Byakuya story

Egy végtelen szerelem története

9. fejezet: Byakuya titkos vágya

Száraz és kopár január végi tájköszöntőt rám a kuchiki birtok

falai között.

Már útra készen álltam és minden elrendeztem magam

körül. Sietnem kellet, mert találkozott beszéltünk meg

Keikoval. A mai naptól már előre félek, mert a tanárunk a

fejébe vette, hogy mindenféleképen látnunk kell belűlről egy

osztag felépítését. Midőn gyorsan lerohantam a kicsiny ház

verandájáról, és teljes erőbedobása ellkeztem rohanni a

kijárat felé. Mikor megláttam Keikot intetem neki, mire

visszaintet nekem és kedvesen elmosolyodót. Ne haragudj

Keiko amiért, elkéstem, de majdnem elaludtam.

Ne szabadkozz Hisako-san szerintem, alig leszünk páran az

osztályból, akik elmennek ere a kis tanulmányi kirándulásra.

 Hisako-san, igaz a hír hogy már hivatalosan is Kuchiki

kapitány menyasszony vagy?  

Igen igaz Keiko, de miért nem hívsz csak Hisakonak?

Keiko itt mélyen elgondolkodott és nem merte nekem

megmondani, hogy mit is gondol.

Az igazság hogy még is csak Kuchiki kapitány hitvese

leszel, és az a minimum hogy megadom a tiszteletet neked.

Nem tudtam mit tenni csak bólintottam egyet elvégre, ha

Keiko így gondolja, akkor kénytelen vagyok elfogadni, bár

nem nagyon teszik, amiért így szólít.

Keiko tudod hogy miért pont szombati napra tette ezt,

kistanulmányi kirándulást a tanárunk?

Igen Hisako-san.

Állítólag az akadémia vezetősége nem engedte, hogy hét

valamelyik napját ere pazarolja a tanárunk.

Tudod, hogy hányadik osztagot látogatjuk meg?

Igen Hisako-san,a 6.osztagot.

Micsoda! - amit ettem épen reggeli gyanánt azt egyszerre

kikívánkozót belőlem.

Aggódóan kérdő tekintettel rám nézet Keiko, és már feltette

volna kérdését, de én előbb megszólaltam és némi

álldogálás után, megnyugodva mosolyra nyílt a szám. Nem

kell aggódnod Keiko csak kisé sokkolt a hír, miszerint pont a

6. osztagot kellet ki péciznie a tanárnak. Miért Hisako-san?

Azért mert az Kuchiki kapitány osztaga. Keiko szemei

nagyra nyíltak a csodálkozástól, és aztán kacéran rám

vigyorgót. De azért a hadnagy még szabad? Igen szabad, és

gondolkodva a fellegeket néztem,- de szerintem nem illik

hozzád, ugyan is tűz vörös hosszú haja van.

Az engem nem zavar de legalább helyes fiú?

Tudod mit Keiko! Leszek a kerítőd és bemutatlak neki. Abrai

hadnagy amúgy is olyan népszerű a lányok körébe. Nem

mintha Kuchiki kapitány nem lenne az. Keiko csak

beleegyezően bólintót nekem. Mindenki irigyel az osztályból,

amiért nem sokára a Kuchiki klánhoz fogsz tartozni. Sajnos

sok ellenséget szereztem Keiko.

Tényleg te mért vagy még mindig velem? Miért fontos neked

a barátságom? Mindenki más átnéz rajtam, csak te meg a

tanárom nem. Azért mert kedves vagy és okos meg

miegymás de a többiek pont ezért utálnak, mert te mind az,

vagy ami ök nem. Na ezt jól megmondtam. Elmosolyodtam

és Keikora néztem. Már közeledtünk a 6. osztag

rezidenciájához. Mi közbe egyre közelebb értünk eltűnődtem

azon vajon most milyen napot is, írhatunk? Tetem fel

magamba a kérdést, és csak hamar rá kellet jönnöm, hogy

január utolsó napja van. Byakuya születésnapja. Keiko észre

is vette a kétségbe eset arckifejezésemet és pármétere az

osztag székhelyétől, lecövekeltem. Mi a baj Hisako-san?

Keiko, Ma van kuchiki kapitány születésnapja. Az miért baj

Hisako –san. Hulla sápadtan rá néztem, mivel semmit nem

mondtam a földre tekintetem. Na mond már Hisako-san?

