Ichigo, ígéretéhez híven egész pontosan megérkezett. Már előre rettegett, hogy fél napjának lőttek. Rukia már a ház előtt várta:

- Végre! Azt hittem nem találsz ide!

- Ezt a kellemes fogadtatást… - kérte ki a toporzékolást - Nem te mondtad, hogy hozzak egy vagon pénzt? Nem volt könnyű kérni apámtól. Aztán majd én járok a legrosszabbul, mikor hónap végén elszámoltad, hogy mikre költöttem.

Már látta is lelki szemei előtt, ahogyan egyesével az apja kezébe adja a női holmik blokkjait, mire az őse kiakad és felkiált, hogy akit évekig a fiának hitt, az a lánya és feltárcsáz egy pszichiátert. Magának.

- Hahó! - húzogatta a kezét Rukia a maga elé meredő, izzadó Ichigo előtt - Gőzöm sincs, hol jársz, de elindulunk még ma?

Valahogy sikerült. Elsőnek Orihiméhez mentek, ahol Ichigo inkább elfordult, mikor a lányok melltartókat válogattak az egyik fiókból.

- Ez a kék- fehér volt az egyik kedvencem… - sóhajtotta a barna hajú - Amíg ki nem nőttem. Egy részét azoknak nekiadtam Tatsukinak.

- Jujj, de édes! - emelt fel egy fehér alapon nyuszis darabot a csillogó szemű Rukia.

- Nahát, ez még megvan? - vette el Orihime - Valaha jól volt rám? Most olyan kicsinek tűnik.

- A mostani méretedhez biztos. - mondta Ichigo szemtelenül.

Orihime kínosan elvigyorodott, majd dühöngő fúriaként Ichigo fejére húzta a kezében lévő melltartót.

- Az apró agyad pont belefér!

Rukia hangosan kinevette a srácot, aki szégyenében visszafordult a sarok felé, majd kapcsolt, hogy le kellene vennie az új „kalapját”.

- Ez Rukia mérete. - dobta vakon hátra.

A fekete hajú elkapta a repülő fehérneműt és pillanatok alatt úgy elpirult, mint még soha. A másik lány felajánlotta neki, hogy megtarthatja, de előtte üssék le Ichigót. Miután ez megtörtént, és a fiú két púppal a fején törökülésben duzzogott, ők folytatták a ruhaválogatást.

- Milyen stílusa van a lánynak? - kérdezte Orihime Rukiától - Milyen színeket szeret?

- Inkább sötéteket. Viszolyog a csiricsáré mintáktól.

- Nézd! - hajtott szét Orihime egy farmert - Úgy vettem meg, hogy előtte nem próbáltam fel. Kiderült, hogy bő rám.

- Ha hordani akarod, kénytelen leszel belehízni. Mirai magasabb nálad és egy átlag lánynál izmosabb.

- Értem. Akkor mutatok pólókat.

Rukia a késő tavaszi időjárást figyelembe véve kiválasztott egy egyszerű fekete és egy ujjatlan sötétzöld pólót. Hozzátették még kék- fehér melltartót és távoztak. Ichigo vissza az Urahara kereskedésbe, a lányok meg a srác pénztárcájával egy butikba.

A másik világban hajnal óta sem állt meg az élet. Olyan kialvatlan fejek járkáltak az utcákon, hogy élmény volt nézni. Yamamoto főkapitány pedig úgy döntött, hogy a számos bűnnel vádolt Mirait a távollétében ítélik el, aki amint visszatér, haladéktalanul végrehajtják az ítéletet. Az egyoldalú tárgyalás a tiszteknek kötelező volt, egyébként bárki megnézhette. Byakuya inkább aludt volna, de egyik tisztje pokollepkével a kezében felébresztette.

- Szíves elnézését kérem a kapitány úrnak, de Yamamoto főkapitány úr rendkívüli gyűlést hívott össze.

A még át sem öltözött Byakuya meghallgatta a lepkét is és elküldte az emberét. Gyorsan felöltötte a kapitányi ruháját és elindult kifelé házból. Egyik folyosón takarítócuccokkal felfegyverzett szolgáló állította meg:

- Kuchiki- san, engedelmével kitakarítom a szobáját. - hajolt meg a lehető legmélyebben.

- Rendben. - mondta Byakuya rá se hederítve.

