Ichigo pajzsként védte Rukiát és Renjit. Mirai látva a kapitányi túlerőt, egyelőre csak készenlétben tartotta magát. Bátyjának gyilkosa ugyan kinyitotta a nem létező zsebében a bicskát, de nem lépett közelebb.

- Ichigo… Sajnálom, hogy meg kellett mentened. - kért bocsánatot a vörös - Pedig mi jöttünk, azért, hogy a te irhád mentsük.

- Mi van? Szépen össze lettél verve… miért nem tudtatok otthon maradni a feneketeken?

- Eh? Mondtál valamit? - mosolygott vérre szomjazva Renji - Te sem nézel ki jobban.

- Mit mondtál? - fújta fel magát Ichigo - Az előbb is én mentettelek meg! Már attól kifáradsz, hogy Rukiát cipeled?

A válogatott, de még visszafogott szidalmak közepette majdnem kinyomták Rukiából a szuszt. Mire észrevették, máris érkezett a jobb horog Renji állára.

- Te barom! Új világrekordod akartál felállíttatni velem a ki tudja tovább visszatartani a lélegzetét versenyben? - zúgta a lány, amit Mirai sem bírt ki fapofával - Úgy vitatkoztál, hogy közben teljes erővel a mellkasodhoz szorítottál!

- Elnézést, mégis közbe kell lépnem. - szólt közbe Ichimaru - Mirai… Te is az ő oldalukon állsz?

Erre a hangra a barna hajú megszorította lila markolatú kardját. Utálta ezt az alakot! Renji és Ichigo abbahagyta magánszámot és az árulókra néztek.

- Egy porszemmel több, vagy kevesebb, senki meg nem látja. - „bölcselkedett” Aizen.

- Ők lennének Aizenék? - kérdezte Ichigo - Van elég erőd elfutni, Renji?

- Van, de harcolni fogok!

- Mutassuk meg, mit tudunk együtt! Amint lenyomtuk őket, tünés!

Letették Rukiát, akit most Mirai vett védelem alá. A fiúk felkészültek az összecsapásra. Ichigónak fogalma sem volt, mire lehet képes a három kapitány.

- Ne legyetek nagyképűek! - rángatta le őket Mirai mély hangja a fellegekből.

Renji oldalra ugrott, mert terve volt a miszlikbe aprított kardjával.

- Csak egyszer tudom ezt a technikát használni, de ha eltalálom az ellenséget, egy időre védtelenné válnak. Ez egy kicsit fájni fog, de nézd el nekem, Zabimaru. Rajta!

Aizen felé vágott, s vörös villámok kíséretében a levegőbe emelkedtek a kard darabjai. Ichigo Aizen felé rohant, de a férfi egyetlen ujjal megállította Zangetsu pengéjét.

- Bár derékban akartalak kettészelni… de túl felszínes voltam.

Úgy csinált, mintha a kardját akarná kettétörni, mégis Ichigo testéből robbant ki a vér, aki mint egy darab fa, eldőlt. Aizen kámforrá vált, Renji mögött megjelent majd, hátba támadta.

- Átkozott! - vetődött el Renji is.

Szabaddá vált az út a rettegő Rukiához, akit Mirai egyedül védelmezett. Megcélozta Aizent az ostorával, de az elkapta az ostor szíját apró kampókból álló bojtja felett, és ugyanúgy felhasította a lány hátát, mint az imént Renjiét.

- Nem lehet… - zuhant nyekkenve a vörös mellé Rukia harmadik védője is.

- Téged mégsem öllek, meg Mirai. Viszont attól tartok, hogy az esküvődön már nem lehetek ott.

 Rukia feladta, s a rátörő bénultságtól moccanni sem tudott.

- Állj fel, Kuchiki Rukia. Ó, igaz is, elvesztetted a tested feletti irányítást a szellemi energiám nyomása alatt. - hallotta a parancsot, majd Aizen a nyakánál fogva felemelte.

Pár méterrel arrébb Ichigo magához tért, de finoman szólva sem volt harcképes állapotban.

- Még mindig élsz? Rosszat tesz neked, hogy az életerőd nagyobb, mint a képességeid. - mondta a szemüveges - De add fel! Nagyon sok hasznotokat vettem, a szerepetek itt véget ért.

