Byakuya story

Egy végtelen szerelem története

8. fejezet: Byakuya magányos szíve

A szobám négy fala között kuksoltam, és az asztalra

meredtem nagy szemekkel.

Amint meg láttam a feladott leckék sokaságát.

Meg is feledkeztem róla, hogy ilyen sok van belőle.

Igaz a tanár úr szünidőkbe mindig ellát vele, még véletlenül

se felejtsem el a kiduo technikákat a kardhasználati

technikákról nem is beszélve.

Összeszűkítet szemekkel, néztem a lerajzolt képeket és

próbáltam utánozni mind azt, amit láttam.

Aztán becsuktam a szemem és a kezembe képzeltem a

zanpaktoumat.

Újra elpróbáltam a gyakorlatot.

Mikor végeztem, egy váratlan késztetés éreztem ara nézve,

hogy megforduljak, és nagy meglepetésemre a tolóajtó

küszöbén ott állt Byakuya, és meglepő tekintettel rám nézet.

Látom szép, haladsz a fejlődésbe.

Meglepő tekintete átváltozót kisé zordabbá,de mind, aki

észre sem veszi a változást finoman, elmosolyodtam.

Igen Byakuya igyekszem, bár nem tudom miértelme, ha úgy

is a 4. osztagba kerülök.

Az még nem biztos Hisako.

Byakuya elmosolyodót, és ahogy megjelent úgy el is tűnt.

Mi az tán csak egy látomást láttam, gondoltam magamba és

kimentem a szobámból,s átsétáltam Byakuya szobájába.

Byakuya mint a kámfor ködé vált.

Nem is csodálom, biztos híres neves villám lépéssel hagyott

itt.

Nagyot nyújtóztam és az ajtóra tekintetem. Itt az ideje egy

kis friss levegöt szívni.

Alaposan felöltöztem kimentem a verandára.

A hó sűrű pelyhekbe hullt alá a téli égboltból.

Bár az idő nem épp sétára való volt,de  ennek ellenére

vállaltam a kockázatot.

Reméltem nem szedek össze valami betegséget a zimankós

időbe.

Fejemre húztam a kabáton lévő csuklyát és elindultam kifelé

a kertbe.

A fákat már legalább 5 centis hó takarta.

A téli tájból alig ismertem meg azt a helyet ahol először

csókolt meg Byakuya.

Ha ránézek még mindig szomorúnak, látom.

Még mindig ott tátong benne az a hatalmas űr és én, még

mindig nem tudom neki azt begyógyítani. Egyre beljebb

mentem a kertbe, míg a végén valahogy az utcán találtam

magam.

Ekkor döbbentem rá, elhagytam a kuchiki birtokot.

Lázasan elkezdtem keresni a visszafelé vezető utat.

Legalább valakinek a lélekenergiáját megérezném, akkor

tudnám, hol vagyok, de ebe a hófehér világba könnyedén

eltévedtem.

Mi közbe a visszafelé vezető utat kerestem a birtokon belül,

mert hát időbe észre vetem az utcára való tévedésem és

visszatértem a birtok belsejébe, bele botlottam Rukiába.

Zavatran rá néztem nagy, nehezen kiböktem

szép jó napot  Rukia.

Hisako-san végre meg találtam a bátyám már halálra keresi

Hisako sant.

Lehorgasztott fejel a fehér havat rugdosva elszégyelltem

magam.

Sajnálom, de eltévedtem a birtokon.

Most annyira más, mint tavasszal, vagy az év bármelyik

évszakába.

Nem számit Hisako –san most siessünk vissza, mert a

bátyám már nagyon várja.

Elindultunk visszafelé.

Rukia volt elöl én meg követem, mint árnyékát.

A távolból szép lassan kezdet kirajzolódni a veranda, aminek

szélén ott állt Byakuya .

De nem a shinigami ruhájába, hanem más ruhába volt.

Huncutul elvigyorodtam.

Lehajoltam és gyúrtam gyorsan egy hógolyót, s Rukia

hátának dobtam.

Hátha veszi a lapot és tán játszik velem egy kicsit.

Rukia vette a lapot.

Gonoszul rám nézet aztán elvigyorodott.