A fejkendős, középkorú nő a fürdővel kezdte. Ahogy törölgette a komódot, arrébb tette a rajta lévő apró tárgyakat. Egyszer csak abbahagyta a monoton mozdulatot és a szeme elé emelte az egyik fésűt. Sejtelmesen elmosolyodott a fésű fogaira kapaszkodó hosszú, barna hajszálak láttán. Ilyen színű haja talán csak egyvalakinek van az egész városban. Összerakta a kirakó darabjait: Mirai évekig itt élt a házban, majd száműzték, most meg mindenki arról beszél, hogy itt járt. Itt bizony, méghozzá Kuchiki kapitánynál, aki mélyen hallgatott erről. Régen is gyanította, hogy volt köztük valami, hiszen akkor is megtalálta egymás hajszálait a szobáikban. Ő viszont jó szolgálóhoz méltóan ezt a titkot soha nem árulta el, ergo jóindulatúan falazott nekik.

A körletek főterén egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Az ítélet kihirdetése előtt eligazítást tartottak egy megerősített őrség felállításáról. Mindenkitől éberséget vártak el, de ez egy rendfenntartó erőnél ugye alap.

- Csendet kérek! - folytatta volna Yamamoto, de a zúgolódás sokáig megakadályozta benne - Setsu Mirai a következőkben találtatott bűnösnek: korábban kiszabott száműzetés önkényes megszakításában, kiemelt jelentőségű épület feltörésében, fogolyszabadításban, kétszeres fegyverlopásban és nem utoljára abban, hogy kezet és fegyvert emelt a 3. és a 11. osztag kapitányaira. Örülhet a kisasszony, mert a kapitányokon kívül elintézett halálistenek felett szemet hunytam.

 Ha a főkapitány tudta volna, hogy még az ágyjelenet előtt Byakuyával is vívott kézitusát…

- A büntetése három hét elzárás, valamint ugyanennyi közmunka valamelyik kárvallott osztagnál. - fejezte be Yamamoto kapitány - Úgy gondolom, hogy a körülmények ellenére igen méltányos voltam.  

Megvolt az oka, hogy ne legyen kemény az ítélet. Miután a tömeg kétharmada szétszéledt, évek óta először az 1. osztag központi épületébe hívatta Mirai apját és Byakuyát. Utóbbinak körülbelül úgy hiányzott, mint halottnak a csók. S ha már csók, igyekezett nem a tegnapra gondolni, mert azzal is szabályt szegett, hogy nem adta ki Mirait.

- Gondolom, nem kell megmagyarázni, miért adtam kegyelmet.

- Nagyon hálás vagyok érte, sensei. - biccentett Mirai apja.

Byakuya lehunyta a szemét:

- Az éjjeli- hajnali ámokfutása után meggondolatlanság lenne szabadon hagyni. Vagy ebben a világban él, vagy maradjon odaát örökre.

- Miféle ámokfutás? Ne túlozzon, kérem! Le akarja csukatni a lányom, Kuchiki kapitány? - kérdezte Setsu indulatosan - Jobb lenne, ha az előző ítélethez is tartanánk magunkat.

- Rám az nem vonatkozik. - vágta rá nyers hangnemben - Szeretné, ha lánya tovább vinné a nemesi vérvonalat, vagy sem?

A főkapitány nem szólt közbe. A lányáéval egyező vérmérsékletű apa lefújta a vitát a családja érdekében. A már elkészíttetett gyűrűk és a hosszútávú jövő lebegett a lelki szemei előtt. Mindig az volt a vágya, hogy főnemeshez adja Mirait.

- Elnézést, Kuchiki- san. - hajolt meg - Elragadtattam magam.

Byakuya uralkodott magán és jobbnak látta, ha távozik. Feszült volt és nem értette, hogy miért mosolygott rá kedélyesen a takarítónő, mikor nyomában minden megfagyott.

Ichigo már türelmetlenül várta, mikor kaphatja vissza a minden bizonnyal üressé fosztott pénztárcáját.

- Megjöttünk! - vették le a cipőjüket a küszöbön.

Csak egyetlen szatyor volt náluk, ez jó jel, gondolta Ichigo. A pénztárcáját is elég súlyosnak találta.

- Szerencsétek, hogy ennyi megmaradt.

Érezték a szavakban a fenyegetőzést, nem is mertek sokat költeni.

- Annyit beszéltetek már róla… Láthatom? - kérdezte a kíváncsi Orihime.

Rukia kérte, hogy kövesse. Közben Urahara megállította és felpakolta őket nyugtató teával.

- Mindjárt készítek valami emberi fogyasztásra alkalmasat is.

