Tudva levő, hogy Ichigo Mirai távozása és a többiekkel való kisebb nézeteltérése után hazament, de már napkelte előtt ott toporgott az Urahara Kereskedés előtt. Téblábolt egy keveset, majd bekopogott. Semmi válasz. Bedörömbölt, mire Tessai hirtelen szinte tokból kitépve kinyitotta és ráförmedt, hogy ne tegye tönkre az ajtót. Ichigo a felére törpült az ijedtségtől.
- Á, Kurosaki úr… Nem tud aludni? - kérdezte a tulaj már hajnalok hajnala előtt legyezgetve magát a hűvösben - Kerüljön beljebb, most indulunk az alagsorba.
- Azért jöttem, hogy vigasztaljam Rukiát, ha Mirai mégsem jönne vissza.
Rukia itt aludt a boltban, mert az izgalomtól nem tudott volna egy szűk szekrényben feküdni. Amúgy is forgolódott, jó, ha aludt négy órát. Kíváncsi volt, hogy boldogult Mirai a makacs és haragos Renjivel, akinek beharangozta előtte. Azt nem is sejtette, hogy ha tovább maradtak volna, mindketten megboldogultak volna a végkimerüléstől és egyből nem kellene senkit kivégezni.
- Szia, Ichigo! - köszönt a fiúnak csípősen - Tegnap nagyon fogadkoztál, hogy nem fogod ide betenni a lábad.
Szaván fogták. Lazán a tarkójára tette a kezeit és követte a kicsiny társaságot a lépcsőn.
- Az tegnap volt.
Odalenn Ichigo két másodpercenként nézte az óráját és legalább olyan sűrűn ásított is. Persze jól emlékezett arra, hogy mit mondott arról, hogy mit csinál, ha itt lesz Renji, de most az egyszer eltekint tőle.
Az Urahara által teremtett lenti világban mindig világos volt, így saját időérzékére támaszkodott, mikor megnyitotta a kaput. Ő arrébb, Rukia pedig közelebb lépett. Bízott abban, hogy Mirai nem vallott kudarcot. Annak idején maga Byakuya osztotta őt mellé, hogy a 13. osztagos teendői mellett a korban közelálló lánnyal megismerkedjen, és ha úgy akarja, megbarátkozzon. A kapuból áradó fény szinte elvakította Rukiát, ezért lépteit egymás után tapogatta. S amikor kezdett félni, hogy az ünneprontó Ichigonak lesz igaza, meglátta Mirait Renjivel a vállán araszolni. A kaput maga mögött hagyó lány négy szempár kereszttüzében, a biztonságot jelentő evilágban megengedte magának, hogy összeessen a fáradtságtól.
- Segítene valaki? - kérdezte Renji felemelve a kezét a földön hasaló Mirai hátán - Még agyon nyomom.
Urahara és Tessai leszedte róla a férfit.
- Kösz.
Ichigo az előzetes gondolatai alapján mégsem kapott dührohamot (csak röhögőgörcsöt) a kötésbe burkolt Renji láttán, aki amúgy sem igazán értette, mit keresett ott Kurosaki. Rukia és halálisten helyettese megfordította Mirait, aki nem ájult el, csak sokáig egyetlen szót sem bírt kipréselni magából. Pillantása tiszta, de kimerült volt. Nevében is a nem kevésbé hulla Renji beszélt, mert látta a többieken, hogy kíváncsiak a részletekre:
- Mit keresel itt, Kurosaki? Á, mindegy… Ne tudjátok meg, mi volt odaát! Mirai jobb, ha örökre száműzi magát, mert leamortizált két kapitányt is.
Néma csend. Mirai lehunyta a szemét és nyöszörgött, hogy ne meséljen már el mindent helyette. Annyira nem volt büszke rá, hogy ilyen súlyos kihágást követett el. Renji azért végigmondta Tessai vállán Yachirusan könyökölve útban az üzlet felé, hogy mik történtek.
Nem nézte ki Miraiból, hogy képes legyen ilyesmire. Rukia rámosolygott a magától lábra álló lányra.
- Ugye Byakuya nem volt köztük?