Rukia szintén gyúrt egy labdát és eldobta felém de én

kikerültem.

Sora gyártottam a hógolyókat. Serényen dobáltuk egymás

felé.

Rukiának sikerült az utolsó golyót is kikerülnie, de az tovább

szállt és telibe találta a verandán álló Byakuyat.

A hó fergeteg lecsúszót az arcán és elő bukkant mérges

tekintete.

Odasietem a verandához felmentem apró lépcsőin,

Megálltam Byakuya előtt.

Kezemet magam elétéve meghajoltam előtte.

Sajnálom Byakuya-sama kérem, bocsásson meg nekem.

Byakuya tekintete enyhülni látszót.  

Kérlek  Hisako néz rám.

Felegyenesedtem meghajlót testtartásomból és meg bánó

szemekkel Byakuyara néztem.

A tekintete lágy volt és egy váratlan mozdulattal magához

rántót és átölelt.

Ajka fülemhez ért és suttogó hangon ezt mondta,- Ha most

nem lenne itt Rukia akkor meg csókolnálak.

A karom most valahogy ara vágyott hogy könnyedén

magamhoz szorítsam Byakuyat, és belefészkeljem,

tekintem erős mellkasába. 

Hisako be kell mennünk.

Vendégek jöttek.

Rukia gyere be.

Már is bátyám, csak befejezem a hóembert.

Már csak a fejfedője hiányzik. Bátyám nincs egy rossz

fazekad?

Rukia miért engem kérdezel??

Kérdezd a konyhást.

Nem vártunk tovább Rukiára bementünk a abba a helyiségbe

ahol a vendégek voltak.

Mikor Byakuya elhúzta a tolóajtót és besétáltam rajta,ki

kerekedet szemeimmel a vendégekre néztem.

Anya?

Apa ti itt?

Miért jöttetek ide és honnan tudtátok, meg hogy itt vagyok?

Leültünk Byakuyaval a tatamira és határozottan a

tekintetébe néztem.

Hisako-san a szüleid azért jöttek, hogy megbeszéljék velem

a hozományodat.

Mivel újév van,meghívtam őket a klánunk újévi ünnepségére

is ami hasonló lesz mint a sakura ünnep volt,mikor is

eljegyeztelek.

Szemem Byakuyara tévedt.

Még is mit tudnék tenni ez ügybe?

A szervezéshez nem értek.

Azt hagyd csak ránk drága lányom és egy halovány mosoly

jelent meg O-Kuni ajkán.

Tudtam hogy egy nap férjhez mész drága lányom, csak ara

nem gondoltam hogy sikerül  Kuchiki kapitányt a szíved

birodalmába vezetned.

Micsoda anyám?

Miket mondasz itt össze vissza?

Ah semmi Hisako csak megint elkapót az irónia.

Halk léptek közeledtek az ajtóhoz. Rukia volt az ki épp most

jött meg.

Elnézést a zavarásért de szóltak nekem hogy két óra múlva

kezdődik az ünnepség.

Köszönöm Rukia.

Byakuya felállt és vele együtt én is.

Ha megengedi O-kuni-san, mi most elmennénk.

Sok a dolgunk még.

Nem kell szabadkoznia Kuchiki-samanak.

Elleszünk mi itt a drágaságos férjecskémmel.

Meghajoltunk a szüleim előtt és elhagytuk a szobát.

Mi közbe követem Byakuyat be a szobájába azon

gondolkodtam, vajon miért most hívta meg Byakuya a

szüleimet?

Mindig átnézet rajtuk és tán le is, nézte egy kicsit őket, a

nem túl nemesi beszéd stílusuk miatt.

Byakuya megállt az egyik szekrény előtt, és kivet belőle egy

pici dobozt.

Hisako szeretnék adni neked valamit, amivel öröké veled

lehetek, bár hova is sodorjon a szél.

Byakuya a szemembe nézet és átadta nekem a piciny

dobozkát.

Kinyitottam, és nagy meglepetésemre egy medál volt benne.

Rajta a kuchiki ház pajzs dísze összemosva Byakuya

arcával.

Elmosolyodtam és szorosan átöleltem.

Köszönöm Byakuya.

Mondtam neki meghatódva halk szavakkal fülébe.