- Shh…- mutatta Rukia, elhúzta az ajtót és bementek.

 A falhoz állította a Mirainak szánt csomagot, átvette a tálcát és rátette a kisasztalra.

Mirai és Renji ugyanabban a pózban aludt, ahogy eldőltek. Rukiát meglepte, hogy milyen közel feküdtek egymáshoz. Orihime lábujjhegyen közelebb lopózott, hogy szemügyre vehesse Mirait, akiről Ichigo és Rukia elég felületes képet festett. Leguggolt mellé és alaposan megnézte magának.

- Azok után, amiket az alkatáról mondtál, egy tanknak képzeltem. De szerencsére nem az, csak magasabb, mint mi. - mosolyodott el - Meg aztán van benne valami arisztokratikus.

- Mióta Byakuya- sama menyasszonya, tényleg van egy ilyen tartása, csak éppen utálja, ha ismeretlenül ezt látják meg benne először. Ő eredetileg nem főnemes és büszke rá.

- Huh, akkor ebbe beletrafáltam… - jött zavarba Orihime, majd kapcsolt - Az a Byakuya? Ezt eddig miért nem mondtátok?

- Inkább odakinn…

Rukia majdnem egy szuszra hadarta el a dolgokat az étkezőben. Ichigo egy darabig csendben hallgatott, majd megkérdezte az belépő Uraharától:

- Az normális, hogy már délután két óra múlt és még mindig alszanak?

- A fürdővizükbe belekevertettem egy általam kifejlesztett szert. Ha nem aludnának tőle ennyit, halottak lennének. Különben is, alvás közben gyorsabban gyógyulnak.

Rukia lefejelte az asztalt.

- Ha halálra aludják magukat, azért is maga felel! - ordította, mire Urahara kijelentette, hogy nincs ellenszer, de lassan itt az idő, hogy elmúljon a hatása.

S hogy igaza legyen, amint a lányok kimentek, a hétalvó Mirai ébredezni kezdett. Nem lett világosabb a szobában, mióta elaludt, mégis bántva furakodtak a szemébe a fénysugarak. Felült és óvatosan kivette a kezét Renji feje alól, mire az doromboló hangot kiadva visszahúzta. Mirai visszafeküdt és az oldalára fordult, hogy jobban láthassa. Szemével követte a tetoválások vonalát. Bírta, hogy ilyen extrém külseje volt és kifejezetten tetszettek neki a tetoválásai (még az arcán is), de lebeszélte a benne lakó kisördögöt, hogy hozzáérjen.

- Jaj, elszorítottad a vérkeringésem. - szabadult meg saját érdekében a terhétől.

Megrázta a kezét, de mintha nem is tartozott volna a karjához, úgy elzsibbadt, hogy véletlenül pofon vágta vele Renjit.

- Aú, ezt miért kaptam? - mondta a fájdalmas ébresztő után alig érthetően, majd felült.

Mirai párszor elnézést kért, hogy nem volt szándékos. Renji kinyitotta a szemét és belefeledkeztek egymásba. Olyan sokat aludtak, hogy átmenetileg el is felejtették, mi történt a kelő Nap sugaraiban és a vízben fürödve. Ám ez a dermedt helyzet nem tartott sokáig, Mirai volt az, aki hamarabb kapta el a tekintetét.

Ekkor nyílt az ajtó és négy pár láb lépett be rajta.

- Ugye, hogy nekem lett igazam? - kérdezte Urahara suttogva, várva a megerősítést a gyógymódjára, aztán normál hangerőre váltott - Máris kipihentebbek tűnnek!

Megkínálta őket teával és addig nem ment el mellőlük, míg meg nem itták a zöldteának álcázott - egyelőre - enyhe nyugtatót.

- Szia! Én Inoue Orihime vagyok! - nyújtotta a kezét a közelebb merészkedő lány - Nagyon örvendek, Mira!

- Majdnem… Setsu Mirai vagyok. - fogadta el - Én is örvendek.

- Hupsz… pocsék a névmemóriám. - mentette ki magát, majd Renjinek is bemutatkozott.

Az, hogy „örvendek”, nem igazán látszott Orihimén kívül senkin. Mirai szimpatikusnak találta. Határozott vonalú kulcscsontján Orihime, a másik lány domborulatain meg Mirai akadt meg. Mirai gyorsan reagált és eltakarta Renji szemét. A többiek Ichigón kívül nem értették, mi lelte.