- A… szerepünk? - hörögte a narancssárga hajú.

- Úgy van. Tudtam, hogy Nyugat- Rukongaiba fogtok behatolni, ezért azt a területet folyamatosan figyeltettem, és úgy rendeztem el az osztagokat, hogy ha bármi is történik, Gin közbe tudjon lépni. Majd lezárult előttetek a Tiszta Lelkek fala. A kapitányok a falon belül voltak, így csak Shiba Kuukaku juttathatott be titeket a belső városba. Elég erősek voltatok, hogy megszökjetek a kapitányok elől. Akár akartátok, akár nem, minden shinigami figyelme rátok irányult. Te… - nézett Ichigóra - Különösen lenyűgözőt alakítottál. Hála neked, egy kapitány halála senkiben nem keltett gyanút.  

- Vár… várjon! Honnan tudta, hogy Nyugat- Rukongaiban fogunk belépni? - kérdezte Ichigo, minden szót megszenvedve.

- Furcsa kérdés. Hát nem egyértelmű? Az Urahara Kisuke bázisa. Az egyetlen hely, ahová beléphetsz a senkai kapun át.

Aki eszméleténél volt, feltette magának a kérdést, hogy jön ide Urahara, a régen száműzött kapitány? Nyilván van valami oka, hogy szóba került és újabb aggodalomra adhat okot, hogy esetleg köze van az árulókhoz, mert nem véletlenül lett megemlítve a neve, az biztos.

- Miért lepődtél meg? Az ő beosztottja vagy, nem? - kérdezte Aizen Ichigótól - Nem Urahara Kisuke parancsára érkeztél Kuchiki Rukia megmentésére?

- Mi a… - nyögte a könyökre támaszkodó Ichigo.

- Értem, ez neked új. Semmi baj. - kezdte maga után húzni Rukiát Ichigo irányába - Ismered a shinigamik négy alapvető harci módszerét? Kardvívás, pusztakezes harc, különböző táncok és démonmágia. De mindenkinek van egy erőkorlátja. Ha mindegyik technika mesterévé válik valaki, akkor eléri a shinigamik szellemi energiájának határát és a fejlődés abbamarad. Pedig van más lehetőség, hogy tovább fejlesszük az összes képességet. Egyetlen mód, hogy a halálisten lidérccé váljon.

- Micsoda? - rökönyödött meg Ichigo, aki a Byakuya elleni harcban elvesztette irányítását a teste felett - Akkor… ott, én is az voltam?

Aizen és Rukia elhaladt a sebeiktől mozdulni képtelen Renji és Mirai mellett.

- Vagy a lidérc halálistenné válása, a határ eltörlése a két ellentétes létforma között. Az eredmény soha nem látott magasságokba emel. Elméletben már régóta foglalkoztak ezzel. Én is próbáltam létrehozni különböző shinigami- lidérc variációkat. A lidércek képesek elrejteni a szellemi energiájukat, egyesek képesek elpusztítani a lélekölőt, ha valaki hozzájuk ér és megvan az a képességük, hogy összeolvadjanak egy halálistennel…

Felvillant Rukiában élete legszörnyűbb emléke, mikor megölte a lidérccé vált 13. osztagos hadnagyot.

- Azonban egyik sem úgy sikerült, ahogy reméltem. De Urahara Kisuke létrehozott egyet. Ez olyan dolog volt, amely pillanatok alatt eltörli a lidérc és shinigami közti határt, ami túl volt a mi világunk határain.

- Ezt úgy hívták Hougyoku. Urahara Kisukénak is tudnia kellett, hogy ez egy veszélyes eszköz. Megpróbálta elpusztítani, de nem talált rá megfelelő módot. Mást választott: védőfallal vette körül a Hougyokut és egy lélek mélyére temette. Érted már? - nézett a halálosan félő Rukiára - Ez a rejtekhely benned van, Kuchiki Rukia.

- Mit mondott? - rökönyödött meg Ichigo is.

- De amikor erre rájöttem, már eltűntél valahol az élők világában. Gyanítottam, hogy ez is Urahara Kisuke műve volt. Kifejlesztett egy olyan szellemi anyagot, amiben nem voltak szellemi részecskék, s mivel ezt használta fel egy nyomon követhetetlen póttest létrehozásához, száműzték innen.