Mirai közömbösen elfordította a fejét és megszólalt:
- Persze, hogy nem volt. Ha nem haragszotok, szeretnék aludni.
- Miután elláttuk a sebeiket. - intett nemet Urahara - Úgy látom, valami új hacukát is kerítenünk kell önökre.
Ichigon kívül senkinek nem tűnt fel a nagy öröm közepette, hogy Mirai aurája megváltozott. Ezen nincs mit csodálkozni… akkor is lehurrogták, amikor azt állította, hogy a lány komorságot áraszt magából.
Odafönn megegyeztek, hogy Mirai és Renji előbb lefürdi magáról a koszt meg az alvadt vért, és csak aztán, vagy közben részesítik őket elsősegélyben, de addig semmi alvás. A két sebesültnek - ki tudja, honnan lopták -, lett energiája összeveszni, ki menjen be előbb az istenekhez, a vízhez és a tiszta köpenyekhez.
- Lányoké az elsőbbség. - húzta el Mirai félig az ajtót - Különben is, én vagyok az idősebb.
- Azt felejtsd el. - fogta le a kezét a görnyedve álló Renji - Nem lehetsz idősebb és kész!
- Miért? Nem te mondtad egyszer, hogy nem tudod, mikor születtél pontosan? - kérdezte a lány fölényesen - Hamarabb végeztem el az akadémiát. Emlékszem, hogy nyomi újoncként párszor felrobbantottad magad mágia órán… Idősebb vagyok és punktum!
- Jó, pár hónappal talán öregebb vagy… De én napok óta nem láttam vizet! - húzta ki a nyerő lapját a vörös, hevesen mutogatva magára.
- Jaj, Abarai úr, az ön vizébe majd dupla adag tisztítószert teszünk. - nevetgélt Urahara - Tessai, előkeresnéd a hipót?
- Igenis, főnök. - szalutált.
- Magához meg ki szólt, exkapitány? - mordult rá Renji, de annyira nem komolyan.
Az addig szemlélődő és egyre idegesebben topogó Ichigonak eszébe jutott valami:
- Ezt a cirkuszt… Nem mindegy, ki az idősebb? Mi lenne, ha együtt mennétek be?
Lett is felháborodás, levegőért kapkodás, de a két érintett nem volt abban a helyzetben, hogy valóban kimutassa a véleményét. Mert ugye mégsem kellene ebben a világban gyilkolni.
- Jó. - egyezett bele Mirai szinte azonnal, aki igencsak szégyenlős volt - Renji ül az egyik oldalra, én a másikra és senki sem kukkol! Kintről sem! - célzott az utolsó felszólítással az állítólag perverz Uraharára, aki kacarászva vonult el a folyosó környékéről is.
Mirai picit izgult, hogy beleegyezett. Teljesen elhúzta a tolóajtót és fejével intett a növényi vegetálásba kezdő Renjinek, hogy jöjjön.
- El ne aludjatok… még megfulladtok odabent. - kacsintott rájuk Rukia, szurkolva nekik.
Ez a Rukia! Mirai nem az a fajta, aki csak úgy rámásszon valakire. Ilyen ramaty állapotban a gyengéd érzelmei ellenére sem tenné meg. Apropó, gyengéd érzelmek… vajon Renji tényleg utálja őt?
- Megint felvegyelek, vagy megmozdulsz még ma? - kérdezte Mirai úgy, mintha valami haverjával „bratyizott” volna.
Nem mertek senkire se ránézni. Renji magabiztossága elszállt attól, hogy olyasvalakivel kell fürödnie, aki bár külső befolyásra ugyan, de elígérkezett valakinek. Ő az a lány, akit annyira szeretett… Föltette magának a kérdést: tényleg utálja, vagy érez még valamit? Most kettesben lehetnek, itt az idő tisztázni. Igen, kettesben. Ebbe beletartozik az is, hogy kívülről sem növeszti rá senki a fülét az ajtóra.
A fürdő beleillett a hagyományos stílusú házba. Mintha Mirai a saját fürdőszobájában járt volna. Szerette és középnemes származása megtanította tisztelni az egyszerűséget. A szemközti fal mellett egy nagy dézsa, körben polcok, egy szék, de volt benne modernek számító mosdókagyló is.
