitatjuk, mit tegyünk!
Az illetékes az igazat megvallva nem talált ki semmit. Még.
- Nos, Mirai kisasszony, inkább azon agyaljon, hogy mihez kezd, miután megmenti Abarai Renjit. Talán ide hozná?
- Az most lényegtelen!
- Mirai, már mondtuk. - csitította Rukia - Odaát hadiállapot van. Öngyilkosság bemerészkedni.
- Ne nézz így rám! Elugattam már, hogy nem érdekel, mi lesz Renjivel. - hárított büszkén Ichigo, mikor a lány ránézett.
Urahara szeme felcsillant. Mégis van megoldás! Amikor Ichigo elvesztette a shinigami erejét, ő egy kemény próbatétellel és kiképzéssel visszahozta azt.
- Szóval felajánlhatom, hogy bemutatom Benihimét. Megpróbálom elérni, hogy valódi Zanpakutout csináljon a kardjaiból. Megfelel?
Mirai hálából az exkapitány nyakába ugrott, a lendülettől még hanyatt is dőltek. Igaz, hogy nem mindent értett és fogalma sem volt arról, mit tervez Urahara.
- Milyen gyerekes. - csúszott ki Ichigo száján.
- Ej, előbb várjuk ki a végét. - szabadkozott a szőke férfi az illendőség kedvéért, mert annyira azért nem zavarta a ránehezedő lány.
- Renjiért bármit megteszek. - „mászott le” róla Mirai - Elnézést, Urahara- san, nem jellemző rám az ilyen éretlen viselkedés.
- Ezt mond akkor is, hogy bármit megteszel, miután Urahara megkínzott…
- Értem, tehát gyenge voltál. - kötözködött Mirai Ichigóval - Kemény alapozást kaptam a 2. osztagnál. Byakuya is foglalkozott a lélekerőm növelésével, tehát nem fogok beijedni holmi tréningtől!
Nem tudta, mire vállalkozott, de eltökéltsége rögtön el is nyomta megszülető kételyeit.
Ki hitte volna, hogy ekkora barlang húzódik az üzlet alatt? És mi ez a valódinak tűnő világ? Ichigónak már ismerős volt ez a sivatagos tisztás. Majdnem itt hagyta a fogát.
- Urahara- san tényleg egy zseni, nem hiába volt a fejlesztési részleg kapitánya. - ámult el Mirai.
- Nem sok időnk van, fiatalok.
- Köszönöm, főnök, hogy engem is közéjük sorol. - mondta az óriás termetű Tessai szinte meghatódva.
- Köhömm. Mindegy… nem szóltam. Miután Mirait nem fenyegeti az a veszély, hogy lidérccé változzon, szerintem könnyű dolgunk lesz. Többieknek hátrébb!
Az utasításra mindenki más messzire eltávolodott. Mirai szerette a különleges téttel bíró párbajokat. Most sem félt. Mondjuk, Renjitől sem félt és tessék, száműzetés lett belőle. Ez a mostani azért is kivételes, mert mindketten kitaszítottak.
- Teher alatt nő a pálma, kockáztatni fogok. Ha netalántán megölném, ne haragudjon rám. - engedett meg magának egy félmosolyt Urahara, aztán elszánt faarcra váltott.
Mirai harchoz nem igazán való, rövid ruháját meglibbentette a szél, ahogy támadópozíciót vett fel. Mintha meg se hallotta volna, hogy akár meg is halhat.
- Mit talált ki, Urahara- san? - kérdezte, miután fáziskéséssel felfogta.
- Azt nem árulhatom el… de kérem, egyelőre ne nyúljon a kardjaihoz. - szólt Urahara a lányra, aki már készült előrántani a fegyvereit.
A volt kapitány Mirai felé mutatott a sétapálcájával. A szőke férfi tényleg azt kérte, hogy ne védekezzen?
- A gödröt ugye kihagyja? - érdeklődött Ichigo nem valami kedvesen, mert máris rosszat sejtett.
- Igen. Szerintem Kuchiki kapitány személyesen tépné le a fejem, ha Mirainak baja esne. Neki épségben kell maradnia.
- De az előbb mondta, hogy ez nagyon veszélyes! - kiabált Rukia - Maga tényleg hibbant!
- Jó ég, akkor kiskanállal se bírjuk összekaparni a csajt, ha szabadjára engedi Benihimét… - vészmadárkodott Ichigo - Byakuya élezheti a kardját, hogy azt a vastag bőrt, ami Uraharán van, elbírja majd vágni.
