Egy végtelen szerelem

története

 2. fejezet:   Sakura ünnep a kuchiki

házba

Mint mindig most is a szobájába ült és egy régi

levelet bújt, amit még a szülei írtak neki.

Annyira belefeledkezet a levél olvasásába, hogy

észre sem vette, hogy az ajtó széttárult és belépet

rajta egyik leendő osztály társa.

Jó reggelt Hisako-san.

Köszönt rá Takeshi széles vigyorral az arcán.

Jó reggelt.

Hisako felemelte fejét a levélpapírból. - Csak nem

Kuchiki kapitány szerelmes levelét olvasod?

Kérdezte tőle némi ravaszkás mosollyal Takhesi.

 Hisako nyugodt tekintettel ránézet.

Felállt az asztaltól, és a levélpapírral  egyűt oda

ment Takesihez.

Felemelte kezét és mérgesen ránézett-szerinted ez

olyan, mint egy szerelmes levél!

Aztán jól beledörgölte a képébe, és visszatért az

asztalhoz.

Takeshi levette a papírdarabot.

Szétnyitotta, és elkezdte nézegetni.

Először az egyik oldalát aztán a másikat.

Hisz ezen nincs semmi.! Csak a szüleim kézírása.

Mit gondolsz, majd pont veled fogom kitárgyalni a

szerelmi életemet?!

Háborodót fel Hisako. -  Igen.  Jött a rövid válasz

Takeshitől.

Ez már pofátlanság gondoltam magamba és

elkezdtem kifelé tolni Takeshit az ajtó felé.

Kinyitottam az ajtót és finoman meglökve kitoltam

a folyosóra.

Visszazártam az ajtót.

Apám mindenre

gondolt.                                                                                       

Már előre elrendezte a hazaságomat egy férfival.

Kit nem is ismerek. 

A kapitány akkor már eljegyezte Hisanat..

Láttam nagyon boldogok. sokáig nem is vetem öt

észre.

Még azután sem hogy elveszítette Hisanát és szinte

a fájdalom járta át a testét. Aztán a sors kereke úgy

hozta, hogy a frigyem azzal a nemes fiúval

megszakadt.

 Egyszerűen nem voltam nekik elég jó, ami elégé elkeserítet.

Ismét meg ráztam a fejem,- jaj Hisako ne gondolj

már ilyenekre, hiszen boldognak kéne lenned.

Zajt halottam az ajtó felöl és egy váratlan

ajtónyitással besétált hozzám a Rukia .

Alaposan körülnézet-köpni nyelni nem tudtam.

Nem hogy megszólalni.

Leült velem szembe és átadót, egy levelet.

Elvetem tőle és jól szemügyre vetem aztán

Kibontottam és elkezdtem olvasni egy meghívó volt

az idei Sakura estre piknikkel egybekötve.

Furcsa tekintettel néztem a hadnagyra.

Ez mi?

Kérdeztem Rukiát kíváncsi tekintettel.

Egy meghívó a bátyámtól.

Igen azt látom, de miért hív meg, hisz én csak egy

leendő diák vagyok.

Rukia áttetsző tekintettel rám nézet, és azt

mondta, - nem tudom Hisako.

Valamiért nagyon fontos vagy neki, mert nem

szokása külső személyt meghívnia a klán családi

ünnepeire.

Ezért gondolom, hogy különleges lehetsz számára.

Némán bólintottam a hadnagynak. Rendbe Rukia

san, ha ez a kérése a kapitánynak, akkor ott leszek.

Biztos nagyon szép lesz. Egy pillanatra elmerültem

az ábrándozás felegébe.

Akkor mennék is Hisako, ha nem haragszol. Törte

meg csendet Rukia. Oh persze Rukia-san biztos sok

a dolgod.

Hadnagy felállt az asztaltól és elindult az ajtó felé.

Kinyitotta és visszatekintet rám, és sejtelmesen

rám mosolygót. Eltűnt az ajtó mögött.

