Egy végtelen szerelem története

5. fejezet: Kiderült titok.

Két hónapja már annak a bizonyos napnak, ami elindította a

szóbeszédet és ez meg keserítette Byakuya mindenapjait.

Nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezte volna meg valaki,

hogy vajon az a lány kit az örök távozni láttak a

rezidenciáról nem e- a szeretője.  Ilyenkor mindig mérgesen

összehúzta szemét és egy egyszerű nemleges válasszal,

elintézetnek vélte a kérdést.

A mai nap sem indult másképp.

Ugyan azokkal a tekintetekkel kellet szembe néznie, mint

eddig, és mindegyikbe ugyan azt a kérdést látta. Igaz ez e

szóbeszéd?

Midőn végig sétált a 6. osztag hivatalának folyósolyán hogy

aztán bemenve a szobájába leüljön asztala mögé, és maga elé

téve iratait belefeledkezzen a munkájába.

Kopogás hallatszott az ajtón és csak egy halk jöjjön be jött ki

ajkán.

A lány kinyitotta az ajtót és bement az irodába.

Byakuya ekkor még mindig az irataiba  belefeldkezve

kérdezte,

- Mibe segíthetek?

A lányszólásra nyitotta ajkát, és mélykék tekintettel a

kapitányára nézet.

Szép jó napot Byakuya-sama. A kapitány hirtelen

megmerevedve felemelte tekintetét az asztalról, és a lányra

nézet.

–Hisako-san?!

Mit keres itt?

Ne haragudjon hogy zavarom, de hadnagya nem, mert

bejönni a kapitányhoz ezért a kezembe nyomta ezt a levelet,

ami szerinte nagyon fontos lenne elolvasnia, mert a

klánjából valaki nyomta bele a hadnagya kezébe. 

Byakuya elvette Hisako kezéből a levelet és kibontotta.

Byakuya felállt székéből és még mindig a levél tartalmán

gondolkodva Hisakora tekintet.

Legszívesebben összegyűrte volna, és kukába hajította,

volna, de nem tehette.

Hisako kíváncsian kapitányára tekintet és kérdő mosollyal

próbálta megnyugtatni az épp haragos kapitányt.

Rossz hírt, kapót,Byakuya-sama?

Nem igazán Hisako-san.

De erről inkább később beszéljünk.

Sem, a hely sem az időpont nem alkalmas ara hogy ezt

megbeszéljük.

Hisako beleegyezően bólintót, meghajolt Byakuya ellőt és

kiment az iroda ajtaján.

Végig ment a folyóson.

A Shinigamik összesúgtak a háta mögött.

***

Igyekeztem nem tudomást venni a 6. osztag shinigamijairól.

Kimentem a bejárat elé és elindultam vissza a kollégiumba.

Egészúton az járt a fejembe,vajon mi bosszanthatta így fel a

kapitányt.

Pont öt, aki a meg rögzött nyugalom és még az éretlen teteim

sem tudták kihozni a sodrából.

Furcsa volt így látni. Midőn végig sétáltam az utcán egészen

a kollégiumi épületig.

Feltekintetem rá és bemenve a bejáraton, felsietem a

lépcsökön egészen a 3. emeletig.

Ott elrántva az ajtót beléptem korláttal ellátót folyosóra és

végig menve raja 5. ajtonál megálltam.

Egy váratlan rántással kirántottam az ajtót.

Besétáltam rajta és visszatolván az ajtót ágyamhoz sietem.

Leültem rá és elterültem rajta. Még két hét és elkezdődik a

tanítás az akadémián.

Kinézvén az ablakon tekintetem bele veszet a narancssárga

felhők foszlányába.

Még mindig nem tudtam vajon miért oly mérges a

kapitány.  

Epekedve vártam az órát mikor újra láthatom, és tán

karjaiba fon, nem ereszt, ahogy én sem fogom ereszteni.

 Felálltam az ágyról és bementem a konyhába ahol neki

álltam teát főzni.

Feltettem a vizet forrni és türelmesen vártam, míg a víz fel

forr.

Ajtó mögül egy ismerős hang szűrődött be szobámba.

Ott hagytam a teavizet és kinyitva az ajtót ott állt előttem

Byakuya sama teljes önvalójában.

 Legszívesebben a nyakába ugortam volna örömömbe, de a

tekintete gondterhelt volt és ezért jobbnak láttam más kép

cselekedni.