Mirai a teste mellett tartotta a kezét és úgy mozgatta az ujjait, mintha zongorázna. Egyre szaporább pulzussal várta, hogy mi fog történni. Urahara eltette a legyezőjét és kihúzta a kardot a sétapálcának látszó tokból.
- Csak akkor rántson kardot, ha már szétveti a lélekenergia. Koncentráljon arra, hogy egyenesen a kardjaiba vezesse. Jól gondolja meg, mikor jön el a legmegfelelőbb pillanat a lélekölő megidézésére, mert csak egyetlen próbálkozásunk van.
- Egyetlen egy…
Benihime egy csodálatosan kimunkált fegyver. A rajta szikrázó fény még nagyobb katarzist váltott ki az utolsó hajszálon táncoló Miraiból. Lehet, ez lesz, amit utoljára lát.
- Ha csak fele olyan erős, mint amilyen szép, nekem meszeltek. Urahara mégiscsak egy kapitány, nem feltételezem, hogy nem tud vele bánni. Remélem, tudja, mit csinál, különben egész életében kísérteni fogom!
- Vállalom.
Urahara minden további figyelmeztetés nélkül egyenesen Mirai felé vágott a levegőben, amitől vadul gomolygó szélvihar kerekedett. A távol állók semmit sem láttak egy éles villanáson kívül. Az azt követő lökéshullám, mint valami papírbábukat, még földre is döntötte őket. Csigalassúsággal ült el a por, hogy végre kitisztuljon a látkép.
- Ez most melyikük energiája volt? - kászálódott föl Rukia kissé köhögve a homoktól.
Urahara fején szitává rongyolódott az elmaradhatatlan védjegye, a kalapja, ruhája is több helyen elhasadt. Lihegett, de kaján elégedettség ült ki az arcára. Kardja több méterre hevert a földön. Mirai kettő helyett már csak egy fegyvert tartott maga előtt, majd suhintva leeresztette. A haja kibomlott a felszabaduló energiától, kimonója még rövidebbre szakadt és még többet mutatott a lábaiból.
- Kalap nélkül jobban néz ki… - jegyezte meg Mirai rákacsintva a férfira (ha tudná, hogy mind a gesztus, mind az észrevétele ebben a világban flörtölést jelent…).
- Köszönöm a divattanácsot.
Tudták, hogy sikerült. Az előbb a fénytől Rukia és többiek nem láthatták, de Mirainak a legutolsó utáni pillanatban valóban sikerült kardot rántania, pont akkor, amikor az adrenalintól az egekbe szökött a lappangó lélekenergiája. Úgy verte vissza Benihimét, hogy a kardjait ösztönösen egy kezébe fogta, azok pedig maguktól eggyé váltak.
- Gratulálok, jelentősen nőtt a lélekenergiája. Azt hiszem, tudok valamit. Ez gyönyörű… Egybeolvasztotta a katanáit. - csettintett Urahara, ki tudja, kit dicsért jobban, magát vagy Mirait.
- Én is gratulálok. Kuchiki nem végzi ki. - vágta vállon Ichigo a kereskedőt - Nem lett orbitális ereje, de jó munkát végzett.
- Ez igazi kényszerhelyzet volt, nem pedig mesterséges, amit odaát teremtettek. Byakuya- san nem merte volna kockáztatni a hölgy életét. - magyarázta az exkapitány - Ez az erőnövelés már ráfért, ha később helyt akar állni.
- Persze, hogy te! Neked van itt milyen is… orbitális erőd! Csak játszunk kicsit és már itt sem vagyok. Vár Renji.
- Álljunk csak meg! - visszakozott Ichigo - Nem gondolod, hogy kicsit durva pont rajtam kipróbálni, hogy hentel az új kardod?
- Berezeltél?
Mirai élvezte a benne szétáradó megnövekedett energiát. Ez nagyszerű! Mégis meglepő, hogy a Renjivel vívott párbaj során nem jutott el addig, hogy veszélyben érezze magát. Itt a lényeg: a bizalom. Nem volt kockázatmentes az a harc sem, Renjiben végletekig megbízott, aztán majdnem belehalt. Most, bár elfojtotta, de tartott Uraharától. Nem tudta, mire számíthat, csak annyi volt biztos, hogy ez az egyetlen kísérletük van.
- Szép, hogy nem rezeltem be. Még mindig csak egy lány vagy. - vágta rá Ichigo öntudatosan.
Urahara sem ellenezte a kis összecsapást, mert kíváncsi volt, mennyire lesz tartós a Miraiban elért eredmény.
AJÁNLOM AZ OLDALT
