Byakuya story

Egy végtelen szerelem története

10. fejezet: Újabb esküvő a Kuchiki rezidencián

Még egy nap gondoltam magamba az esti éjszakába,és a

verandán állva újból elmerültem a csillagok milliárdnyi

ragyogásába. Még mindig nem tudtam megemészteni a

múltkori  baklövésemet, ami végeredménybe jól sült el mert

Byakuya boldog volt s nekem ez mindennél fontosabbá vált.

Nem akartam soha többé látni szomorú arcát.

Mindennapra igyekeztem kitalálni valami vidámat, ami

feldobja és kirángatja a keserű magányból.

Hallottam amint az ajtó kinyílik és Byakuya kilép az ajtón.

Mögém sétált és karajaival körbe ölelt.

Csak most vetem észre, hogy a tavaszi éjszakába micsoda

illatfelhővel áraszott el minket a sakurak illata.

Ránéztem és egy mosolyt csaltam ajkamra. Byakuya nem

válaszolt nekem, csak elégedet boldog tekintettel rám nézet.

–Holnap ilyenkor már a feleségem leszel. Igen Byakuya az

leszek. Levetem, tekintem róla és bele bújtam az ölelő féltő

karjaiba. Egy darabig egyűt élveztük a könnyed tavaszi

estét, aztán magával vont, vissza a szobába. Megsimogatta

arcomat és könnyedén megcsókolt. Ajkuk távolodni készült

alig párcentire távolodót el mikor mélyen a szemembe nézet.

Jó éjt Byakuya nyögtem ki hallgatagan,kisé megszeppenve.

Bementem a szobámba hogy átaludjam az utolsó

éjszakámat egyedül a magányba.

***

Másnap reggel kisé kókadtan felültem az ágyba. Alig

aludtam valamit, attól a görcsös érzettől, ami a gyomrom

tájékáról éreztem.  Egy árnyat láttam meg a tolóajtónál, és

amit az árnyékból meg tudtam alapítani, nem lehetet más

csak egy szolga. Kinyitotta a tolóajtóm, és bejött egy

hatalmas csomagolt kimonóval. Helyet foglalt az egyik

tatamin, és a földre helyezte a kimonót. Illedelmesen

meghajolt előttem.

Hisako-san kérem, bocsásson meg a korai zavarásért, de el

kell kezdenünk a készülődést az esküvői ceremóniára.  Kisé

fáradt tekintetem a szolgára szegeződőt, és nem nyitva ki

ajkam csak egy fejbólintás volt a válaszom a kérésére.  Ki

keltem az ágyból és az asztalkához sietem. Egy papírt

találtam, rajta amin fel volt tüntetve azok a teendőim amit, a

ceremónia előtt el kellet végeznem.  A szolga még mindig a

szobám ajtaja előtt állt, és csak alázatosan meg döntve felső

testét és a padlózatra tekintve várta a válaszom.  Gyere be

nyugodtan! Invitáltam be a szobába. A szolga belépet és

letette az ágyam mellé a kimonót, és a kiegészítőket.

Hisako-san meg kell kérnem, hogy jöjjön velem. Elkísérem a

fürdőbe.

Kedvesen rámosolyogtam a szolgára, és egy bólintással

nyugtáztam kérését. Megfogtam egy nagy törülközőt, ami

inkább hasonlítót lepedőre,és a szolga után mentem.

Kimentünk a házból és már is a kert be találtam magam.

Ismeretlen ösvényen vezetet az utunk mire megérkeztünk

egy apró forráshoz. Hisako-san itt kell megfürdenie mutató a

forrásra a szolga. A helyismerős volt valahonnan, de nem

jutott eszembe, bár reménykedtem benne hogy csak

eszembe, jut. Levetem alvó ruhám és elkezdtem a vízbe

besétálni, ami olyan kellemesen meleg volt, elvégre egy

forrásról beszélünk. Volt egy apró kis zuhataga ahonnan a

feltörő meleg vív belefolyt a forrásba. Oda úsztam és a víz

függöny mögé, elrejtőztem.