Vált egyre türelmetlenebbé Keiko. Elfelejtetem

Byakuya-sama születés napját… ez a nap a mai napra esik

mormoltam magamba érthetetlenül a szavakat. Keiko én

nem vetem neki még semmit. Nem tudom, minek örülne

igazán. Ne szomorkodj ezen Hisako-san majd, kitalálunk

valamit a kapitánynak.

Nagy nehezen megnyugtattam magam, és tünedezni

látszódtak a kétségbe esés nyomai az arcomról.

Mikor már odaértünk az épület elé, megálltunk és

csodálkozva néztem szét az osztag udvarán, mert hát ott

gyülekeztünk. Néhány irigykedő lány osztálytársam rám is

tekintet. Nézzétek, ott van Kuchiki kapitány kis kedvence!

Junko eleresztet egy cinikus mosolyt ajka szegletén.

Mindenki rám tekintet, amiből csak úgy sugárzott

egyeseknek a megvetés mások szeméből az irigység.

Ne is törődj velük Hisako-san. Vet védelmébe Keiko .

Kedves tekintettel rá néztem. Köszönöm neked hogy kiállsz

mellettem Keiko. Pedig nem lenne kötelező.

Oh micsoda szív szorítóan megható jelenet. Kedvesen, de

némi erőltetet mosollyal az ajkamon Junkora néztem Kedves

Junko –san. Ha meglehet, tartsd éles nyelved a szádba.

Nem akarom magam megsebezni méreggel teli szavaid által.

Ere mindenki felhördült. Bár Junko sejtette, hogy a háta

mögött a társai jól kibeszélik. Na de kisasszonyok! Lépet

közbe a tanár. Mi a probléma? Most már semmi tanár úr.

Megoldódót minden. Igaz Junko. Junko nem mondót, semmit

csak összeráncolta homlokát és hátat, fordítót nekem és a

tanár úrnak.

***

A távolból egy férfi alakja közeledet a csoportunk felé.

Egyből megismertem. Abarai hadnagy volt az a 6. osztag

hadnagya. A tanárom mellé lépet és végig pásztázót minket.

Közbe zavarába elkezdte vakarni a fejét. Rendbe akkor

induljunk is. Mondta a hadnagy és elindultunk befelé a

osztag épületébe.

Mi követük öt szabálytalan libasorba. Mi közbe meg állás

nélkül beszélt és beszélt a hadnagy.

Úgy tűnt nekem mintha nagyon készült volna ere a napra.

Egy széles folyóson haladtunk végig. Minden hol őrök álltak

és néhány ajtó félig nyitva volt. Mi tagadás kisé kíváncsi

voltam vajon miket rejt az iroda, de a csoporttól nem

távozhattam el. Keiko előre tolakodott az első sorba hogy

jobban lássa Abarai hadnagyot.

Még a végén összejön vele futót át a gondolat a fejemen.

Az egyik szobához mentem és bekukucskáltam résnyire

kinyílt ajtóhoz.

Nagymeglepetésemre volt bent valaki, egy kapitány szintű

ember.

Csak nem Byakuya?

Meg éreztem volna a léke energiáját? Valóban ott ült az

íróasztal mögött és tekintete mélyen az irataiba fúródott.

Rövid idő elteltével felemelte fejét és az ajtó felé nézet.

Gyere be Hisako nyugodtan. Nem kell az ajtó mögül

leskelődni. Bementem a szobába és megálltam Byakuya

előtt. Ne haragudj Byakuya hogy csak igy rád török, mi

közbe keményen dolgozol.

Semmi baj, néha nekem is kell egy kis pihenés.

Felállt az asztala mögül.

El is felejtetem mondani, hogy készülök valami

meglepetéssel. Némi csillogással a tekintetembe rá néztem.

Igazán nem szükséges Hisako. Sose tartom meg a

születésnapomat. Akkor ideje változtani rajta kapitányúr.

Nem gondolja?

Nem Hisako. Ez jó, így ahogy van.

 Elégtelen morcos tekintettel ránéztem.

Kuchiki Byakuya ha úgy gondolja, hogy ez felet, szemet

hunyok, hogy semmibe veszi saját vágyait, akkor nagyon

téved.

Jól tudom mennyire, vágyik ara, hogy önt is megünnepeljék.

Fakadtam ki Byakuya előtt.

Hamar észbe kaptam, és elszégyellve a padlóval

szemezgetem.