Egy darabig még halottam a lépteit, de azok is

megszűntek egy idő után. ledőltem az asztalra, és

azon gondolkodtam vajon mit is érzek valójába a

kapitány iránt. Sora végig gondoltam azt, hogy

eddig mi is történt és mi vezetet idáig, hogy engem,

egy egyszerű lányt, aki még nem is diák,

meghívjanak egy ilyen jelentős ünnepre. Hiába

törtem a fejemet nem jöttem rá. Már alkonyodót és

feljövőbe voltak az első csillagok. Elmentem

lemosdani, magamra öltöttem alvóruhámat, és

bebújtam az ágyba. Fejemet a párnára helyeztem és

feltekintetem a plafonra, és azon gondolkodtam

még mindig, hogy miért hív meg. Közbe észre sem

vette, hogy elaludt az ágyába. Mélyen nagyon

mélyen. A hold fél kifli formába elsuhant ablaka

mellet, és hamar felvirradt a reggel. Ágyába nagyot

nyújtózva ismét a plafont kémlelte és ara gondolt,

hogy nem sokára láthatja ismét a kapitányt, akit

oly nagyon szeret, bár még ö maga sem mondta

neki. Mikor lenne rá alkalma, vajon meg mondani, hogy mit is érez iránta, hisz olyan elfoglalt egy

ember. Majd talán most az ünnepségen alkalma

lesz rá hogy meg említse neki az érzelmeim valódi

célját. Kis fáradt tekintettel ki kelt az ágyból és

elment tisztálkodni, és elkezdte magára húzni az

egyszerű rózsaszín árnyalatú kimonóját. a kimonón

fehér virágokkal díszítet,derekát átfogta egy vastag

kármin piros obi.

Aztán fogót, egy tükröt és beletekintet. Alig ismerte

meg magát úgy össze volt kócolva a haja. Ezt a hajat

sem fogom tudni tükörrel a kezembe megfésülni.

Letette a tükröt a kis asztalra. Fogta a fésűt és

elkezdte vele a haját rendbe tenni. Legszívesebben

ordítót volna annyira fájt neki a fésülés. aztán fogót

egy fehér szalagot és belekötötte a hajába, kétoldalt

össze fogva. Folyóson lépteket halottam és az ajtó

kivágódót.

Rukia volt az. Jó reggelt Hisako. jó reggelt

Rukia-san. Mibe segíthetek? Kérdezetem és

mosolygós szemekkel a hadnagyra, néztem. Megint

üzenetet hoztam a bátyámtól. igen mondtam

Rukiának némi felületességgel, mintha nem

érdeleket volna az üzenet, amit a bátya küldőt

nekem hol ott majd megölt a kíváncsiság, hogy

megint mit küldőt nekem a kapitány. Odamentem

Rukiához elvetem tőle a levelet és kinyitottam, és

olvasni kezdetem. Most azonnal átkel mennem a

kuchiki házba… írodot az üzenet. Feltekintetem a

levélből és Rukiára néztem. Most azonnal meg kell

jelenem? Ez mit jelent Rukia.? Csak tudod? Nem

Hisako. nem tudom, mi jár a bátyám fejébe és

őszintén, szólva már az agyamra megy, hogy én

vagyok kétötök közt a postagalamb. Mérgesen rám

tekintet. Ne haragudj Rukia-san én sem értem a

kapitány cselkedeteit.

Ne aggódj Hisako én értem a bátyámat.

Annyi az egész hogy ismét szerelmes lett és kisé

zavarttá vált.

Szegény bátyó.

Megint elmosolyodót Rukia.

Megosztod velem a levél tartalmát?

Oh, hogyne Rukia-san.

Ez egy rövidke kis levél, és ara kér a bátyád, hogy

még a delelőt folyamán látogassam meg a kuchiki

házba, és hogy majd Rukia-san megmutatja nekem

a házat. Hadnagy kinézet az ablakon a nap

magasan járt már az égen. Akkor indulhatunk

Hisako? Miért már ennyi az idő?