Illedelmesen meghajoltam és beinvitáltam szerény

hajlékomba.

Hellyel kínáltam.

Leült az asztal mögé és rám nézet.

Hisako san fontos dolgot kell megbeszélnünk.

Rendbe Byakuya sama egy pillanat és visszarohantam a

konyhába.

Levetem a tűzről a vizet és kétt pohárba beleöntöttem.

Beleraktam egy kis teafüvet, kiáztattam és leszűrtem mind

kétöt egy másik pohárba.

Fogtam a teás csészéket és egy tálcára rakva bevittem a

szobába.

Letetem az asztalra és helyet foglaltam Byakuya samaval szembe.

Fogtam az egyik csészét és Byakuya sama elé tetem.

Köszönöm Hisako san ez igazán kedves.

Mi az a nagyon fontos dolog?

Kérdeztem Byakuya-samat kíváncsian.

A levél, amit délután adott át nekem a nagybátyámtól jött.

Tudni akarja vajon igaz e az amit a lelkek városába

szóbeszédként terjed és holnap délutánra mind kettőnket

magához rendelt.

Ez várható volt Byakuya sama hogy nem tudjuk elég sokáig

titokba tartani a kapcsolatunkat.

Byakuya Hisakora nézet.

Majd meglátjuk minden esetre már túlkéső, van, ahhoz hogy

visszamenjek a rezidenciára.

Ha meg engedi, itt aludnék Hisako-sanal.

Hisako kedvesen ránézet Byakuyara és szóra nyitota vólna

ajkát mikor is a kapitány közelebb lépve hozzá ajkát ajkára

tapasztota és egy jó ideig, nem engedte szoros öleléséből.

Hisako némi zavarral a tekintetébe rá nézet kapitányára.

De Byakuya sama csak egy ágyal, rendelkezek!

Nem baj Hisako san majd meg oldjuk. Majd alszok a földön

Hisako san pedig az ágyon.

Nem Byakuya sama én megyek a földre és Byakuya sama

pedig az ágyra.

Elvégre most Byakuya sama itt a vendég. Byakuya nem

válaszolt csak némán bólintót és kedves arcába elveszve

nézte annak kékséges szemeit.

Hisako nagy nehezen kibontakozót Byakuya öleléséből,fogta

yukata-jat és bevonult a fürdő helyiségbe ahol a már rég

kihűlt  víz várta.

Levette kimonóját és egy kisebb törülközőt bevizezve végig

törülte magát.

Byakuya bele unt a várakozásba és Hisako után menve mögé

ment nagyon halkan és egy váratlan kézmozdulattal

megragadta derekát és magához húzta.

Byakuya sama megunta a várakozást?

Byakuya megint nem mondott semmit csak hagyta, hogy

Hisako levegye sóról sora shinigami ruháját és közbe a

settaból is kibújt.

Végig törülte a férfi testét. Körül tekerte egy törülközővel és

kirohant a fürdő helyiségből és elkezdet kutatni a

szekrényébe.

Ah meg van végre.

Tudtam, hogy van valahol egy férfi yukata.

Kivette, és visszasietet a fürdőbe.

Levete Byakuyaról a törülközőt és a vállára terítette a

yukatat.

 Bele bújt és megkötve az övet Byakuyara tekintet.

Byakuya kiment a fürdőből és leült az ágyra.

Hisako felvette halvány rózsaszín yukatat és bekötve kiment

Byakuya samahoz. 

Az egyik szekrényhez lépet és elhúzva ajtaját kivette belőle az

ágyneműket és egy gyékényt.

A gyékényt letet a földre és rátett egy párnát és egy takarót.

Byakuya közbe felállt és az asztalhoz menve leült mögé.

Elővet néhány fontosabb iratot és még lefekvés előtt gyorsan,

átfutotta.

Hisako gyorsan lepedőt tett az ágyra egy szép párnát és két

takarót hogy ne fázón a kapitánya.

A lány bebújt szerény kis ágyába és nem törődvén a fénnyel

hamar álomra szenderült.

A hold magason járt és a gyertya is majdnem csonkig éget.

Byakuya nyújtózót, egy nagyot hogy meg mozgassa,

elgémberedet végtagjait.

Egy pillanatra felállt és elhúzva a toló ajtót kiment az

erkélyre.

