Byakuya Story II

Byakuya elrabolt szerelme

8. fejezet: Egy árnyék a múltból

Rukia hazafelé igyekezet a 13. őrosztagból, s midőn

hazafelé tartót belebotlót O-Kuni-sanba aki épp

Byakuyahoz sietet.

Jó estét köszönt rá Rukia kisé megszeppenve.

Csak nem a bátyámhoz igyekszik?

De Rukia-san.

Nagyon fontos ok miatt keresem fel a bátyát.

Rukia csak bólintót, s már a rezidencia kapuját elhagyva

sietek Byakuyahoz.

Teraszra felérve Rukia megállt az ajtó előtt s

bebocsájtást kért Byakuyatól. 

Bementek O kunival .

Byakuya iratait rendezte,s azon járt a feje vajon Hisako merre lehet.

Már egy hete hogy eltűnt, s nagyon aggódott érte.

Jó napot O-kuni san.

Köszöntötte az asszonyt, s hellyel kínálta.

O –kuni leült Byakuyaval szembe.

Byakuya-sama, mindketten aggódunk Hisako-san

életért, hisz nem tudhatjuk mi történt vele vagy, hogy

merre is lehet.

Átvésültük egész Soul Society-ot, de egyre inkább az az

érzésünk hogy nem tartózkodik itt.

Nagyon valószínűséggel, nem. Szólt közbe Byakuya.

- Ezt meg erősítette a 12. osztag kapitánya. 

Azon a napon egy átjárót észleltek,  Hueco mundo és

Soul society között, ami gyorsan el is tűnt.

Most már biztos, Hisako-san Aizenél van.

De mi lehet a célja vele Kuchiki-sama?

Azt még nem tudjuk, de kiderítem O- Kuni-san.

Ahogy még azt sem tudjuk, vajon hogy vihették át a

nélkül, megérezte volna a 12. osztag a betolakodó

jelenlétét.

O-kuni elgondolkodót egy pillanatra.

Talán tudom rá a választ Kuchiki-sama.

Byakuya érdeklődően nézet az asszonyra.

Körülbelül három hete feltűnt a családomnak Kumiko

eltünedezése. Volt olya nap mikor napokra tűnt el.

Aztán váratlanul előkerült.

Mikor a családi tanácsunk összeült úgy döntöttünk,

megfigyeljük Kumikot.

Volt egy olyan érzése a családunk fejének talán, valami

rosszba sántikál, s igaza lett.

- Sajnos.

-  Kumiko elárult minket.

- Az egyik szolgálom, látta amint megnyitódik neki egy

átjáró,s abba eltűnik.

- Lehet benne valami, O-Kuni-san.

- Az nap mikor haza jöttem egy levelet találtam az

asztalon ami Hisako-san nővérétől jött.

- Nii-sama akkor elképzelhető, ellet csalva ara a

helyszínre ahonnan elrabolták.

- Igen Rukia, valószínű.

Rukia mélyen elgondolkodó tekintettel nézte a tatamit,s

aztán O-Kunira nézet..

Mintha sejtette volna, mit akar Rukia ,O-kuni fel ált,s meghajolt Byakuya előtt.

Megbocsájt, most távoznék, még sok a dolgom.  

Az asszony elindult az ajtó felé. Kinyitotta, s kilépet a

teraszra. Nagyot sohajtót,ami megkönyebülésel töltötte

el.   Már napok óta készült ere napra mikor is a

tiszteletbeli Kuchiki nagyúrnak elmondhatja a családi

tanács végakaratát, ere szabályszerűen elküldi Rukia.

Kisé összehúzott homlokkal indult le a lépcsőn. Félúton

kiáltást halott. Rukia kiabált útána.

Várjon meg O-kuni –san.

Beszélni szeretnék önnel.

Velem? – Lepődött meg O-kuni.

Rukia lerohant a lépcsőn egyenest O-Kuni mellé.

Ne haragudjon rám, amiért tiszteletlen voltam,de a

bátyámat nagyon megviseli Hisako-san el tünése.

Bár tudjuk hol van,de még sem tehetünk semmit, mert

a főkapitány nem engedélyezi a mentőcsapat elindítását

Hueco Mundoba.

Rukia szeme megcsillant.

Van egy ötletem.

Megfordult,s visszarohant Byakuyahoz.

Várjon meg O-kuni-san .

Kiáltotta az asszonynak, s beviharzót Byakuyahoz.

Nii-sama, talán még is van megoldás.

Byakuya összeszűkítette szemeit, s Rukiára nézet.

Bocsánat nii-sama, de hallgass meg.

Ichigo mesélte, egyik barátja szintén eltűnt, s mind ara

gyanakodnak, miszerint Aizen raboltatta el az egyik

arrancaral. 

Most arra készül, átjusson valahogy Hueco Mundoba és

kiszabadítsa azt a lányt.

Akkor Hisako-sant is magukkal hozhatnák, s nii-sama is

velük tarthatna.