Kint a partról hangokat sodort felém a szél,és

megrökönyödve vetem tudomásul, hogy Byakuya hangját

hallom magamtól távol kint a partról.

Byakuya a szolgára tekintet aztán szétnézet a forrásvíz

felszínén. Levette yukata-jat és a szolgának adta.

Szerencsémre Byakuya nem meztelen testel jöt be a forrás

vízébe. Még csak az hiányzik hogy rám lejen.  Kezébe volt

egy kis törülköző, amivel megmosta teste minden szegletét.

Csak figyeltem öt ahogy mosakszik,és dolga végeztével

kimegy a forrásból.  Végre felelegezhetek. Nem vet észre a

zuhatag függöny mögött. Felvette meg száradt testére a

 yukatát és elment  a forrás partjáról. Előmerészkedtem a

vízfüggöny mögül és elindultam ki a partra. A szolga

rémülten nézet rám és kezét arcára helyezte. Mi a baj?

Kérdeztem töle meglepetten.  Hisako-san vizes lett a haja! 

Az miért baj? Hisako san több óra mire megszárad a haja.

Az is igaz. Hogy lehetem ennyire ostoba?!  Úgy viselkedtem,

mint azon a bizonyos nyári napon. Nem baj Hisako-san 

majd megoldjuk mondta a szolgáló és rám adta a

megszáradt testemre a yukatát. Visszaindultunk a házba. A

ház verandáján Byakuya álldogált. Tiszteletem jeléül

meghajoltam elöte.. Jó reggelt Byakuya-sama. Jó reggelt

Hisako-san. Közbe lecsukta szemeit Byakuya, és én

elsuhantam mellette. Byakuya elfordította fejét egy kicsit.

Hisako-san megéreztem jelenléted Hisana forrásánál. Egy

pillanatra megálltam,s úgy éreztem lábam földbe, gyökerezik

mind a fa, ami épp akkor csirázik.  De nem maradhattam

sokáig ebe az állapotba, hisz készülnöm kellet a

ceremóniára. Byakuya szobáján keresztül menve bementem

a saját kis szobámba. Több szolga is bekísért és látszott

rajtuk hogy nagyon gondolkodnak valamin.  Tehát az Hisana

forrása volt. Akkor azért volt ilyen ismerős számomra. Ott

látott először Byakuya mezítelen testel. Tanakodtam egy

magam várva, hogy a szolgák valamit tegyenek a hajammal.

  Így útilag visszagondolva bánom hogy a vízzuhatag alá

bementem, és így még több fejfájást okoztam a szolgáknak.

Nem vártam rájuk fogtam a törölközőt és elkezdtem derékig

érő hajamat törülközővel törölni. Tán megszárad valamikor.

Közbe finoman hátam mögé tekintetem és láttam hogy az

egyik szolga eltűnt. Vajon hova mehetett pont ilyenkor? Úgy

látszik egyik szolgának, sincs használható ötlete arra nézve,

hogy vajon miként tegyük gyorsabbá a hajam száradását,

ezzel lerövidíteni a rászánt időt.

Alig telt el másfélóra mikor a szolga meg jelent a szobám

ajtajába és valami fura szerkezet volt a kezébe.