Eltávolodót testem testétől és meghajoltam előtte.

Besétáltam a szobája melletti szobába.

***

Szekrényemhez sétáltam és kinyitottam. Csak néhány

kimonó lapult benne, és nekem választanom kellet egyet,

amit majd felveszek az ünnepségre.

Na igen megint ünnepelünk. Úgy látszik a Kuchiki klánnál,

ez bevet szokás.

Másik szobából hangok szűrődtek át a szobámba.

Rukia hangját ismertem fel a másik hangba.

Mikor is szétnyitotta a minket, elválasztó tolóajtót és

meghajolt előttem.

Hisako-san szeretnék segíteni neked.

Nekem? Mibe Rukia?

Az öltözködésbe. Úgy lesztek tökéletes pár a bátyámmal,

ha jól illeszkedtek egymáshoz és egy mosoly jelent meg

Rukia arcán. Na de mi vagyok én kerámia baba?

Mélyebben elgondolkodva igazat adtam magamba Rukiának.

Hisz Byakuya nem akár ki és illenünk kell egymáshoz.

Rukia behozatót, egy kimonót az egyik szolgálóval és kinyitotta.

Ezt a kimonót még régebben bátyámtól kaptam. Azt mondta

nekem, hogy ezt valaha Hisanának vette én most neked,

adom, mert téged illet. Minden vita nélkül elfogadtam,bár volt

egy olyan érzésem hogy ebből még baj lesz. Levetem a

rajtam lévő ruhámat, és egy száll fehérneműbe flangálva,

megállva a tükör előtt felkötöttem hajamat. A tolóajtó

váratlanul szétnyílt és az ajtó szélén ott állt Byakuya.

Még félórád van Hisako-san

Lemerevedtem, mikor megláttam.

Byakuya nagyot nyelt, és hideg közömböségel odament

Hisakohoz és ráteritete a kimonót.

Összehúztam magamon a kimonót és rá néztem. Mit

tehetek Byakuya-samáért?

Semmit csak megnéztem, hogy állsz az öltözködésbe.

Rukia ha végeztetek, hozd ki a verandára Hisako-sant.

Igen is bátyám. 

Meghajoltunk Byakuya előtt, és ahogy jött úgy el is tűnt a

másik szoba mélyén.

Sóhajtottam egyet és elkezdtem magamra venni a kimonót.

Rukia mögém ált,az obit átadtam neki azt is elkezdtük

megkötni.

Minden tökéletes volt rajtam egy szép fehér selyem

kimonóba lettem felöltöztetve.

Jobban megnéztem magam, s valóban jól állt nekem akár ki

akár mit fog mondani az elkövetkezet órákba.

Elindultunk kifelé a verandához. Byakuya ott várt minket a

legnagyobb türelemmel.

Mikor rám nézet és meg láta rajtam a kimonót, mérgesen

Rukiára nézet.

Miért ezt adtad rá   Hisako-sanra Rukia!

Bátyám úgy gondoltam ez a legalkalmasabb kimono ere a

napra.

Bykauya-sama ne haragudjon Rukiára mondtam neki

megszeppenve.

Éreztem Byakuya-sama hogy nem kéne ezt a kimonót

felvennem.

Byakuya csak annyit mondott,

-Rukia most hagy magunkra.

Rukia meghajolt és elsietet némileg a könnyeivel küszködve

hisz csak jót akart Hisakonak.

Látom, még mindig fáj neked Byakuya a múlt, bár hogy

próbálom a sebedet be gyógyítani.

Ne haragudj rám Hisako.

Nem haragszok,de Rukiát nagyon meg bántotad.

Tudom, hogy már nem vagy ugyan az a  férfi ki Hisana halála

előtt voltál,de megpróbálom előcsalni belőled,és néha úgy

érzem sikerül is.

Byakuya szemébe egy könnycsepp jelent meg.

Ez a fájdalom könny csepe volt.

Kimonómat kezemre csúsztattam és letöröltem vele ezt a

fájdalmas könnycseppet.

Szorosan átkaroltam és fejemet mellkasára helyeztem.

Byakuya végig húzta erős kezét hajamon és tekintete

tekintetemért esdekelt.