Nem Rukia..nem tartok velük.

Ha el akarnak, menni menjenek.

Csak látogató így nincsenek szabályok, amiket be kell

tartania.

Különben is már tudunk róla, de a főkapitány azt

parancsolta tekintsük a lányt árulónak.

De Nii-sama!

Rukia végeztem.

Byakuya visszafordult az iratai felé.

Rukia csak bólintót, egyet, s az ajtóhoz ment.

Már hozzá szokót Byakuya rideg,s olykor kegyetlen

modorához.

Byakuya felemelte az iratokból a fejét, s Rukiara nézet.

De ha velük akarsz menni, akkor menj.

Rukia kirohant a szobából,s visszatért O-Kunihoz.

Lihegve, térdére rátéve a kezét gyors levegő vételek

közepette, a földet nézte,s aztán O-kuni-sanra terelődőt

Rukia figyelme.

O-kuni-san, ne aggódjon Hisako-sanért .

Közbe tovább sétáltak kifelé a rezidencia területéről.

Niii samával most beszéltem, s bár nem tud velem jönni

Hueco Mundoba, de visszahozzuk a barátaimmal egyűt

Hisako-sant is.

De ezt még is hogy gondolja Rukia-san??

Csak úgy besétál a hollowok földjére, s már is elhozza

lányom?

Nem O-kuni-san.

Nem gondolom, hogy egyszerű lesz, sok harcot majd

meg kell vívnunk, de sikerrel fogunk járni.

O –kuni kisé bizalmatlanul nézet a lányra,- vajon

tényleg sikerülhet nekik?

Nem volt más választása, meg kellet bíznia olyan

emberekbe, akiket még sosem látót, s nem ismerte

őket.

O-Kuni egy bólintással jelezte Rukiának, a belegyezését.

Rukia széles ajakkal elrohant egyenesen ki az utcára.

O-kuni akkor lépet ki a rezidencia kapuján, s nagy sóhaj

hagyta el ajka szegletét.

Szeretet volna hinni Rukiába, tán sikerül vissza hoznia

lányát a hollowok világából, de nem tudót benne hinni.

Túl sok szerette veszet már el az utóbbi 100-évbe.

Léptei lassultak mikor átvágót a parkon, s időnként

megállva fel feltekingetet egy egy fára.

Megrohamoztak az emlékek, amit még gyerekeivel

töltőt itt kin a parkba, mikor még kicsik voltak.

Az ég elborult s elkezdet esni az eső.

Egy darabig ácsorgót benne, mi közbe felnézet a borús

égre, s mint apró tüskék úgy szóródottak arcára az eső

fájdalmas cseppei.

Távolból egy férfi közeledet O-Kuni-san felé, esernyőt

tartót a kezébe.

Mikor meg látta odasétált hozzá.

O-kuni-san mit keres itt az esőbe?

 Nő fölé állt, s szúrósan rá nézet, s visszaemelte

tekintetét.

Álljon fel.

Még a végén megfázik itt nekem.

O- Kuni Byakuyara tekintet, s aztán szép lassan fel ált a

padról. 

Jöjjön O-Kuni-san haza kisérem.

Szép lassan haza sétált saját otthonába.

Meg álltak a Kanazawa rezidencia előtt.

O-Kuni meghajolt Byakuya előtt.

Köszönöm, hogy haza kísért.

O-Kuni –san ha nem hinnék abba, Hisakot még élve

látom akkor.. Byakuya hangja elcsuklót, s elfordította a

fejét.  

Leszegezet, fejel vissza fordult és elköszönt az

asszonytól.

Felemelt fejel tovább sétált a 6. osztag szállása felé.

 Közbe az eső is elállt,s elkezdet felszáradni a beton,de

még itt-ott lehet látni egy egy tócsát,ami az eső elmúlt

hírét hirdette.

Byakuya, megfogta esernyője felső nyakát, s

összecsukta.

Byakuya tekintete szilárdnak látszót, s úgy tűnt mintha

nem bánná azt, ami történt, de nem volt ideje ezen

gondolkodni, az osztag papír munkái rá vártak. Alig ért

be már is áthívatta magához Genryuusai főkapitány.

Byakuya átsétált a főkapitányhoz, bement hozzá, s mint

mindig büszke, de még is némi alázatot mutatva a

főkapitány felé nézet.

Kuchiki kapitány kap tőlem két nap eltávozást,s

engedélyt adok Soul Socity elhagyására, Karakura

városába.

Byakuya enyhén érthetetlen tekintettel nézet a

főkapitányra.

Meghajolt előtte, s visszatért az osztag szállására.

***

Bement a dolgozó szobájába,s összepakolta rajta azokat

az iratokat,amit majd a hadnagyának kell megcsinálnia.