Odasietett hozzám és ezzel a furcsa szerkezettel meg

szárítja a hajam. Mi ez? Kérdeztem tőle. A szolga szemei

rám tekintetek Mayuri-samatól kértem el, ez az egyik

találmánya.  Hogy működik, kérdeztem kíváncsisan a

szolgát. Mayuri-sama úgy magyarázta, hogy a szerkezetbe

lévő részecskék felhevüléséből születik meg az energia,

amivel aztán meg szárítottam az úrnő haját. Elégedetten

bólintottam,és

Automatikusan egy fésűhöz nyúltam. Ne hagyja Hisako-

san,sok időt elfecséreltünk ezért hagyja hogy a szolgák

fésüljék meg. Nem ellenkeztem vele,de már láttam hogy ott

tart a kezébe egy Hófehér furisodet. Le eresztet vállakkal 

nagyon sóhajtottam,és hagytam hogy a szolgák

felöltöztessenek. A furisodera ráment egy másik kimonó

aminek, a neve uchikae volt és gyönyörű piros színbe

pompázót. Úgy éreztem magam mint egy hercegnő. De

mikor megtudtam, hogy ere még jön egy 3. kimonó is egy

szintén fehér színű krizantém mintás,teljes mértékbe

lelobozódtam. Szép gondosan meg kötötték az obit a

derekamon, mire végén már csak a hajamat kellet

megrenoválni. Aprólékosan feltűzték és beletűztek néhány

ékes díszt. Az egyik szolga hozott a kezébe egy furcsa

kalapszerűséget és a fejemre tette.  Ki dület tekintettel

néztem a tükörbe.

Ezt felkel vennem? Kérdeztem a szolgát, mire a szolga csak

serényen bólogatót. Hozzá tartozik a hagyományokhoz.

Nem elég hogy hat tonna ruha van rajtam még ezt a furcsa

kalapot is felkel vennem. Fakadtam ki magamba,de

kifakadásom jogtalan volt. Sose hitem volna, hogy előbb

megyek férjhez, mint nővérem. Elvégre boldognak kéne

lenem. Nem akárki lesz a férjem. Ö érte még ezt a szörnyű

kalapot is elviselem.

Kisétáltunk a verandára és elindultam hátam mögött népes

szolgálóval a síntó szentélybe. Út közbe azon tanakodtam

vajon minden rendbe lesz e-? Mikor végig sétáltam Seiretei

utcáin mindenki elámult a csodától. Gondolom engem

csodáltak, vagy tán a pompát, ami ezzel a ceremóniával jár?

Kérdően az ránéztem az egyik férfira ki lépten, nyomon

követet, és ha jó látam ö maga is halálisten volt. Még hozzá

kapitányszintű. Akár csak Byakuya. 

Szentély bejáratánál megálltam, és feltekintetem rá. A

szentély előtt két apró sámliszerű szék foglalt helyet. Az

egyik szék oldalán megláttam Byakuyat. Elmosolyodtam,

mire szigorú kedves tekintettel elhúzta ajkát. Láttam, rajta

hogy most valamiért nincs jó kedve. Pedig azt hinné az

ember, hogy boldoggá teszi a saját párját az esküvő napján.

Csak most figyeltem meg jobban. Fekete hakama volt rajta,

és bő kabátszerű haori a Kuchiki klán címerével. Alatta pedig

egy fehér haori derekán egy vastagabb obihoz hasonló

övszerűség, de vékonyabb volt az obinál lábán setta kezébe

egy hófehér legyezőt tartott. Byakuyahoz tipegtem, és

csillogó szemekkel ránéztem.

Leültünk az apró székre és elkezdődőt a ceremónia. A

mikok sakét szolgáltak fel, és közbe a fülnek oly nyugtató

zenét játszottak. Kaptam egy ágat, és Byakuya is kapót,

egyet, a sasaki fából. Mi közbe a pap azért imádkozik, hogy

áldjanak meg minket az istenek és közbe mink is 

imádkoztunk az istenekhez. Miután a ceremónia eme része

befejeződőt sakés poharakat cseréltünk a hátunk mögött

helyet foglaló családtagokkal, de előtte mi ittunk Byakuyaval

3 korty saket egy csészéből ezzel jelezve kötödésünket

egymáshoz. Aztán jöttek a gyűrűk átadása. Kezembe ott

volt az a gyűrű, amit majd Byakuya újára húzok, és

elmosolyodtam finoman, hogy alig lehessen látni. Byakuya

fogta a gyűrűt, és finoman rá húzta a gyűrűs ujjamra. Fogtam

a gyűrűt, amit, még esküvő előtt kaptam meg az egyik

szolgától és Byakuyahoz hasonlóan elmondva az eskünket,

felhúztam újára a gyűrűt.