Lehet, hogy igaza van Hisako.

De akkor sem óhajtom az egész Kuchiki klán azért

összehívni, hogy meg ünnepeljenek.

Megértem Byakuya, de akkor legalább mi kettesbe

ünnepeljük meg azt a napot.

Rendbe Hisako.

Váratlanul ránk törték az ajtót. Renji volt az és Keiko.

Végre rád találtunk Hisako-san.

A tanár sík idegbetegé vált mikor észrevette kint az udvaron,

hogy te eltűntél. Sajnálom, hogy bajt okoztam nektek.

Ugyan már Hisako-san elvégre biztos kezekbe volt.

Mondta nekem a hadnagy egy hatalmas vigyorral a száján.

Ö hát végül is igen.

Jó kezekbe voltam.

Byakuya –sama akkor mennék is.

Meghajoltam Byakuya előtt.

Felegyenesedtem és egyenesen a szemébe, néztem.

Viszontlátásra Kuchiki kapitány!

Sarkon fordultam és elindultam az ajtó felé a hadnaggyal és

Keikoval.

Byakuya csak nézte, ahogy elmegy szeretett hitves jelöltje,

és újból csak ö volt és az a sok akta, ami még megírásra

váródót.

***

A tanár türelmetlenül várt minket az udvaron és mikor

meglátott kijönni az épületből a hadnaggyal és Keikoval,

látszott rajta hogy meg könnyebbült. Odasietem a tanár úr

elé és bűnbánóan meghajoltam előtte. Ne haragudjon tanár

úr, amiért elkószáltam. Most már oly mindegy Hisako-san,

nem számit, bár az fáj hogy nem látta végig belülről az

osztag elrendezését. Összehúzott szemekkel a kapitányra

néztem. Rendbe gyerekek, akkor lehet haza indulni. Hétfő

reggel találkozunk. Szétszéledtünk és mindenki elindult

hazafelé. Várj Hisako-san! Megfordultam és Keikora néztem.

Nincs kedved vendéglőbe jönni?

Miért is ne. Oh Keiko köszönöm. Most már tudom, mit

viszek Byakuya-samanak a születésnapjára.

Széles mosoly jelent meg a szám szegletén. Keikoval

vidáman elindultunk a vendéglő felé.

Mikor odaértünk, bementünk és helyet foglaltunk egy

asztalnál.  Ránéztem Keikora. Várj, meg itt mindjárt jövök,

és a pulthoz sietem. Közelebb léptem a fogadóshoz és

szinte suttogva kérdeztem tőle, hogy készíteni egy sushi

tálat szépen elrendezve lakos dobozba tárolva. A pultos nagy

bőszen bólogatót nekem és meg lepődötten rám nézet.

Elviszi a sushit? Igen elviszem és kérek hozzá egy jó

minőségű sakkét is. Addig pedig kérem, vigyen annak a

hölgynek egy jó minőségű teát. A pincér már is ugrót és

megfogót, egy tea filtert és az orrom alá dugta. Jó lesz ez?

Igen jó lesz köszönöm. Felforralta a vizet, és bele lógatta

Keikonak a filtert, és már sietet Keikohoz hogy, letegye elé a

frissítő zöldteát jázminnal. Némi idő eltelte után kihoztak egy

apró dobozt a pulthoz. Kisasszony itt van a kért étel,

remélem ízleni fog önnek. Hogyne biztos vagyok benne,

hogy finom lesz. Kedvesen tekintetemmel megnyugtattam az

asszonyt, aki kihozta nekem a sushit. Bekötötte egy szép

színes kendőbe és átadta nekem. Elvetem tőle és a kimonó

egyik mellék zsebéből, elővetem a pénztárcámat. Már

nyitottam volna mikor a férfi beviharzót egy üveg sakkéval.

Kisasszony ez a legjobb itt egész Soul  Society-be. Némi

gyanúval a szemébe á néztem,de azért elfogadtam tőle az

általa felajánlót sakkét. Ez így akkor mennyi lesz? Mondták

az árat, azt hitem ott menten elájulok. Megnyugtattam azzal

magam hogy ennek így kell lennie. Ki fizetem a kívánt

összeget.

Meghajoltam az asszony és a pultos előtt és Keikohoz

sietem.

Hogy ízlik a tea?

Jót választottam?

Igen Hisako-san köszönöm szépen.