Fület nyári éjszaka köszöntötte, de még is olyan üdítőnek

érezte, mint egy lágy fuvalat háza kertjébe.

A csillagok pislogva tekintetek rá, és Byakuya abba a percbe

végtelen boldogság járta át.

Tudta, egyetlen ember miatt történik mind ez, és az

Hisako-san.

S érezte, ha elveszítené, akkor megint meghalna egy darab

belőle.

Úgy, mint egykor, amíkor  Hisanat elveszítette.

Mikor már érezte hogy kellőképp elálmosodott visszament a

kis szobába, elfújta a gyertyát és lefeküdt a szépen megvetet

ágyba. 

De nem jött megint álom szemére.

Pont úgy mikor először aludt a kuchiki házba Hisako-san. 

Csak forgolódót össze vissza és az éj, ami oly csodás élménnyel

látta el most nem engedte ismét álomra szenderülni, míg

mire rájött, hogy a lelki ismeretével van baja és a mellette a

földön fekvő Hisakora nézet.

Aztán fogta az összes ágyneműt és megágyazót magának a

földön.

Lefeküdt mellé és közelebb húzódva testéhez átkarolta.

***

Másnap reggel a nap elsősugara bekacsintott a kis szobába, és

rávetete sugarait Byakuyara.

Kinyitotta a szemét és felült nem túl kényelmes ágyából,

amit Hisakoért vállalt.

Felé fordította tekinteté és ránézet.

Még mindig valahol az álmok tengerén járt, de a

kapitánynak fel kellet kelnie.

Várta az osztaga és megannyi más teendője, ami még rá

várt.

A tegnap esti víz még mindig ott volt a fürdő helyiségbe,

ezért újat hozatott és meghagyta a szolgálónak, hogy csak

tegye le az ajtó elé majd önmaga, behozza.

Miután halotta hogy a szolga letette a friss vizet, kinyitotta

az ajtót és behozva a fürdő helyiségbe, vitte.

Mivel volt meleg vize hamar rendbe szedte magát és magára

öltve shinigami ruháját már csak a kenseikan hiányzót

szépen fésült hajából.

Byakuya kilépet a fürdő helyiségből és Hisakora tekintet, aki

pont akor ébredezet mély álmából.

Hisako felült az ágyába és kapitányára nézet.

Jó reggelt Byakuya-sama .

Már is megy?

Kérdezte tőle Hisako.

Byakuya a földre vetet ágyhoz ment és leült Hisako mellé.

Igen Hisako-san megyek.

Látom nem maradt az ágyon, pedig biztos kényelmetlen

lehetet a föld.

Nem számit és még mondta volna a gondolatait Hisako de

Byakuya elhalgatat egy búcsúcsókot nyomva ajkára.

Felállt és kisétált a kis szobából.

***

Kikeltem az ágyból és meg lepődőt tekintettel néztem a

mellettem lévő fekhelyet, amit nem én hoztam létre.

Hamar rájöttem, hogy a kapitány nem volt hajlandó

nélkülem elaludni az ágyon, és ez a ragaszkodás hozzám, egy

tekintélyt vesztet család sarjaként jól eset.

Felhúztam a lábamra zorimat aztán, kiballagtam a fürdő

helyiségbe, rendbe szedni magam.

Felvetem egy halvány rózsaszín kimonót egy vörös obival,

aztán kibújtam a zorimból hogy lábamra húzhassam a tabit.

Visszahúztam a zorit, és kilépve a tolóajtón letipegtem a

bejárathoz ahol a felügyelő ki is engedet,de eszembe jutót

hogy az asztalon látam egy levelet.

Csak nem az a levél?

Tetetem fel magamba kérdést és visszarohantam a

szobámba.

Kivágtam az ajtót és valóban,ott volt az a levél, amit, a

kapitány hozót tegnap.

Nálam felejtette.

Odarohantam az asztalhoz felkaptam a levelet és bedugtam a

kimonómba.  Visszarohantam, és elnézést kérve a

felügyelőtől ki csóválta a fejét kimentem a kollégium

épületéből.

Egész séta közbe azon gondolkodtam, vajon mit tegyek

délutánig.

Először elmentem megnézni az akadémiát ahol tanulni fogok.

Első látásra nem tűnt olyan félelmetesnek, de sose tudni.

Mi közbe a kuchiki ház felé vetem az irányt nem volt

merszem a főbejárathoz menni, nehogy kényelmetlen

helyzetbe hozzam Byakuya samát ezért ismét igénybe,

vetem a hátsó bejáratot.