- Ez olyan kellemetlen. Pont veled fürödni… - ült le Renji máris csőlátásban a kádnak nevezett ovális dézsa hozzá közelebb eső végéhez - Te se leskelődj!
Mirai hümmögött valamit, talán azt, hogy ez nem fog előfordulni. Mint aki karót nyelt, úgy foglalt helyet a másik oldalon. Levette az Ururu mosásától összement felsőjét és agyonszakadt nadrágját, ami igencsak fájt a sebeibe ragadt ruhától. A másik nem tudta eltalálni, miért nyöszörög.
- Minden rendben? - kérdezte Renji és a jobb válla felett - nem bírta ki - hátrapillantott.
Mirai háta és hosszú haja takarta a lényeget, de az ő általa okozott sebet semmi sem rejthette el.
- Azt… azt én okoztam? - dadogta és elpirult a meztelen test láttán.
Mirai maga elé kapta a levetett ruháját és felsőtestével oldalra fordult. Picit a válla mögé bújt és onnan nézett a saját hajszínére hasonlító Renjire, aki erre elkapta a tekintetét.
- Már nem érdekel, honnan van.
Nem mondott igazat. Valahányszor ránézett a hegre, belesajgott a szíve, most is kapkodva takarta le kezével az oldalát. Byakuya csak dacból nem tett a „hentesmunkára” semmilyen megjegyzést. Épp eléggé utálta Abarait, minthogy többször szájára vegye a nevét.
- Jó. - fordultak vissza egyszerre - Tudod, Mirai, azt hiszem, nem tudom meghálálni, hogy megmentettél. Tíz éve hagyni kellett volna, hogy te nyerj…
A dézsába készülő Mirai keze megcsúszott és nagy csobbanással érkezett bele a haberdő alá bújt vízbe. Remélte, hogy baj van a hallásával. Gyorsan hátat fordított és igyekezett meggyőződni arról, hogy Renji nem bámulta meg megint.
- Idióta vagy! Ekkora marhaságot régen nem hallottam. - szidta le - Miért kellett volna hagynod, mikor mindenki szerint erősebb voltál?
- Mert elkerülted volna a száműzetést.
Tudta, hogy gyenge válasz, de nem volt kedve magyarázkodni. Hasonló robotmozdulatokkal ő is levetkőzött és beült háttal a lány mellé. Ügyeltek arra, hogy egyetlen négyzetcentiméteren se érjenek össze. Átmenetileg lezárták a beszélgetést. Időnként átpancsolták egymásra a vizet, és persze nem ajánlották fel, hogy megmossák a másik hátát. Olyan fanyar képet vágtak, hogy érdemes lett volna lefényképezni és mutogatni a depressziósoknak, hogy nicsak, náluk is léteznek szerencsétlenebbek.
- Nem azért hoztalak ide, hogy számon kérjem rajtad, amiért elcsúfítottad az oldalam. Nem a te hibád, hogy nem engedtek teljesen meggyógyítani. - törte meg a hallgatást Mirai.
- Igazad van. - mondta a vörös és lemosta az arcát és a haját - Csak kár, hogy nem az vagy, akit húsz éve megismertem…
Mirai ólomként nehezedő kezekkel, lassított felvételként morzsolta el kibuggyanó könnyeit. Ez sértő volt Renjitől, mégha mindenki tudta, hogy változott az új osztagnál.
- Hogyne változtam volna mellette. De néha vissza- visszatér az egykori Mirai.
- A maga módján szeret téged. - szólalt meg Renji pár perc ismételt hatásszünet után, majd kiszállt és törülközni kezdett.
- Kicsoda? - kérdezett rá Mirai félszegen a felhúzott térdeire hajolva, hátha ezt is félreértette.
- Egyet találhatsz. - morogta Renji és magára csavart egy törülközőt és kifacsarta a hajából a vizet.
- Ő senkit sem képes szeretni. - jött rá Mirai, hogy kiről van szó.
