Grimmjow, Hanabira és Gin egy darabig szótlanul néztek

utána, mígnem Hana megtörte a csendet.

- Ichimaru… Nem lesz abból gond, hogy az a fracción

állandóan Yamaneko-samával van? Aizen…

- Sajnos, ha Neko-chan nem választ új fracciónt, addig nincs

más választása, mint hogy tűrje a jelenlétét, és hogy minden

lépése számon van tartva. – válaszolt mélyet sóhajtva a

shinigami, majd felállt.

- És ha Kitsunén használnánk a Hougyoukut? Akkor akár ő is

lehetne fracción! – vetette fel izgatottan Hana, ám Gin

gondterhes arca lecsillapította.

- Neko-chan úgy tekint arra a hollowra, mintha csak a barátja

lenne, azzal, hogy a fracciónja lenne, belesodorná az

elkövetkező harcba. Gondolom te is tudod, hogy ezt nem

akarná.

- Igen… valóban. De akkor is… - motyogta lehajtott fejjel Hana, aprón Grimmjowra pillantva, aki értetlenül húzta el tekintetét.

- Saa~. Nekem is mennem kell. – mondta elvigyorodva a

shinigami, majd hátra sem pillantva integetett hátrafelé, s

távozott.

Eközben Haru shunpoval igyekezett a laborba, remélve, hogy

villámgyors lépteit nem tudja követni az a bizonyos Loro. Ám

nem így volt, az arrancar képes volt tartani a tempót. Ez egyre

inkább idegesítette Harut, remélte, hogy a Fresáról való

információkat négyszemközt adhatja majd át Szayelnek. De

nem volt mit tennie, el kellett tűrnie a lábatlankodó koloncot.

Mintha csak az árnyéka lenne, minden mozdulatát követte, s

figyelemmel tartotta, még amikor a laborba nyitott, akkor is.

- Szayel…! – szólt halkan Haru, magában átkozottul szidva a

mögötte lépkedő arrancart. Felelet azonban nem jött, így újra,

hangosabban megszólította az Espadat. Még mindig semmi.

Haru így nem tehetett mást, belépett a laborba, aminek

hatalmassága még most is lenyűgözte. Most tudta igazán

megszemlélni a különböző szerkezeteket, melyekkel Szayel

eddig dolgozott. Látszólag rettenetesen bonyolult gépnek

bizonyult mindegyik, ám ez nem riasztotta el a lányt attól,

hogy kipróbálja őket. Ám mikor az egyikhez lépett, szeme

hasonló medált fedezett fel, mint amit Fresa is használt. Még

nem volt teljesen kész, így Haru arra következtetett, hogy ezzel

akarták barátai visszahozni.

- Valóban sok galibát okoztam ezzel a szökési kísérlettel… -

sóhajtotta keserűen. Ekkor ismét megakadt valamin tekintete,

amin aprón el is mosolyodott. A keresett személy a hatalmas

számítógép előtt az asztalra görnyedve aludt. Valószínűleg

szorgosan kutatott valami után, ám végül az álom

győzedelmeskedett. Mosolyogva odalépett hozzá, majd

szólítgatni kezdte, hogy felébredjen. Első kísérlete kudarcba

fulladt, így hangosabban szólt hozzá, s kezével kicsit megrázta.

Még mindig semmi. További próbálkozásai is hasonló

eredményt értek el, végül aztán Haru elvesztette türelmét, s

úgy rázta szerencsétlen Espadat, mint valamilyen rongybabát.

- Szayeeeel! Keljél már föl! – kiáltotta, mire ez elérte célját. A

férfi érthetetlenül kapta fel a fejét, s álmos tekintetét Haru felé

fordította.

- Te meg mit keresel itt? – kérdezte visszafordulva a

computerhez, mintha semmi sem történt volna.

- Csak szeretnék váltani veled néhány szót. – válaszolt Haru

hátul összekulcsolt kezekkel, majd Szayelhez hajolt, s halkan a

fülébe súgott, hogy a mögötte álló Loro meg ne hallja.

- Fresa még él.

A férfi először nem is kapcsolt a szavak értelmére, ám mikor

elért agyáig a mondat, kikerekedett szemekkel kapta fel a fejét.

Haru továbbra is mosolygott, próbálta leplezni mindazt, amit

mondott, hogy sem a fracción, se Aizen meg ne tudja.

- Loro. Most jut eszembe, hogy a szobámban hagytam a mára

szükséges azame üvegcséket. Megkérhetnélek, hogy hozd ide

nekem? – kérdezte.

