Byakuya story

Egy végtelen szerelem története

6. fejezet: Beköltözés a Kuchiki rezidenciára.

Már egy hónapja koptattam az akadémia padját,de nem sok

minden ragadt rám aból amit az órákon elmondtak. 

Pedig a nyáron sokat készültem, könyveket olvastam a

máglyáról és próbáltam némi gyakorlatra is szert tenni,de

ebe az esetbe is kevésnek bizonyult az idő, amit a tanulásra

fordítottam.

Az ídő gyorsan telt és alig vetem észre és már Őssz közepe

volt.

A levelek mindenféle színben pompáztak a fákon és  a nap

mélán nézet rám vissza.

Mintha öt látam volna ismét gondolataimba .

Byakuya-samat.

Kivel már rég nem találkoztam.

 Tán csak egy édes kaland voltam számára.

Gondterhelten néztem az őszi égen az úszkáló bárány

felhőket.  

Nem hitem saját gondolataimba.

Már megint peszimista vagyok,csak azért mert nem látom öt

mindenap. 

Szinte fáj ha nem látom és nem nézhetek csodás szemeibe.

Aztán mélán lenéztem az  erkélyről és a lenti üres útcán

meglátam öt.

Byakuya samat akit annyira vártam már hetek óta hogy

ismét láthasam. 

Felnézet az erkélyre és rám tekintet ,elmoslyodva tovább

ment.

Tán nem is feledet el csak sok a munkája.

Röpült át gondolat foszlányként eme röpke gondolat. 

Aztán hirtelen elvörösödtem,hogy én milyen ostoba vagyok!!

 Megfeledkeztem egy fontos eseményről vagy is igéretről.

 De azt nem is én igértem hanem Byakuya sama és újból magamba roskadtam. 

Úgy látszik még sem olyan erös az érzelmi kötödés kettőn

közt, hogy legalább a hétvégén meglátogathassam.

Bár ha Byakuya sama tenné ezt nem lenne ellenemre.

Midőn eluntam az erkélyen való álldogálást bementem

szobámba és leheveredtem beágyazatlan ágyamba.   Nagy

sóhaj szakadt ki ajkamból és ara gondoltam, hogy ez a

legunalmasabb hétvégém, amit eddig átéltem.

Még az se volt ennyire unalmas mikor a múlthéten

átmentem Reikohoz korrepetálni.

Hiába sopánkodok, itt úgyse érek el vele semmit.

Feláltam az ágyról és ismét nagy sóhaj kíséretébe

megfésültem hajamat.

Aztán meg igazirtottam a vadorgona lila kimonómat.

Megmozgattam lábujjaimat, valami hiányzót róla.

Persze a tabi ütöttem magam homlokon és oda sietve a

szekrényhez elkezdtem benne kutatni. 

Nagy nehezen ráakadtam egyre.

Leültem a földre és felhúztam a lábfejemre. 

Feláltam és gyorsan zorit húztam a lábamra, és lesietem a

kollégium bejáratához.

Elnézetem jobbra aztán balra,de sehol nemérzékeltem

Byakuya-samam lélekenergiáját.

Tán már el is ment.

Szomorúan elindultam a park felé, hogyha már eljöttem

otthonról, legalább sétáljunk egy kicsit.

Mi közbe a park kietlen útján sétáltam le horgasztot fejel, egy

nagyon ismerős hangra lettem figyelmes.

Felemeltem fejemet és a tekintetem meg pillantotta

Byakuya-samát amint ép Rukiával beszélget.

Kiáltani akartam de nem jöt hang ki torkomon.

Lecövekeltem és csak néztem öt mint egy távoli pontot a

végtelenbe. 

Valami különös érzéstől vezérelve elforditota Byakuya fejét

és alig félméterel töle összetalálkozót tekintete Hisako-

sanéval.

Ismét lehorgasszttotam fejem és legszívesebben elrohantam

volna,de nem tudtam ott hagyni azt a férfit, akit oly

annyira szeretek.

Byakuya ránézet Rukiára .

Rukia megértette most bátyának fontosabb dolga akadt.