- Ezért történt? Sosem mondta el, pedig a barátjának tartott. - gondolta Mirai teljesen megdöbbenve - Talán ő is egy ilyen póttestben van?

- Tudom, hogy te is nála voltál, Setsu Mirai. Te is jól figyelj! Nem csak ezért száműzték. Azért is, mert ez a póttest folyamatosan elemészti a halálisten szellemi erejét…

És ezt Rukia is érezte, míg az emberek világában tartózkodott Ichigo halálistenné tétele után.

- A kapcsolat a póttesttel egyre jobban tompul, mígnem a lélek teljesen elveszíti szellemi energiáját és egy átlagos emberi lénnyé alacsonyodik. Érted már? - intézte ismét Rukiának - Nem segíteni akart neked, csupán a Hougyokut rejtette el, s közben emberi lélekké tett téged.

Így történt. Mikor Rukia átadta az erejét Ichigónak, Urahara talált rá a legyengült lányra, s adott neki egy póttestet. Ichigo és Rukia most haragot érzett, Mirai csalódottságot.

- De szerencsére néhány hónap múlva megtaláltalak, Kuchiki Rukia, és azonnal a 46- ok Tanácsába mentem és…

Ekkor szélvihar támadt, s egy széles árnyék vetődött rájuk: megérkezett a 9. osztag felbőszült kapitánya, az igazi róka, Komamura Sajin!

Az egyelőre egyszemélyes felmentő sereg kisebb robbanással fűszerezve összecsapott a főárulóval, aki gond nélkül, fél kézzel kivédte a támadását.

- Rég láttalak sisak nélkül. Mi ez a hirtelen változás, Komamura kapitány?

A közel félholt állapotból éledező Mirai nem hitt a szemének, ő még sosem látta a „szemeteskuka” nélkül a hatalmas termetű - mint kiderült - rókát, aki Tousen legjobb barátja volt.

- Hogy állhatsz itt mosolyogva, Aizen? Félrevezettél és elárultál minket! Ezt soha nem bocsátom meg! Neked sem, Tousen!

Megütötte Aizent, aki talpon bírta ki a repülést a társai mellé.

- Tousen! Ha van valami mentséged, most mond!

De az hallgatott, mint a sír.

- Szóval semmi sincs? Nagy kár! Bankai!

Az illúziómesternek is beillő Aizen kárörvendően elmosolyodott és máris Komamura előtt termett, miközben úgy tűnt, mintha még Tousen mellett is állna egy belőle. Egy pusztító mágiával harcképtelenné tette a rókát.

- Ha kapitányok közti harc is, hozzá sem kellett érnie. - hasalt Ichigo még mindig.

- Egy 90-es szintű technika varázsige nélkül. Félelmetes. - szólalt meg hosszú idő óta először Ichimaru, aki Rukiát tartotta - Mikor lett ilyen erős?

- Ááá, elszúrtam. Még az átlagos pusztító erő harmadát sem voltam képes előhívni. - „szerénykedett” Aizen - Egy ilyen technikát nehéz irányítani.

A szemüveges átvette Rukiát és visszafordult Ichigo felé, mintha nem az előbb iktatott volna ki egy másik kapitányt.

- Bocsáss meg. Épp a magyarázat közepén tartottam, ugye?

- Kurosaki! - hallatszott az Ishida- Chad- Ganju kis csoport hangja, akik Orihimével kiegészülve felértek a hegy tetejére.

- Azonnal menjetek innen! - zavarta el őket Ichigo.

- Ne mozduljatok. - jött a képbe Ichimaru és szellemi erejével mindenkit ledermesztett.