Közbe visszahelyeztem a pénztárcámat és Keikora vártam,

hogy elfogyassza teáját.

A távolból egy ismerős lélekenergiát éreztem meg, és nem

sokra rá meg is jelent Abarai hadnagy az ajtóba, és körbe

pásztázta a vendéglőt.

Mikor meglátta Hisako és Keikot azonnal odament hozzájuk.

Záravarába megvakarta fejét és egy széles vigyort hagyott a

száján. Kuchiki kapitány megkért hogy kiérjem haza a

kisasszonyokat. 

Köszönjük Abarai hadnagy ez igazán kedves a kapitánytól,

hogy külön küldöncöt, küldőt értünk.

Igazából Hisako-sanért aggódik annyira, mert nem sokára

lemegy a nap és még mindig nincs otthon.

Felálltunk az asztaltól és kimentünk a vendéglőből.

Elindultunk a kuchiki rezidencia felé. 

Egészúton alig szólaltam meg csak némán mentem Keiko

mellet, aki vidáman beszélgetet a hadnaggyal.

Az út kimondottan hosszúnak ígérkezet, pedig maga

távolság nem volt olyan hosszú a vendéglőtől a rezidenciáig.

Mikor a kapuhoz értek el búcsúztam Keikotól aki, csak úgy

ragyogót a boldogságtól.

Szép jó esté mondtam az őrnek és bementem a rezidencia

területére.

Végig mentem a félig sápadt holdvilág állttal megvilágítót

úton.

Byakuya a verandán várt egy lámpással a kezébe, mikor

meglátót halvány mosoly jelent meg ajkán.

Fellépdeltem a lépcsőn és kezemet hátra téve, hogy ne

lássa, vajon mit rejt a kezem, feltekintetem rá.

Byakuya letet a földre a lámpást és nem habozva átölelt

engem.

Azt hitem el fogom dobni az ajándék sushiát. Szerencsém

volt. Hosszan ölet volna, ha én nem akartam volna olyan

sürgősen kiszabadulni lágy öleléséből. Miután sikerült

kiszabadulnom, belőle kérdően rám tekintet, aztán a lámpást

felvéve a földről, elfújta és visszahelyezte a helyére.

Bementünk a szobába és leültünk az asztal elé egymással

szembe. 

Asztalra tekintetem és megbánást mutatva tapintatlan

vagyok Byakuya kérlek, bocsáss meg.

Hátul tartott kezemet most elővetem, és két kézzel

megfogtam a kis batyut, és előre tartott kézzel, fejemet az

asztalon szegezve nyílt meg ajkam. Kérem Byakuya –sama

fogadja el ezt a kis szerény ajándékot tölem. Boldog

születésnapot kívánok. Átadtam Byakuyanak az ajándékát.

Byakuya halványan elmosolyodott, tudta mit kap Hisako-

santól.  Hisako-san kérlek, ülj ide mellém. Mutató a mellette

lévő kicsiny helyre, ami elég közelvolt hozzá. Fogtam az

ülőpárnámat, és  Byakuya mellé ültem. Kicsomagolta a kis

csomagot és mikor meglátta lakozott ksidobozt, egészen

kikerekedtek szemei. Nem gondolta hogy egy dobozt fog

ajándékba kapni. Kérlek, nyisd ki Byakuya.  Byakuya

felnyitotta a dobozt. Amit egy újabb meglepet arckifejezés

követet. A kis adag sushi mellet még szépen meg művelt

evőpálcika is volt.  Az ajtó felé néztem, Rukia pont akkor várt

bebocsátást Byakuyatól. Meghajolt bátya előtt aki nagy

meglepetésemre hellyel kínálta.

Rukia leült volna, de előtte valahonnan keríteni kellet egy

ülőpárnát. Átmasírozót a szobámba és kis időn belül meg is

érkezet az asztalomnál lévő egyik ülőpárnával. Odament az

ajtóhoz, és felvet az ajtó mellet, álldogáló üveget. Hisako-san

ezt az üveget, tétedet ide? Igen Rukia.

Rukia az asztalhoz vitte és letette az asztalhoz. Miért nem

hoztad ide? A bátyám biztos ürült volna neki.

Egy kicsit elfordítottam a fejem. Sajnálom Rukia nem,

tudtam eldönteni, hogy vajon Byakuya-sama örülne e neki

vagy nem. Mielöt elfelejteném bátyám, azért jöttem, hogy

boldog születésnapot kívánjak.