Meghajolt és visszaindult a 13. osztag szállására. 

Byakuya-sama elindult felém és a szívem majd kiugrot

helyéről, annyira kalapált az izgalomtól.

Attól a tudattól, hogy ismét válthatók vele párszót. 

Megfogta a kezem kedvesen és rám nézet.

Eleresztet egy pici mosolyt és kedvesen rám nézet.

Örülök Hisako-san hogy végre ismét, összetalálkoztunk.

Ne haragudjon, amiért nem tudtam elég időt szentelni

kapcsolatunkra.

Nem számit Byakuya-sama. Bizonyára sok volt a munkája.

Elindultunk az úton egy bizonyos irányba.

Byakuya kedvesen rá nézet Hisakora és ép szóra nyitotta

ajkát.

Szeretném, ha holnap meglátogatna a kuchiki rezidencián.

Ott ismét kettesbe lehetünk.

Együttértően bologatam és közbe az ajkamon megjelent egy

halvány mosoly.

Felnéztem az égre, ami rózsaszín ködbe borult. 

A lemenő nap fénye megcsilantota szemem fényét és boldog

voltam.

Mert Byakuya –sama-val lehetek. 

Rövidke kis séta útán egy csodás kis tavacskához értünk.

Nem is tudtam, hogy itt is van tó! 

Mondtam meglepödöten  Byakuya-samának. 

Igen Hisako-san.

Régi szép emlékeket idéz fel benem a tó . 

Igen Byakuya sama?

Kisé sanda tekintetel ránéztem.

Milyen emlékek lehetnek,mert ismét fájdalmat és örömöt

látam arcán.

Eből tudtam hogy megint Hisanára gondol.

Nem mondtam semmit.

Szomoruan néztem ahogy a víz fodrozodik és egy pillanatra

meglátam a hold ezüstös  alakját a tükrébe.

Byakuya-sama úgy érzem megint eltávolodtunk egymástól.

Megint olyan mint egy …

Mint egy  mi?

 Kérdezte tölem vissza Byakuya –sama.

Zavaromba elvörösödtem, és hogy ne lássa zavaromat, hátat

fordítottam neki. 

Mint egy el érheteken falevél, amit nem tudok leszakítani.

Sajnálom, ha így érzi Hisako san.

Jöjjön el holnap, és mindent megbeszélünk. 

Visszafordítót maga feléle, és váratlanul egy csókot, nyomot

az ajkamra.

Későre jár Hisako-san.

Hazakísérem.

Nem tudtam mit mondani neki, csak némán bólintottam

egyet és elindultunk visszafelé a kikövezet úton.

Egész végig feszült csend borult ránk. 

Mindketten ismertük a feszültség okát. Az örökárnyék tán

mindig közénk fog állni, és sose fog békét nyújtani

kettőnknek.  

Byakuya-sama tudta mire gondolok, mikor ezt mondtam neki. 

Azt hiszem túl messzire mentem ezzel a kijelentéssel,de a túl

nagy szám és a indulataim intenzíveké váltak.

Meg álltunk a kollégium előtt és ép meghajolni készültem

előtte mikor megint váratlanul megcsókolt és erősen

magához húzót.

Jöjjön el holnap hozzám,Hisako-san.

Nagyon fontos lenne.

Belenyomta a kezembe a bilétát, amivel be tudok menni a

kuchiki birtokra.

Eltávolodót testünk egymástól és búcsút intetem neki.

Byakuya-sama megfordult és elindult hazafelé a kuchiki

birtokra.

Szidta is magát gondolatba rendesen, amiért ilyen hosszú

ideig romantikázott, mert várta otthon a sok papír munka.

Bementem a bejáraton és az éjjeli őre néztem.

Látom most Kuchiki kapitánnyal jött haza.

Elvörösödve néztem a kapuőrt és hebegve, habogva

próbáltam neki válaszolni.

Igen vele.

Miért tán baj?

Kérdeztem vissza, de választ nem kaptam.

Láttam, amit láttam.