Hisako is kinézet az ablakon.

Beleegyezően bólintottam és az ajtóhoz lépdelt.

Kedvesen rámosolygót és közbe eltette kimonója

belső zsebébe a levelet. Elindultak a ház felé. a

hadnagy ment elöl és Hisako követe öt akár az

árnyéka. Közbe alaposan megnézte az utat, ha

legközelebb a kuchiki házba kéne mennie, akkor

merre menjen, nehogy eltévedjen. A ház előtt örök

álltak. Simán beengedtek engem. Tán, csak, azért

mert Rukiával voltam. Fellépdeltünk a teraszra.

Várj itt meg Hisako. Rukia eltünt a tolóajtó mögött.

Byakuya hátal ült Rukiának és épp írt valamit. Meg

jöttem bátyám.

Elhoztad Hisakot is?

Igen bátyám. Kint vár az ajtó előtt.

Rendbe, akkor küld be és várd meg kint.

Igen is bátyám. Rukia illedelmesen meghajolt a

kapitány előtt és kiment a teraszra, beküldte

Hisakot a bátya szobájába. Hisako meghajolt és

köszönt a kapitánynak. Jó napot Kuchiki kapitány.

A lágyhang hallatán a kapitány meg fordította fejét,

aztán ezt követe a teste is.

Jó napot Hisako-san Kérem, ülj le ide. Mellette lévő

tatamira mutatót.

Hisako odament és leült a kapitány mellé.

Szeretném, ha ebe a kimonóba jelennél meg az

ünnepségen.

Byakuya elvet egy szépen csomagolt hosszúkás

dobozt, és Hisako elé rakta.

Hisako alig tudott megszólalni a meglepettség

erejétől. csak kerek szemekkel nézte a dobozt.

Összeszedte magát és levette a doboz tetejét. A

kimonó fekete fehér volt, modern mintákkal és

sakura virágokkal telítve.

Egy fekete obival és egyéb kiegészítőkel, amit az

obira kellet rá tűzdelni.

Hisako még egy ideig gyönyörködöt a kimonóba,

aztán felnézet Byakuyara.

Rendbe kapitányúr, felveszem a kimonót.

Már készült felállni mikor megbicsaklót a lába és

belezuhant Byakuya ölébe.

 A doboz elrepült a kezéből és a kimonó kieset a

dobozból.

Elnézést kapitányúr. Szabadkozót a lány.

 Gyorsan a széthullót ruhadaraboknál termet, és

elkezdte összeszedni a kimonó minden darabját.

Byakuya nem mondót, semmit.

 Csak mosolyra nyitotta ajkát.

Odament a lányhoz és  egyűt összeszedték a kimonó

tartozékait, és visszacsomagolták a dobozba.

Hagyd Hisako-san majd egy szolgálóval, elvitetem,

a kimonót abba a szobába ahol majd segítenek

neked felöltözni.

Hisako bólintót egyet és elindult a tolóajtó felé.

Kinyitotta és kilépet Rukia mellé. Némi üveges

tekintettel ránéztem.

Mi a baj Hisako-san?

Semmi Rukia, csak furcsa ez a törődés a kapitány

részéről.

 Még mindig nem mondta ki, hogy mennyire

szeret,de tudom, hogy ma délután kifogja mondani

ha kettesbe, lesztek.

Úgy gondolod?

Igen Hisako-san.

Különben nem hívót volna meg.

Közbe elindultunk az egyik szoba felé.

Megérkeztünk Hisako-san akkor majd később

visszajövök.

A lány bólintva belépet a szobába. Az asztalon már

ott várta a kimonó és a két szolgáló, akik segítik öt

a kimonó felvételébe. A délelőttöm azzal ment el,

hogy megpróbáltam felvenni ezt a különös

kimonót. Még segítséggel sem volt könnyű.