Megfogta a kezemet és ajkunk finoman közeledet egymás

ajkához, míg egy forró csókba össze ne forrt.

Ajkaink távolodót egymástól és felálltunk az apró székről, s

elindultunk kifelé a szentélyből. Utunk egyenesen

visszavezetet a Kuchiki rezidenciára.

***

Mikor felnéztem az égre  egy szem felhőt sem láttam rajta. 

Visszafelé tartottunk a birtokra. Izgatót voltam vajon mi

következik még? Byakuyara néztem, a lehulló sakura

szirmokat rá fújta a szél hosszú haori jellegű kabátjára. Alig

győztem róla lesöpörni. Hagyd Hisako. Megfogót, egy

szirmot a kezébe. Aztán felkapta a szél a kezéből, és

tovafujtja a messziségbe.  

Mikor beértünk a kuchiki rezidenciára, a mögöttünk lévő

rokoni sereg elillant mellettünk. Úgy éreztem magam, mint

azon az első napon mikor megláttam Byakuyat az utcán

ugyan úgy verni kezdet szívem, mert a helyet hogy a néppel

együtt elillantunk volna a birtok ama szegmesébe ahol a

ceremónia folytatódót, leálltunk  és a fák árnyékába

egymásra néztünk. Byakuya olyan szótlan voltál egésznap.

Tán nem örülsz a frigyünknek?

Byakuya megfogta kezemet és aztán a másikkal, pedig az

arcomat, és a helyet hogy válaszolt volna a kérdésemre,

helyette csókkal jutalmazta azt.  Szorosan átkarolt, de ez az

ölelés más volt, mint az elmúltnapok és hetek ölelése.

Éreztem benne az érzékenységet, és vele együtt szíve egy

apró darabját.

Kibontakoztam öleléséből, és egy mosoly kíséretébe

visszanéztem tekintetébe. Ideje követnünk a rokonaidat. Az

ünnepeltek nélkül nem kezdhetik el az ünneplést.

Belekaroltam Byakuyaba és együtt elindultunk ama épület

felé ahol majd lakodalmunk folytatódik.

Mikor odaértünk népes sereg várt a kijáratnál,az élükön

Kuchiki Shinjivel és drága jó anyámmal, aki már nem bírta

kivárni meg érkezésünket.  Felém rohant széttárt karral.

Szinte észre sem vette, hogy Byakuyaba csimpaszkodtam.

Átölet örömtől ittasan és fejét a válamra hajtotta.  Éreztem,

ahogy elkezd könnyezni.

Kis idő múlva könnyei felszáradtak,és mise történt volna

kedvesen rám mosolygott. A tömegbe észrevettem egy

lányt. Apa mellet állt. Ismerős volt nekem de már olyan rég

nem láttam, hogy nem ugrott be alakja. Anyám

beszélgetésbe folyamodott Byakuyaval,s amint láttam

nagyon jól megértetek egymást.  Megálltunk a bejáratnál s

fogatuk a vendégek ajándékait, és gratulációkat. Némi

gondolkodás után eszembe jutott ki az a nő. Nővérem volt az

akit már hosszú ideje nem láttam. Byakuya maga után

húzót, s egyűt bementünk egy hatalmas szobába. Ugyan

olyanak látszott, mint az a terem ahol az új évi ünnepségét

tartotta meg a család. Minket egy emelvényhez vittek és ott

az emelvényen foglaltunk helyet. Byakuyara néztem,

szemeiben örömmel teli fény sugárzott szét a széles rokoni

seregre.