Egy sejtelmes mosolyt eresztet el szája szélén. 

Nem törődtem vele és felsietem a szobámba.

Az erkélyen elidőztem egy kicsit, aztán beléptem a szobámba.

Elgyűrt fejel az ágyamhoz mentem és ledőltem rá.

Nem tudtam, mit gondoljak most Kuchiki Byakuyaról.

Még ennyi idő után is az érzelmeivel viaskodik?

Megcsóváltam magamba fejem és nem igazán értetem, azt

hogy mit miért tesz.

Az egyik pillanatba olyan közömbös aztán meg titokzatos és

érdeklődő.

Felálltam az ágyamról a mosdó helyiségbe sietem és meg

mosakodtam.

Átvetem hálóruhám és gyorsan, feletetem kevés vizet, egy

kis gyümölcs teának.

Aztán fogtam a poharam, és az ágyamhoz sietem.

Nagyon lassan megittam szokásos tea adagomat.

Meg próbáltam visszapörgetni az elmúlt hónapokat.

Úgy éreztem magam, mintha dezsavüt élnék át.

Valahogy a mai nap nagyon emlékeztet egy régebbi

napomra mikor ugyan így némák és feszültek voltunk

egymással.

A feszült pillanatok után mindig valami jó szokót történi.

Ezért némi kíváncsisággal vártam a másnapot mikor is

meglátogathatom ismét Byakuya-samat.

A tekintetem még mindig a holdat figyelte és a sötétkék ég

titkolózva nézet rám vissza.

Mintha azt sulykolta volna belém hipnotikusan, hogy

aludnom kell.

A szemhéjam elnehezdett és lecsukódót.

Elaludt.

****

 Másnap reggel már a nap magasan járt mikor ki keltem az

ágyamból, és meredten néztem magam elé.

Tekintetem mintha Byakuya-samát pillantotta volna meg,

de aztán eltűnt.

Mint egy délibáb az égen.

Kialvatlanságom meglátszót a szememen. Mint egy

holdkoros úgy mentem be a mosdó helyiségbe.

De víz nem volt a lavórba. Felvetem a lavórt a kis sámliszerű

székről és elindultam az ajtó felé.

Ha más nem akkor majd én hozok vizet.  Morogtam alig

érthetően a szavakat. Kinyitottam az ajtót és már lépni

akartam, mikor megláttam magam előtt egy másik

mosdótálat, benne csordulásig töltve tiszta vizel.

Az üres leraktam, és fogadtam a telit és bevittem a mosdó

helyiségbe.

Letetem, és egyből belemerítetem a kezemet a vízbe.

Ez jég hideg!

Kiáltottam fel, és az arcomról lecsurgó vízre néztem, ahogy

visszapottyan a mosdótálba.

Fogtam egy törülközőt és megtöröltem vele az arcomat. 

Kimentem és az első utam a szekrényhez vezetet.

Kinyitottam és elkezdtem benne keresgélni egy sötétkék

kimonót.

Mi közbe keresgéltem kezembe akadt egy másik kimonó is,

ami egy pár hónappal ez előtti eseményt idézet fel bennem.

Ez Byakuya-sama ajándéka volt számomra és boldogan

merültem el a gondolataimba.

Mire feleszméltem már fél dél volt és gyorsan fel kellet

öltöznöm a nagy nehezen meg talált kimonóba.

Gyorsan beágyaztam ágyamat és fogtam egy napernyőt és

kiléptem vele a tolóajtón.

Mikor kinéztem az égre a szikrázó napsütés belesütőt

szemembe,és senki nem hite volna ezen a napon, hogy már

ősz közepét írunk.

Olyan meleg volt, mint egy könnyed tavaszi napon, mikor

nem teszel mást, csak sétálsz az utcán.

Megnéztem gyorsan a kimonó belsejét.

Azt hitem, hogy nincs benne a biléta, amit Byakuya-sama

adót, de mikor megéreztem akkor nagykő este le a szívemről.

Lesietem a kollégium bejáratához és meghajolva az őr előtt, kisietem az utcára. 