***

 Már csak az utolsó simítások voltak hátra a

kimonómon és a hajam díszes elrendezésben.

Kiléptem az ajtón, és tanácstalanul körbenéztem.

– most hogyan tovább?

Tetem fel magamba a kérdést.

Közbe a szolgálok kijöttek illedelmesen

meghajoltak és elmentek.

Csak álltam a teraszon és nem tudtam eldönteni,

merre menjek.

Úgy éreztem magam, mint egy csomag, akit épp

most toltak ki az ajtó elé.

Váratlanul felbukkant a kapitány és mellette Rukia

sétált.

Már is kész lettél, szólt hozzám Rukia szokásos érces hangján.

Igen készen lettem.

Byakuya tekintete a lányra szegeződőt és nem bírta

tekintetét levenni róla.

Rukia meghajolt a bátya előtt és elindult ki a kertbe

ahol már gyülekeztek a rokonok.

Kapitány úr, örülök, hogy itt lehetek az

ünnepségen.

Meghajolt Hisako a férfi előtt.

Ne Hisako san.

Inkább menjünk. Megfogta a lány kezét.

Szép lassan lesétáltak a lépcsőn és elvegyültek a

rokonok közt.

Rövid időn belül azt vetem észre, hogy egyre

távolodunk a rokonoktól, és a számtalan sakura fa

mind csodás virágokkal feldíszítve üdvözölték a

tavaszt.

Byakuya felemelte karját és letépet egyet az ágról és oda adta Hisakonak.

Virágnak virág,- szólt a kapitány és átnyújtotta a

virágot.

Hisako-san elfogadva a virágot, ott tartott kezébe.

Milyen szép és törékeny virág, Byakuya sama. S még

is milyen szomorú véget ér az élete.

Igen Hisako san. Az élet mulandóságára

figyelmeztet.

Ránézet a lányra, és felé fordult.

Hisako-san tartozok egy vallomással.

Szeretem Hisako –san és nem tudnám elképzelni az

életem nélküled.

Hisako elmosolyodót. Byakuya sama én is mély

érzelmeket táplálok iránta, de vajon helyesek az

érzelmeink és vajon ne mocskoljuk be ez által a

felesége emlékét.

Nem Hisako-san. Hisanával szép éveket töltöttünk

el, boldogságba és békeségbe.

Így emlékszek rá, mint egy szép emlék.

Hisako bólintót, egyet és a kapitány felé fordult és

felnézet rá.

Őszintén irigyeltem a feleségét, amikor még  egyűt

voltak.

Byakuya samát mindig nehéz volt a lányoknak

becserkésznie.

Ere Byakuya elmosolyodót mikor ezt meghalódta.

Emlékszem mikor fiatalabb voltam akkor majd

minden éjjel Byakuya samával álmodtam.

De aztán lemondtam róla.

Hisz ki akarna egy ilyen fiatal kinézetű nőt

feleségül venni.

A szerelmesekre néma csend borúlt. a rokonok

kezdtek visszatérni a szabályukba.

A hirtelen támadt szélben Hisako összerezent.

A szél sakura virágokat, sodrot feléjük.

Byakuya meg cirógatta a lány arcát, aztán magához

vonva, hosszasan meg csókolta.

Hisako mellére hajtotta fejét.

Byakuya sama ez nem volt túl helyes cselekedet.

Figyelmezette a lány.

Hosszú idő után most először lehetet látni

szenvedélyt Byakuya szemeibe. Valóban nem volt a

cselekedetem helyén való. Ha megbántottam

Hisako san elnézését kérem. Nem Byakuya sama, ne

szavatkozon, mert az ajkai érintésére már rég

vágytam,de attól félek tán baja származhat ebből a

szerelemből.

Nem Hisako san.

Nem lesz gond, belőle, mert amit a fejembe veszek

az úgy is lesz.