Mintha sejtette volna a kapitány ki maga is épp akkor

érkezet, meglátot az úton poroszkálni.

Hozzám sietet és aggodalmas tekintettel rám nézet.

Hisako san a levelet Hisako-sanal hagytam, elhozta?

Némán bolintotam és kivetem kimonom belső részéből a

levelet,és átnyújtottam Byakuya-samank.

Rövid séta útán  egy másik kis házhoz érve felmentünk apró

lépcsöjén és a teraszon egy szolga várt ránk.

Illedelmesen meghajolt és bejelentete úrának Byakuya és

Hisako-san érkezését.

Elöször Byakuy aztán Hisako lépet be az igen tágas szobába.

Illedelmesen meghajoltak a vendéglátó elött.

Foglajatok helyet.

Leültünk egymás mellé és míg én a földet pásztáztam addig

Byakuya határozottan nagybátya szemébe nézet.

Shinji sohajtot egy mélyet és szóra nyitva ajkát ezt

kérdzte,igaz amit mondanak? Hogy te és ez a lány.

Igen Shinji igaz. Bár nem ismerem a szóbeszéd pontos

tartalmát de biztosithatlak arról hogy terveim Hisako-sanal

tiszteségesek.

Shinji unoka öcse szemébe nézet.

Ebe nem kételkdtem Byakuya de ez a szóbeszéd sokat ártot a

klán hírnevének.

Még azt is meg kockáztatom hogy többet ártot mint az mikor

feleségül veted Hisanat.  Szinte nap mint nap új pletyka kellt

szárnyra és sokan még most is azt sutogják  hogy még ágyadba is megfordulhatót a kisaszony.

Byakuya megköszörülte torkát és némi zavart érezvén bene

rátekintetem szemem sarkából.

Nem szólt semmit, néma csendbe burkolozot.

Tehát igaz amit mondtak.

Szeretök vagytok és ídönként találkozgatok.

Nem vagyunk szeretők Shinji.

Szeretem Hisako-sant és nem, vagyok hajlandó lemondani

róla holmi ostoba pletyka miatt.

Ere nem kértelek Byakuya,csak azt szeretném ha legalább

átgondolnád és ha még mindig kitartasz mellette akkor még

el is jegyezheted.

Igen ez az.

Azt mondjuk hogy a kisasszony a jegyesed.

Hivatalos eljegyzés ídőpontját pedig neked kéne

meghatároznod.

Byakuya bolintot és egy kisídőre elgondolkodva ült a

tatamin.

Döntötem.

Szólalt meg határozot hangon.

A következö Sakura ünnepségen eljegyzem Hisako sant.

Shinji elégedeten bolintot rendbe Byakuya enek örmére

igyál velem egy kupica saket. Shinji most Hisakora nézet.

Hisako-san lenne egy kérdésem.

Hisako kedvesen Shinjire mosolygot és halk szavakkal igent

mondot.

Igazán szereti az öcsémet?

Igen nagyon szeretem Byakuya-samat.

Az első pillanatól kezdve.

Nekem ennyi elég is.

Ha megengeded Shinji most menem kell még sok a dolgom.

Byakuya felált a tatamiról aztán Hisako is követe példáját.

Shinji elköszönt öcsétől aztán Hisakohoz lépet és meghajoltak

egymás elöt.

Remélem hamarosan üdvözölhetem a családunkba.

Elindultunk a tólóajtó felé.

Kihúzták és kilépve rajta végig siklotunk a lépcsön  ki a

kertbe.

A hátsó kapun elhagyták a rezidenciát.

Zavartan Byakuya-samára néztem és egy gyöngéd mosolyal

megszólaltam.

Ezt komyolyan gondolta Byakuya-sama?

 Igen Hisako-san. Eljegyzem jövő tavasszal.

Ezt már eldöntöttem.

Miért kérdi, tán nem örül neki?

De nagyon Byakuya-sama.

Így sokkal nehezebb dolgom lesz az akadémián.

Mielöt elbúcsuztak volna Byakuya és Hisako ajka egymásba

fonodot egy pillanatra. Átkarolták egymást.

Valahonan mindketen boldogok voltak hogy végre felebent a

fátyol titkuk alol és egy szeb boldogab jővő felé vették

útjukat.

Folytatása következik