Elindultam a kuchiki rezidencia felé.

Egy pillanatra vissza forditotam a fejem a kollégium

bejárata felé, mert olyan érzésem volt mintha valaki nézet

volna engem, de nem láttam senkit a bejáratnál, és tovább

indultam a kiszemelt cél felé.

A lábaim szinte sietve surrantak végig az úton és alig

vártam hogy ismét egy kellemes napot, eltöltsek Byakuya-

samával.

Mikor a bejárathoz értem próbáltam be súrani a nagykapun,

de a szemfüles őr meglátott és visszahívót.

Hova ilyen sietősen kisasszony?

Meghajoltam a kapuőr előtt és illedelmesen benyúlva a

kimonómba elővetem azt a bilétát.

Találkozom, van Byakuya-samával.

Remélem ezek után már be, enged.

Ó hogyne kisasszony parancsoljon, fáradjon be.

Elkísérjem az épületig?

Nem fontos, ismerem a járást.

Végig mentem az úton Byakuya-sama rezidencijáig .

Meg áltam elöte és végig néztem rajta.

Az emlékek ismét elöjötek,azok az édes tavaszi és nyári

emlékek amit itt töltötem.

Felmentem az apró lépcsökön és Rukiával találtam magam

szembe.

Végre megjöttél Hisako.

A bátyám már nagyon türelmetlenül vár.

***

Tekintetem Rukiára szegeződőt, és egy kedves mosollyal

nyugtáztam kisé zaklatottnak tűnő mondatát.  Rukia

szétnyitotta a tolóajtót és illedelmesen meghajolt a bátya

előtt, aki épp az iratait rendezgette az asztalán. 

Bátyám Hisako san megérkezet, ahogy kérted.

Rendbe Rukia, egedbe.

Besétáltam Byakuya-samához és negáltam mögötte.

Egy szó nélkül odasétáltam az asztalhoz és leültem Byakuya-

samával szembe.

Feltekintet Hisakora és kedves tekintetel ránézet.

Már nagyon vártalak Hisako.

Azt gondoltam tán nem is fogsz jönni, mert tán dolgod akadt.

Byakuya-samára néztem, ki kerkedet, szemel.

Jól halottam?

 Hisakonak szólítót san-nélkül.

Byakuya sama jól halottam hogy Hisakonak hivot csak egy

szerűen?

Igen Hisako,úgyan is elhatároztam, ha a ketesbe leszünk

vagy Rukiával,mindig csak Hisakonak foglak hivni.

Mi az a fontos dolog, amit mondani szeretne nekem Byakuya

–sama?

Csak Byakuya.

Mondta nekem a kapitány, szúrós tekintettel.

Igazán megtisztel hogy igy hivhatom kedves Byakuya és egy

mosolyt húzztam a számra.

Byakuya szintén elmosolyodva, belekezdet mondandójába.

Azért kéretelek ide hogy,felajánljam hajlékomat adig míg az

akadémián tanulsz.

Igy mindig a közelembe tudhatlak,és nem kell  szenvednünk

annyit a távolság okozta fájdalomtól. 

Mikor megérkeztél ide hozzám, azonnal elküldtem az egyik

shinigamit a hadnagyommal egyűt, hogy intézzék el a ki

költözésedet a kollégiumból.

Ha minden igaz már elkezdték a holmidat áthozni a

rezidenciára.

Mi??

Hördültem fel  kisé mérgesen és Byakuyára néztem.

Igazán tudathata volna vellem hogy ere készül,és mindent

összepakoltam volna.

Duzzogva elforditotam a fejem. Azt gondoltam meglepem

vele hogy elöre cselekszem,de úgy látom rossz ötlet volt

tölem. Byakuya felált és kiment a teraszra, amit besütöt a

délutáni napsütés. Sóhajtot egy nagyot és szomorúan bele

feledkezet a birtok látképébe.

***

Egy darabig még mérgelődtem, de aztán rájötem hogy

milyen nagy hibát is követem el mikor megharagudtam rá

ezért a kis semmiségért, hisz csak nekem akart jót.