Összehívta az osztagot, s mikor kiadta mindenkinek a

vigyázban állás parancsszót, azt sem tudták az

emberek, hogy hova álljanak, de végül csak kialakult a

két soros oszlop. Byakuya végig sétált a bejáratig, míg

az emberek sorba meghajoltak előtte, mélységes

tiszteletük jeléül.  Megállt az ajtó előtt, s egy pillanatig

ott állt, lehunyt szemekkel, s aztán megfordult, s szemei

kinyíltak.

Most két napig nem fogok itt tartózkodni, ha gondotok

van, mostantól Abarai hadnagyot keressétek.

Renji szemei kikerekedtek, ezt hogy érti Kuchiki

kapitány?

Háborodót fel a hadnagy. 

Byakuya szeme sarkából rá nézet.

Szó szerint Renji. 

Két napig engem fogsz helyettesíteni addig, míg vissza

nem, térek.

Renji elkezdet számolni az ujján. Ez azt jelenti, hogy

legközelebb csak…Renji elszörnyed s előre vetítette

magának azt a két napos megpróbáltatást, ami rá vár.

Byakuya ezek után megfordult az ajtó felé.

Oszolj!

Adta ki a parancsot a többi shinigaminak, akik az helyet,

szép lassan eloszoltak volna neki rohantak Renjinek, s

kérdésekkel bombázták.

Szép lassan kisétált az osztag szállásáról.

Ukitake pont akkor ért 6. osztag szállása elé, s

Byakuyara nézet.

Mikor indulsz Byakuya?

Amint kész az átjáró.

Két férfi elindult a 13. osztag szállása felé.

Egész úton néma csend borította őket,Byakuya nem

kérdezet,s Ukitakenak sem volt kérdése.

Mire oda értek a kapu már készen állt, s a senkai

megnyílt Karakura városa felé.

Byakuya besétált, s az ajtók sora bezárultak mögötte,

míg csak ö maga és a nagy sötétség maradt.

Hosszan sétált az átjáróba egy pokol pillangó kíséretébe,

még véletlenül se tévedjen el az átjáróba.

Mikor megérkezet, kilépet a betonra, s az ajtók

ismételten bezáródtak mögötte.

Karakurába éjjel volt már, s még maga sem tudta

elképzelni mit fog csinálni két napig az élők világába.

Felnézet az égre, csillagok ragyogtak fent rajta.

Pici mosolyt hagyót el ajka szeglete.

Az éjjelek ugyan olyanok itt is, mint Soul Socityba.

Csak egy helyre mehetett, aki elégé otthonosan mozog

az élők világába,Urahara Kisuke vegyes boltjába.

***

Hiába volt rajta erő korlát, így is pontosan érezte

Urahara jelenlétét, s ahogy egyre közelebb ért erősödőt

ez az érzet.  Megállt a bolt előtt s felnézet a táblára.

Urahara megérezte a jelenlétét,s a zöld-fehér csíkos

kalapjába,egy legyező kíséretébe kinézet a boltja elé.

Urahara beinvitálta, Byakuya bement, s másnap

hajnalba már egy fekete öltönyös férfi jött ki az Urahara

shop boltjából.

Főutcán sétálva, betért egy bárba.

Leült az egyik asztalhoz, s üres tekintettel nézet maga elé.

Egy pincér lány szólította meg.

Uram, parancsol valami italt?

A lányon apró fekete szoknya, s fehér blúz volt.

Byakuya végig mérte a lányt.

Egy Wiskyt jéggel.

Wiskyt jéggel?

Honnan jöhetett ez a gondoltam, hogy ilyet igyak?

Mikor csak a sakét ismerem?

Lehet, hogy a póttest átka, vagy túl modern akarok

lenni?

Pincérlány kihozta az italt, s letette Byakuya elé.

Byakuya kezébe vette a poharat, s megforgatta benne

az italt óvatosan, mi közbe az embereket, szemlélte.

Tömegből kitűnt számára egy nő, aki szinte tökéletes

mása volt az előző feleségének.

Nő egy férfivel beszélgetet, meg hit szerelmes

pillantásokat vettetek egymásra.

Byakuya szíve összeszorult.

Most először ingott meg hite abba, hogy valaha látja

még Hisakot.

Mi van akkor, ha Hisako-sant is elvesztem?

Ötlőt fel benne a gondolat fonákja.

Ahogy jött úgy el is tűnt benne ez a rossz érzés, de még

is jobbnak látta elhagyni a bárt.

Hívta a pincérnőt és fizetet.

Byakuya elsuhant a nő mellet,aki megfordult,s

meglepődve Byakuya után nézet,de Byakuya vissza sem

fordult,mert abba a pillanatba döntötte el,nem marad itt

az élők világába,s vissza megy Soul Societyba.

Byakuya még aznap este visszatért Seireiteibe a Kuchiki

birtokra.

Itt érezte magát jól, a sok egyéb papírmunkája között.

Másnap reggel azonnal munkához látót, a sok

felgyülemlett otthoni teendői, nem várták meg,s nagy

luxusnak érezte ezt az értelmetlenek vélt kirándulást az

élők világába.

Folytatása következik