Egy szolga jött felém, sietősen- Hisako-san át kell

öltöznünk, mondta nekem egy szusszal szinte levegőt sem

vett. Felálltam Byakuya melöl. Ne haragudjon Byakuya-sama

most el kell mennem,átöltözni.

Byakuya tudomásul vette a kérést és bolintot egyet válaszul.

– Siess vissza Hisako-san. Igen is Byakuya-sama

igyekszek. Elsietem a szolgálóval együt az egyik szobába

ahol kezelésbe, vetek,és levéve a krizantém mintás kimonót

és a piros kimonót is levették rólam,a furisadet rajtam

hagyták,s kaptam egy újpiros kimonót. Gyorsan meg

igazították a hajam,s visszatértünk a népes sereghez.

Mikor beléptem minden tekintet rám szegeződőt, s

mosolyogva néztek rám az emberek. Felsétáltam az

emelvényre, s leültem Byakuya mellé. Byakuya közeleb

hajolt hozzám,s rám nézet. Szeméből a szerelem tüze éget,

amit nehéz volt róla elképzelnem, hogy ilyen nyíltan

kimutatta felém érzelmeit. Elkezdték behordani az ételt,s

mindenki elkezdet enni. Még én is kinek nem szokása enni,

s csak gyűszűnyi ételt veszek magamhoz. Ma még is úgy

éreztem bőségesen, kell táplálnom testem. Byakuya rám

tekintet meglepődve. Annyira elszégyelltem magam hogy

letetem a pálcikát a kezemből. Elnézést kérek Byauya hogy

ilyen sokat eszek. Nem baj Hisako. Egy mosoly jelent meg

az arcán.

Shinji ránk nézet és szólni kívánt hozzánk. Jól

megköszörülte a torkát s szóra nyílt szája.

- Kedves egyebe gyűltek örömömre, szolgál eme bejelentés.

Miszerint kedves unoka öcsém Byakuya fejét ismét

bekötötték. Shinji száján megint széles vigyor jelent meg.

Kívánom nekik, hogy sok öröm érje őket életükbe, mert úgy

gondolom, hogy az öcsém ezt megérdemli. Shinji még

folyatta volna, de a felesége visszarántotta ülő pozícióba.

Nap már kezdet lemeni s,én valahogy kivágyottam ebből  az

egyre hangosabb tömegből.

Ugyan úgy vágytam, fák susogó hangjára mikor meg fújja

őket a tavaszi szél,s milliónyi kis apró szirom borítja be a

kert apró szegleteit. Megálltam a verandán,és

gyönyörködtem benne. Vajon hány tavaszt élek meg még

hogy láthassam meghalni szirmok sokaságát, hogy aztán

valami új szülessen belőle? De már nem vagyok egyedül,van

egy férjem kit szeretek. Mikor ezek a gondolatok

megszólaltak bennem, kitárult a tolóajtó, mint olyan sokszor

már mióta itt vagyok a kuchiki birtokon,s az ajtó szélén

Byakuya állt. Meg ismertem lélekenergiáját. Egy kis ideig

csak figyelt hátúról, míg mögém nem jött. Ekkor átölelte

derekam,és magához húzott. Vágyakozva néztem a

tájat,nem szólaltam meg,s nem fejeztem ki a vágyam. De

nem is kellet Byakuya tudta, mit szeretnék, és hogy miért is

jöttem ki ide verandára. Elengedte derekamat,és mellém

lépet. Szerelmes tekintettel rám nézet, megfogta kezemet.

Egy darabig csak álltunk és néztük, ahogy elmúlik ez a nap

is. Szép lassan lementünk az apró de széles lépcsökön,ott

hagyva a ház minden egyes vendégét eltűntünk a fák között.