Kimentem hozzá a teraszra és bűnbánóan a földre

tekintetem. Kérlek Byakuya ne, haragudj rám.

Nem akartalak megbántani, csak, szavam elállt és a szívem

hevesen vert, szinte ki akart ugrani a helyéről.

Nem vártam megbocsátást tőle, ezért visszaballagtam a

szobába és leültem helyemre. Összeroskadva és magamba

fordulva vártam hogy vissza jöjön Byakuya. Látam ahogy

visszajön és leül mellém.

Látam a tekintetébe hogy fájtak neki szavaim,és az ahogy

lerohantam indulatal fűtve,de ez az a lépés amit nem

vártam töle hogy majd megbocsájt.

Byakuya kérem bocsás meg nekem érzelmi felindultságom

miatt. Nem volt szándékomba megsérteni.

Tudom Hisako.

Ezért tudtam neked megbocsájtani a szavaidért.

Szeretlek, és azt szeretném, ha mind mennyasszonyom lené

itt a birtkon, ne csak mint egy egyszerű lány kit szeretek. 

Feláltam az asztal melöl és kinéztem a teraszra.

A nap már kezdet lemeni és mosolyra nyitotam az ajkam,s

kimentem a teraszra. Otthon a szülöiházba mindig

megnéztem a napnyugtát.

Mondtam bent ülő Byakuyának aki ekkor felkelt az asztaltól

és kijöt hozzám a teraszra.  A fejemet felé forditotam és

kedvesen rá mosolyogtam.

Byakuya komolyan nézet rám mint akibe valami komoly

gondolat születet meg . Megsimogata arcomat aztán

magához vont, és a karajaiba zárva megcsókolt a lemenőnap

utolsó fényeibe.

Mint gondolsz Byakuya már áthozták az összes holmim a

kollégiumból?

Igen biztos áthozták Hisako. 

Visszaballagtunk a szobába. 

A mellette lévö ajtot kinyitota és besétáltunk rajta.

Megint emlékek támadtak meg ,az első éjszaka a kuchiki

rezidencián,és aza bizonyos éjjel, amit együtt töltöttünk.

Az ágyhoz mentem és leültem rá.

Byakuyara tekintetem. 

Nem mondot semmit csak egy mosolyt, hagyót el ajka és

megfordult visszament a dolgozó szobájába. 

Nem vágytam fűrdésre sem ara, hogy átöltözzek, de az

ajtóba megjelent egy idős szolga és szigoru tekintele rám

nézet.

Kisaszony  még nem mosdot le!!?

Nem.

Miért?

 Na majd akor én segitek.

Bejöt egy kis vízel és friss törülkzövel a kezében.

Levette rólam kimonómat és szabály szerüen lemosdatot,és

megtörült.

Behozta yukatáját?

Nem.

Miért be kellet, volna?

Persze hogy be kellet, volna, mibe fogom felöltözetni a

kisasszonyt.

A nő a fejéhez kapót és elrohant yukatáért.

Míg az öreghölgy vissza nem jött addig ott fagyoskodtam egy,

száll törülközőbe.

Miután  vissza, jött rám adta azt a   yukatát, amit talált és

bele bujtatót.

Ez így már mindjárt másabb.

Elbúcsúztam a szolgától és kiment az ajtón.

Ágyhoz vánszorogva ledőltem rá.

Igazán nem volt szükségem ere hogy más fürdésen le.

De még az se tudtam, hogy vajon miért engedtem meg

másnak a testem fürdetését.

Nem gondolkodtam sokáig, rajta mert szemem elnehezült és

megadta magát az álomnak.

***

Byakuya kinézet a csillagos égre és egy nagyot nyújtózva az

asztal mögül felállt, s

Kiment a teraszra.  Felnézet az égre.

Már éjfél is elmúlhatót, de még mindig nem jött álom a

szemére.

Végig gondolta a mai nap eseményeit aztán visszament a

szobájába.  Még dolgozot egy darabig, míg az álom ellnem

érte,és eldőlve  az asztalán ellnem aludt.

Folyt :köv