- Kuchiki Rukia. - fogott bele Aizen egy újabb monológba és ismét maga után vonszolta - Mikor feltűntél az emberi világban, első dolgom az volt, hogy lemészároljam a 46- ok Tanácsát, de ezt már tudjátok Isane hadnagytól. A hallottakkal ellentétben korábban végeztem velük, csak egész mostanáig úgy tettünk, mintha élnének és üléseznének. A parancsokat így kedvünkre alakítottuk. Hogy biztos elkapjanak, az eredeti csapat helyett a 6. osztag embereit küldtem utánad és elrendeltem a póttested azonnali megsemmisítését, a kivégzésedet, ami teljesen elpusztította volna a lelked. Csak két módszer létezik arra, hogy kivegyünk egy lélekbe ágyazódott tárgyat: vagy elporlasztjuk egy magas hőfokú pusztító erővel, mint a Soukyoku, vagy egyből belenyúlunk a lélek felépítésébe és erőszakkal vesszük el, amit akarunk. Arra az esetre, ha a kivégzés meghiúsulna, találnom kellett egy alternatív megoldást. Részletesen átnéztem Urahara Kisuke összes múltbéli kutatási anyagát, hiszen biztosan kifejlesztette a lélekbe ágyazott tárgy kivételét is.

Közben kivett egy lila fiolának látszó valamit a hakamájából. A kis tárgyból energia kezdett örvényleni, majd zöld pajzsok nőttek ki a földből. Aizen keze olyan zölddé vált, mint egy hüllőnek, és belenyúlt Rukia mellkasába. A művelet után a lány erőtlenül csuklott össze, de eszméleténél maradt.

- Meg vagyok lepve. Ilyen kicsi lenne a Hougyoku? - vált emberivé a keze, majd felemelte Rukiát - Nem haltál meg, Rukia? Pazar megoldás, hogy a lelked sérthetetlen maradt. De már nem vagy hasznomra. Öld meg, Gin!

A lány megmentésére érkezett csapat egy emberként nyelt nagyot. A sok vért vesztett Mirai ülőhelyzetbe tornázta magát és a kardjára támaszkodott, hogy azonnal elindul… azonnal…

Ichimaru a szokásos rókavigyorával kardot rántott, hogy teljesítse az utasítást.

- Öld meg, Shinsou. - parancsolta a lélekölőjének.

Mirai felállt és messziről érezte, hogy villámlépéssel közeledik valaki. Amikor vér fröccsent a levegőbe, egyből visszazuhant a talajra: aki testével felfogta Ichimaru kardját, az eleve sérült Byakuya volt! Óriási lett a visszafojtott és a nem visszafojtott döbbenet.

- Byakuya- sama… - pislogott nagyot Rukia immáron az ő karjában.

Gin visszahúzta a fegyverét, mire Byakuya összerogyott. Mirai némán feltérdelt, majd eddigi fájdalmaival mit sem törődve mindkét kezével a földre ütött és kissé szaggatottan felegyenesedett.

- Byakuya- sama! Miért? Miért mentettél meg? - kiáltozta Rukia, miközben már ő tartotta a férfit.

Aizen a kardjáért nyúlt, hogy végezzen velük, de valamit kiszúrt az égben. Az egyik kapuőr és Shiba Kuukaku érkezett egy vakító pusztító varázslat közepette. A főáruló hátraugrott, ahol Soi Fong és Yoruichi pengéje várta. Mirai összeszedte minden erejét és Ichimaru felé - az túlzás, hogy futott, de - sietett a felfordulásban. Egy időben lépett fel Matsumotóval: a hadnagy lefogta Ichimaru karját, Mirai pedig a nyakára tekerte az ostorát.

- Ne mozdulj!

- Sajnálom, Aizen kapitány! - szabadkozott Ichimaru - Úgy tűnik, elkaptak.

- Neked annyi! - mondta Yoruichi keményen - Nincs hová mennetek.

A legerősebb shinigamik és tisztjeik a főkapitánnyal együtt megérkezek. Tousenre a saját hadnagya fogott pengét.

- Vége van. - nézett végig Yoruichi a megjelenteken, de Aizen csak mosolygott - Most mi olyan vicces?

- Bocsáss meg, itt az idő.

Yoruichi figyelmeztette Soi Fongot, hogy menjen onnan, mintha tudta volna, hogy mindjárt megnyílik az ég és egy másik dimenzió szörnyei fognak „beköszönni”. Eleresztették Aizent, akire és csatlósaira fentről jövő fénysugár vetült. Mirai is elengedte Ichimarut, s mint valami félisteneket, elragadták őket a lidércvilág lényei. A shinigamik semmit sem tehettek, az árulók gond nélkül elmenekülhettek a saját fajtájuk közé.