Lemerült a víz alá, hogy bevizezze a haját. Jobb lenne, ha nem kellene fel se jönnie. Mikor mégis megtette, látta, hogy Renji kisétált a helyiségből. Csalódott haraggal csapott a víztükörre és sietősre vette.
Mirai elhúzta a hajának megtörlését és kifésülését. Élvezte a nyugtató gőzt és Byakuya fürdőjére emlékeztető só illatát. Renjit már bekötözték, s Urahara egyik zöld- szürke pizsamájában alvóhelyet adtak neki az üres, besötétített szobában.
- Csakhogy te is kijöttél végre! - fogadta Ichigo egyet tapsolva - Összerúgtátok a port a pálmafejjel?
Szó nélkül tűrte a beszólást, de Rukia látta, hogy valami baja van. „Kiszabadította” a srác karmai közül és visszavezette a fürdőbe, hogy majd ő ellátja a sebeit.
- Renji sokkal feldúltabb, mint amikor jöttetek. Mi történt odabent?
- Elutasító volt. Hagyjuk. - ült le Mirai és egy szál derékra kötött törülközőben a székre.
Rukia felfogta és hozzálátott az ápolónősdihez. Mirai kikötötte, hogy tartsa távol tőle a nyuszis ragtapaszt, még akkor is, ha Rukia szerint halál aranyos.
- Tessék. Kész! - fejezte be a fekete hajú.
- Köszönöm.
Mirai ragaszkodott ahhoz, hogy egy szobában aludjon Renjivel, így leterítettek neki is egy matracot. Miután mindenki kiment, közelebb húzta a padló menti ágyát a mélyen alvó vörös mellé. Hasra fordult és kinyújtotta felé a kezét, de pont olyan messzi volt tőle hogy nem érte el. Bágyadtan elmosolyodott és lehunyta a szemét, hogy kövesse álomföldre, hátha ott nagyobb béke van, mint a Lelkek Világában vagy az ő lelkében.
Rukia hosszú nyaggatással meggyőzte Ichigót, hogy adjon neki pénzt vagy menjen el vele normális ruhát nézni (egyenlő venni) Mirainak.
- Mi van? - akadt ki - Nem vagyok pénzeszsák!
- Most gondolj bele! Szerintem Urahara nem sok női alsóneműt tart itt. Vagy mégis. - nézett rá a szőkére szúrósan - Ichigo! Ne legyél már ilyen!
- Jól van, jól van, majd ha kinyitnak az üzletek. Meg elmehetünk Orihiméhez is, biztos van valami kinőtt melltartója vagy valami.
- Sóher Kurosaki. - motyogta Urahara - Nincs bugyigyűjteményem, jól van?
- Már megint ki kiabál? - kérdezte a kibontott hajú Ururu a szemeit dörzsölve - Itt van Mirai és a másik halálisten?
- Igen. - válaszolt Rukia - Épp alszanak.
Ururu elszaladt, majd egy fésű- és hajgumi készlettel tért vissza.
- Bárcsak megengedné, hogy kettőbe felkössem a haját. - futott át az arcán a derű - Úgyhogy hamar végezzen azzal az alvással!
Rukia visszakísérte, mert még korán reggel hat óra volt. Útközben bekíváncsiskodtak Mirai és Renji szobájába. Az árnyékolón betolakodó napfény egy- egy sávon végigcsillant a testeken, ami hihetetlen nyugalmat kölcsönzött nekik. Mióta aludtak, Renji öntudatlanul közelebb húzódott és ráfeküdt a lány kinyújtott tenyerére.
- Rukia… ez olyan szomorú. - szomorodott el a kislány - Szeretik egymást vagy nem?
A másik lány hirtelenjében nem tudta, kamaszfejjel mit válaszoljon a gyereknek:
- Gyere, hagyjuk őket, nagyon kimerültek. Részben azért vannak nálatok, hogy eldöntsék, mi legyen velük.
Leginkább Renji Mirairól alkotott véleményére volt kíváncsi. Behúzta az ajtót és távoztak. Mivel nem pihente ki magát az éjjel, ő is ledőlt Ururu szobájában, Ichigo meg hazament és megígérte, hogy tíz után még visszajön.
AJÁNLOM AZ OLDALT