Némán sétálgatunk a kertbe. Még itt-ott látni lehetet néhány

bimbózó fát, ami még nem nyílt ki. Gyorsan ránk esteledet s

a feljövő csillagok fénye ránk vetült mint könnyed éjjeli

takaró. Megálltunk egy fánál. Byakuya elővett egy kis

zacskót a haori belsejéből. Oda ment a fához és tövébe

elszórta a zacskó tartalmát. Kíváncsian odamentem

hozzá,és leguggoltam mellé. Ezek a virágok Hisako-san ara

hivatottak hogy hirdessék a szerelmünket. Felállt és

letekintet rám. Kezét nyújtotta segítségként felém. Felálltam

és némi szégyenlőséggel a tekintetébe rá néztem. 

Könnyedén végig húzza kezét az arcomon,s meg csókolt a

sakura virágok tengerébe.

Elindultunk vissza a házhoz, közbe alig beszéltünk

egymással. Felmentünk a verandához, s visszatértünk

A házba. Amint láttam a múltaság kezdet lenyugodni shinji

felesége jött felém, közbe a spicces férjét próbálta haza

terelgetni. Anyám jött felém boldogan s legalább annyira

spiccesen, mint Shinji.

Átkarolt és magához ölelt.  – Drága lányom magamra

hagyott.! Siránkozot nekem anyám. Ugyan már anya nem

foglak magadra hagyni soha. Szabadkoztam neki. Nővérem

Kumiko lépet hozzám átölelt. Fülemhez hajolt,- Nagyon

szerencsés vagy hogy egy olyan férfit fogtál ki, mint a

kuchiki klán feje. Nagyon irigyelek érte.

Abba pillanatba nem tudtam eldönteni vajon sírjak, vagy

inkább mosolyogjak azon, mint kumiko mondót nekem.

Mikor szétváltunk illedelmesen meghajoltam elötte. Kumiko

köszönöm a jókívánságaidat.

Mondtam neki semleges hangvételbe. Véletlenül sem

látszódhatót, meg az hogy valójába mennyire megbántott

engem, a kijelentése. Sült belőle az irigység,és a megvetés.

Minden rendbe lányok?  Kérdezte tőlem anyám. Persze

anya minden a legnagyobb rendbe van. Anya kézen fogta

Kumikot és apát,s búcsút intetünk egymásnak.

Lassan kiürült a terem,s Byakuyaval ketten maradtunk. A

szolgák serényen elkezdtek összetakarítani a

maradékokat,s szép lassan mink is ott hagytuk az épületet.

Byakuya a szolgák felé nézet. Ha végeztetek, elmehetek

aludni. Mondta neki határozott hangon. Megfogta a

kezemet,s kilépve a verandára végig sétáltunk rajta egy

darabig aztán egy másik lépcsön lementünk a kertbe. Onnan

egyenes út vezetet vissza Byakuya kis házához. Egy

pillanatra megálltam, az ég még mindig sötét fellegként

nézet rám vissza. Rajta sok reménysugárként villogó csillag.

Byakuya türelmetlenül megfogta kezeme,és magával

húzót,egyenes be a szobába. Levette hosszú haori jellegű

felsőrészét, aztán pedig a fehér haorit. szégyenlősen

elfordultam. Éreztem, ahogy lefejti az obit derekamról,s

szétnyit a kimonó. Finoman levette rólam, és földre dobta.

Már csak a furisade volt hátra. A derekamhoz nyúlt és

kikötötte. Miután az is szétnyílt, magához vont erős karjával

s a nyakamat csókolgatva levette rólam. Felé fordultam egy

hosszú forró csókot nyomtam ajkára. Kezem kikötötte

hakamját és obi szerű övét. Így már semmi akadálya nem

volt annak hogy ismét az övé legyek. Könnyedén lefektet az

ágyra, és meg csókolt testünk egyé forrt, a szerelem

tengerében.

Vége

Lesz folytatása

Byakuya storyII

Címe: Byakuya elrabolt szerelme.