Kérem, maradjon itt a házba éjszakára. 

Meg ágyaztatok a mellettem lévő szobába.

Hisako san ránézet. Rendbe Byakuya sama,

bizodalmam erős irántad.

Byakya szíve örült, amiért választottja bizalmát

élvezi,és halkan megszólalt.

Menjünk be a házba.

a közös vacsora még hátra van. Mondta Byakuya és

felépve a verandára elindultak az étkezőbe.

Byakuya határozott mozdulattal elhúzta a tolóajtót

és Hisakoval együt átlépték az étkező küszöbét.

Minden ember felállt és Byakuya felé fordult aztán

méltóság teljesen meghajoltak. Byakuya Hisakoval

együt helyet foglalt az asztal végén. A szolgálók

behozták az ünnepi ételt.  Aztán szólt néhány szót

Byakuya mint a klán vezetője. Elkezdtek enni.

Minden ember a klánon belül furcsa szemekkel

méregetek. Nem tudták elképzelni. Mit keresek én a

kapitány mellet. Bár én sem nagyon értetem, hogy

ez a hely ahol épp ülök pont a kapitány egykori

felesége helye volt. Egyáltalán mit keresek a

kapitány mellet.? Byakuya rám nézet kedves kérdő

tekintettel. Nem vagy éhes Hisako-san? De Byakuya

sama, és széles mosolyra nyitottam ajkamat.

Felvetem az asztalról a pálcikát, és szép lassan

elkezdtem enni. Kisé meg szeppenve felemeltem a

fejem, és ránéztem a széles rokoni köre. Minden

tekintet rám szegeződött, és a család minden tagja

meg biccentette felém a fejét. Kapitányra néztem.

Aztán vissza rokoni seregre és én is

visszabiccentetem nekik. A vacsora után mindenki

elhagyta az étkezőt és visszament a saját rezidencia

részükbe. Byakuya saját szobája felé vette az irányt,

és magával húzva Hisakot átlépte az ajtó küszöbét.

Megmutatom a szobádat. A szobája egyik falát, ami

valójába ajtóvolt, elhúzta, belépet Hisako

szobájába. Míg itt leszel a házba, addig ez a szoba

lesz az otthonod. Bolintva ránéztem Byakuya

samára. kisétáltam a verandára. Byakuya a lány

után ment. Mellé állt és felnézet az égre. a csillagok

fénye ragyogta be az eget. Milyen szépen ragyognak

a csillagok. Olyan hívogatóak Byakuya sama.

Hisako belekarolt Byakuyaba és hozzá bújt.

Byakuya csak elmosolyodót és lenézet a lányra. a

lány pedig csillogó tekintettel a férfire tekintet.

Ajkuk nagyon lassan közelítet egymáshoz, míg a

végén összeolvadt, egy forró szenvedélyes csókká.

Ideje lefeküdnünk Hisako san. Néma csendbe

követem Byakuya samat. Visszatértünk a

szobánkba. Megpróbáltam levenni magamról a

kimonót. Sokat szenvedtem vele mire egyedül le

tudtam vetkőzni. be volt készítve egy tálba víz azzal

meg mosakodtam és felvetem a fehér kimonót, és

gyorsan ágyba bújtam. Kapitány aztán visszament a

szobába és odament Hisakohoz. Jó éjt Hisako san és

egy csókot nyomot az ajkamra Byakuya sama. Jó éjt

álmodjon szépeket. Elmosolyodtam. Hisako hamar

elaludt. Byakuya vissza sétált a szobájába,és leült a

asztala mögé. Egy darabig még fen volt és

megpróbált az aktáira koncentrálni, de ez igen

nehéz feladatnak tűnt. Mind untalanul Hisako

mosolya jutót eszébe. Befeküdt az ágyába, hátha

elalszik, de az éj kegyetlen volt vele és nem engedte,

hogy hajnal előtt elnyomja az álom.

Folyt: köv.