Hisako mennünk kell.

Ráemeltem tekintetem és egy mosolyt csaltam elő

magamból.

Eleresztettük egymást az ölelésből s elindultunk a birtok

legnagyobb helyiségébe.

Mikor odaértünk Byakuya szétárta az ajtót.  A széles rokoni

sereg már türelmetlenül várta hogy elkezdödjenek az újévi

díjkiosztások.

A kuchiki klánon belül ez egy hagyomány mi szerint a

klánon belül a 3. legjobban teljesitő tanuló kik az akadémiára

járnak, pénzt és jó kívánságokat kapnak a klán fejétől.

Ebe az esetbe Byakuyatól.

Byakuyaval besétáltunk az ajtón és alaposan szemügyre vett

mindenki.

Az ülési sorrend ugyan az volt, mint bár melyik más

ünnepségen.

Azzal a változással, hogy az én jobb oldalamon most

szüleim foglaltak helyet.

Köszöntés után egy nagyon hosszú beszéd következet,

aztán a díjak kiosztása.

Sora jöttek, a tanulok 3.-aztán a 2. legjobb tanuló, míg végül

felcsendül az 1-első,

Vagy is a legjobb tanuló neve.

-Kuchiki Hisako.

Minden szem rám terelődőt és ettől nagyon idegesé váltam.

Ez én volnék Byakuya-sama?

Kérdeztem kisé megszepenve.

Igen Hisako –san

Byakuya megfogta a legutolsó borítékot és átadta nekem.

Köszönöm Byakuya-sama

Ha vége az ünnepségnek, akkor várj meg.

Van még egy ajándékom számodra. De Byakuya-sama?

Tekintetem szüleimre tévedt kik szinte dagadtak a

büszkeségtől.

Anyám majdnem elbőgte magát.

Annyira meghatódót.

Elkezdték feltálalni a vacsorát, és én megint alig ettem

párfalatnál többet.

Sok féle gondolat járt a fejembe, mire nem leltem választ.

Byakuya rám tekintet aggódóan és megkérdezte, minden

rendbe?

Hogy ne Byakuya-sama csak friss levegőre vágyok.

Valahogy egyre fullasztóvá vált bent az a csend, ahogy a

rokoni sereg elfogyasztotta a vacsoráját.

Kint álltam és néztem a lenyugvó napnak útolsó fényeit,

ahogy beteríti a birtokot.

Halottam, ahogy egy ajtó kicsattan, és ki jön rajta valaki.

Az a valaki Byakuya volt.

Mögém lépet, és könnyed kézmozdulattal átfogta derekam.

Megfogtam kezét és tekintetemet rá emeltem.

Hisako gyere velem.

Megragadta kezemet és elindultunk vissza a szobájába.

Leültünk egymással szembe.

Byakuya  kivet egy szépen meghajtót, kimonót és átadta

nekem.

Ez a kimono Hisanaé volt úgy gondolom most téged fog

illetni.

Nem Byakuya.

Nem engem illet hanem téged.

Ebe a kimonóba te emlékeid vanak.

Ted el öket és örizd meg magadban olyanak amilyenek te látad öt életébe.

Byakuya szomorúan a kimonora tekintet.

Csak némán nézte és nem mondot semmit, ezért jobnak

látam magára hagyni.

feláltam és elindultam a szobám tolóajtaja felé.

Mikor kihúztam Byakuya mellettem termet.

Nem tétovázót sokáig, magához húzót és szenvedélytől

ittasan meg csókolt.

Elvesztetem egyensúlyomat és ráomlottunk a szoba

padlózatára.

Éreztem ahogy a vágy és szenvedély össze forrt benne,de

nem ment tovább mintha érzet volna némi ellenállást bennem

ami igaz is volt.

Csak pihentünk egymás karjaiba.

Nem foglalkoztam anyámmal se apámmal.

Végre teljesülhetett a vágyuk,és meg ismerhették Kuchiki

klán apraja nagyját.

Folytatása következik

Utóirat: Halványan halottam amint a népes rokoni sereg 

elszéled.

Mindenki ment haza saját kis házába.

Byakuya csak ölelt engem szüntelenül,nem akart

elereszteni.