- Természetesen! – válaszolt meghajolva, majd sonidoval el is

tűnt. Haru kicsit meghökkent, hogy ennyivel át tudta verni, de

inkább gyorsan a lényegre tért.

- Mi történt Fresával? Az Exequias… - pattant fel a székből

Szayel.

- Nyugodj meg. Nincs semmi baja. Az Exequiasnak én

kellettem főként, megoldottam, hogy ne essék baja. –

magyarázta Haru, majd felült a számítógép előtti asztalra,

Kitsune pedig leugrott az ölébe. – Tudod… Ő még mindig

nagyon kedvel…

- Akkor mégis miért tűnt el egy szó nélkül? – vetette oda,

elfordulva a férfi.

- Nem értem… Ulquiorra nem számolt be? – kérdezte Haru,

mire Szayel kételkedve feléje fordult. – Elvileg Aizen, és többek

között Ulquiorra is tartott attól a szerkezettől, amit

készítettél… Ulquiorra el akarta kobozni, Fresa nem engedte,

harcba keveredett, de végül menekülnie kellett.

- Értem… - szólt színtelen hangon – Még valami?

- Hogyhogy még valami!? Vissza kell hoznunk Fresát! –

erősködött Haru, de az Espada továbbra is ellenkezett.

- Nem hozhatom vissza! Csak újból bajba sodornám.

- De…

- Itt már semmi sem olyan, mint rég… Hála neked… - vágott

vissza rideg tekintettel az espada, majd szemei Kitsunén

állapodtak meg. Furcsállotta, hogy egy hollow ennyire

ragaszkodik egy shinigamihoz.

- És… mivel érdemelted ki az a fracciónt? – váltott témát Szayel.

- Asszem mondtam valami olyasmit Aizennek, hogy mától

fogva ellenségek vagyunk, és el fogom pusztítani a

Hougyoukut…

- Ostoba… - dünnyögte homlokára csapva Szayel, majd

visszafordult Kitsunéhez. – Nem lenne egyszerűbb, ha az a

hollow lenne a fracciónod? Ahogy elnézem, bízik benned, és te

is benne.

- Nem, ő nem lehet fracción! – vágta rá Haru, majd szorosan

magához húzta az említett személyt. – Nem karom, hogy

belekeveredjen a csatába.

- Inkább eltűröd magad mellett azt a koloncot?

- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy próbálom nem észre venni.

Hiába akarja nyomon követni Aizen minden mozdulatom, én

akkor is elérem a célom. Ez biztos!

- Felőlem. De ne reménykedj abban, hogy a barátaidnak

megkegyelmeznék. Tökéletes kísérleti alanyaim lennének. –

mondta elmosolyodva az Espada. Haru tudta, hogy őt is hiába

kérné meg arra, hogy ne harcoljon…

- Szayel…

- Hm? – fordult felé elmosolyodva, ám a lány tekintete kissé

megzavarta.

- Vigyázz magadra! – mondta, majd leugrott az asztalról, s az

ajtó felé vette az irányt, ahol már Loro várta.

- Köszönöm. – mondta a lány, majd egy üveg azamét le is

húzott, s távozott. Az Espada kifejezéstelen arccal tekintett az

ajtó felé, majd visszafordult a számítógéphez.

- Ostoba. – dünnyögte.

Loro és Haru némán sétáltak egymás mellett, tapintható volt

közöttük a feszültség. Bár Haru örült volna, ha Kitsune

valahogy átvehetné a fracción szerepet, tisztában volt azzal is,

hogy így őt is belekeverné a háborúba. Úgy érezte, ezt a

hougyoukuval való problémát magának kell megoldania,

ahogy Aizennel is neki kell leszámolnia. Ám Kira, s Byakuya

látványa kissé megingatta. Ők azért jöttek, hogy visszavigyék,

de nekik fogalmuk sincsen az eddigi eseményekről, ha Haru

kijelentené, hogy nem akar menni, azt hinnék, ő is árulóvá

vált. Valahogy távol kell őket tartania magától, hogy ne kelljen

szembesülnie ezzel, s egyedül elvégezhesse a tenni valóját.

Ekkor Léptei szaporább tempót vettek.

- Loro, kérlek, vigyél el a megfigyelőterembe! Lenne egy-két

dolgom ott.

- Igenis, Yamaneko-sama.

Eközben odakint, a Las Noches előtt a kicsinek nem nevezhető

csapat mondhatni tábort ütött, mialatt Fresát gyógyították, s

kérdezgették. A legtöbb shinigami továbbra is tartott tőle,