- Mirai, kiszúrod a szemem…

- Ki is fogom, ha csorgatni mered a nyálad! - lihegte Renji fülébe és imitálta, hogy le is harapja.

Erre mindenki nagy vízcseppeket söpört le a homlokáról, hogy á, Mirai csak féltékenykedett! Levette a tenyerét Renjiről, aki egyből felsikított:

- Hű, aztamindenit… - és már terült is el, mert Mirai gonoszul megpöckölte a homlokát.

- Ostoba! - kelt fel és tüntetőleg, nem túl nőiesen járva kivonult.

- Undorító vagy, Renji. - követte őt Rukia - Lelkét kiteszi érted, te meg mást bámulsz… Ez nem neked szólt, Orihime, ne vedd a szívedre!

A világosbarna lány inkább nem kért a három pasi társaságából, s a ruhásszatyorral együtt távozott.

- Hallotta, Abarai úr. Szedje össze magát és álljon Mirai kisasszony elé férfi módjára! - vágta nyakon Urahara a legyezőjével.

- Kérek még abból a teából… - érzett rá Renji a lötty jótékony hatására.

A lányok Ururuval kiegészülve megszállták a fürdőt és férfimentes övezetté nyilvánították. Öltöztetés előtt még megvárták, hogy Mirai lehiggadjon.

- Tessék, mind a tiéd! - vette elő a ruhákat Rukia - Orihimének köszönd őket, a bugyikat, zoknikat és a nadrágot pedig Ichigónak. Volt olyan rendes, hogy adott pénzt.

Mirai jelképesen meghajolt és gyermeki örömmel kicsomagolta a ruhákat. Nyoma sem volt az előbbi érzelemkitörésének. Elfordult, szétnyitotta a köntösét és elkezdett öltözni. Deréktól lefelé annak ellenére sikerült, hogy most vett föl először ilyen nadrágot, de a melltartóval már nem boldogult. Pironkodva kérdezte, hogy kell ezt az izét hordani. A többiek összekacagtak, majd Orihime segített neki.

- Nagyon jól áll! Renjinek is biztos tetszeni fog! - dőlt el Rukia a nevetéstől.

- Mióta lett ilyen mocskos fantáziád? - nézett rá Mirai, mint egy hibbantra és megnézte magát a tükörben.

Urahara módszere tökéletesen bevált, az éjjel szerzett sérülései egytől egyig beforrtak!

- Ez hihetetlen! Úgy érzem, az erőm is visszatért. - bújt bele a fekete pólóba, majd hideg vízzel felfrissítette az arcát.

Törülközés közben Ururu rángatta meg a felsőjét:

- Megfésülhetlek téged és Orihimét?

Hamarosan mindkét lány fejére két- két copf került és megszeppenten tanulmányozták magukat a tükörben.

- Figyelem, Mirait emberi ruhába öltöztettük! - konferálta fel Rukia.

A barna hajú először csak az egyik lábát tette ki a fürdőszobából, majd lassan végigment a folyosón, s belépett az étkezőbe. Minden szem rá szegeződött, amitől kissé kényelmetlenül érezte magát az egyébként pont ráillő ruhákban, melyekért ugyanakkor hálás is volt.

- Köszönöm neked is, Ichigo. - hajolt meg illedelmesen.

- Ugyan. - legyintett, bár meglepte a gesztus - Szívesen.

A srác belső ötlettől vezérelve felpattant, majd rögtön üvöltözés hallatszott Renji szobájából:

- Most azonnal felkapod a lusta hátsód a döglésből és kijössz közénk!

- Kopj le! Nem látod, hogy sérült vagyok? Különben meg mit keresel itt?

- Ó, hát nem kicsi a világ? Kész a kaja!

- Ne fogdoss már, Kurosaki, tudok menni magam is…

Léptek hallatszottak, majd Ichigo belökte Renjit a küszöbön és leültette Mirai mellé.

- Csakhogy teljes legyen a létszám. - foglalt helyet Ichigo is.

Mirai Renjire pillantott, majd kezeit a térdén nyugtatva kissé begörbítette a hátát, mintha kisebbnek akart volna látszani.

- Látom, oldani kell a feszültséget. - tett le az asztalra Urahara egy szakés készletet.

- Hogy úgy járjon, mint legutóbb? - előzte meg Tessai egy tálca szendviccsel.

A társaság tájfun módjára csapott le az ételre és tíz perc se kellett, elpusztították, majd következhetett a szaké.