Rukia is elővet egy dobozt, amit, átadót Byakuyanak.

Byakuya kinyitotta a másik dobozt is, amibe kedvenc figurás

süti volt benne. Köszönöm Rukia. köszönte meg Byakuya

csendesen az ajándékot. 

Akkor nem is zavarok mondta udvariasan Rukia és felállt az

ülőpárnáról, és elindult az ajtóhoz. Jó-éjt bátyám, neked is jó

éjt Hisako-san. Jó éjt Rukia szólatunk meg egyszerre

Byakuyaval. Mikor kilépet Rukia a szobából és kettesbe

maradtunk, Byakuyara néztem. Gondolom mást, kellet volna

vennem neked . nem egy komplett sushi tálra vágytál.

Láttam mennyire, örültél Rukia ajándékának. Még alig ettél a

sushiból.

Byakuya felállt az asztalhoz és az egyik komódhoz ment.

Kihúzta a fiókot és kivet belőle egy másik fából készült

evőpálcikát. Visszaült a párnára. Átnyújtotta nekem. 

Szeretném, ha együtt fogyasztanánk el. Akkor nem

haragszol rám Byakuya? Nem Hisako.

Miért is kéne haragudnom.

Nem adtál okot rá.

Kihúztam a pálcikát, és néma csendbe elkezdtünk enni, egy

szó se hagyta el ajkunkat egészen addig, míg bennem

fejeztük az evést. Közbe Byakuya töltőt magának egy kis

sakkét, mert szomjassá vált, de persze poharat most én

hoztam neki. Elkezdte szép lassan iszogatni és közbe csak

figyelt, és én azon gondolkodtam vajon mi lesz a következő

lépése. Mikor már megettem a részemet, felálltam mellőle,

és elindultam az ajtó felé. Elhúztam és kiléptem a verandára.

Az éj sötét égbolt milliárdnyi csillaga nézet rám vissza. A

hold jó lakottan tekintet rám vissza. Különös színe volt neki,

vörösbe tündöklött az égen. Mit jelenthet ez valami rossz

óment, vagy tán még rosszabbat? Nem tudtam meg

válaszolni csak némán figyeltem és még mindig a negatív

álmok jártak a fejembe. Az ajtó váratlanul kinyílt, mitől

nagyon meg ijedtem, annyira elmerengtem abba kettőségbe,

ami átjárta szívemet ezen az éjszakán. Byakuya háta mögé

simult és könnyedén átfogta a derekamat. Egyből meg

csapot az enyhe sakké illata, ami átjárta.

Csak nem becsiccsenttettél? Kérdeztem tőle rövid

egyszerűséggel.  Nem Hisako csak egy kicsit spicces

vagyok. Kuchiki Byakuya spicces gondoltam magamba, és

elvigyorodtam.  Kérlek, édesítsd meg a mai estém. Mondta

nekem vigyorogva Byakuya, ami megint nem vall rá. Látszót

rajta hogy elvesztette teljesen az önkontrolját és tudtam,

mire vágyik az óta mióta haza hozott a hadnagy. Nem

bújtam ki karjaiból,felé fordultam és megsimogattam arcát,

amit már rég nem tetem meg.  Byakuya eleresztette

derekamat, megfogta az arcomat és magához vonva meg

csókolt olyan szenvedéllyel, mint a legelső alakalommal

mikor együtt töltöttük az éjszakát. Távolodni kezdtünk

egymástól. Menjünk be. Ajánlotta nekem Byakuya és szép

lassan bementünk végig csókolva az ajkamat. Nagy nehezen

eljutottunk a küszöbig. Megfordultam hogy becsukjam a

tolóajtót, de Byakuya ajka visszakövetelte az ajkamat. Hiába

mondtam neki,- Byakuya várj egy pillanatot.

Mikor az ágyhoz értünk olyan szenvedéllyel, teljes tekintettel

nézet rám, szinte lángolt a teste belső vágytól.

Magához vont erős karjával és újból meg csókolt de most

elkezdte levenni ruhámat, és most hosszú idő útán

engedtem az újbóli csábításnak. Már majdnem mezítelen

testelt feküdt rajtam és elmosolyodott.

Ez lesz a legszebb ajándék tőled. Finoman rám nehezedet

és az ajkunk ismét összeért.

Folytatása következik