Kuchiki ház örökösei III

Byakuya elveszet fia 2. fejezet:  Takumi

Nap lenyugodni készült a nyugati horizonton,s fénye

megcsillogtatta a folyó vízének tetejét.

Partján egy fiatalember ült mélabúval,s nem találta helyét

ebe a nagy nyüzsgő városba amit Karakurának hívtak.

Bár gyermekkora óta itt él, szíve mindig máshova vágyót

egy másik világba, amit otthonának érezhetett.

Alig volt 18, s még is úgy érezte, mint aki több 10 évet élt

volna már le.

Hátra tekintet, s meg látta maga mögött Kisuket. Kedves

mosoly tenyérbe mászó modor. Ezt gondolta róla.

Kisuke lesétált a lépcsőn és Takumihoz sietet.

Takumi érezte talán eljött az igazság pillanata, s végre

megtudja az igazat a származásáról.

Mit akarsz tőlem?

Gondolom már sejted nem ide való vagy.

Igen érzem,s abba reménykedem, most megtudhatom az

igazságot magamról.

Tudom hiba volt elhallgatni előled, de mindenféleképp azt

szeretem volna már a kezdetektől, ne tőlem tud meg, hanem

majd a szüleid mondják el neked, miért kellet tőlük távol

felnőnöd.

Ha jól sejtem épp mostanság lépik át a senkaimo-t, jó lenne,

ha haza jönnél.

Biztos keresni fognak.

Hogy ne Kisuke.

Ha eddig nem kerestek, akkor a jövőbe sem fognak, úgy hogy

egy szavadat sem hiszem el.

Kisuke elengedet egy mosolyt.

Pedig haza kell jönnöd.

Nem lehetsz ennyire..

Mi csökönyös?

Ha nem akarsz, akkor ne gyere, de abba biztos vagyok, hogy

akkor a szüleid fognak megkeresni.

Ha akarod, ha nem találkozni fogsz velük.

Mondta nyugodt hang nem be a fiúnak.

Fiú nagyot sóhajtott és lehorgasztotta a fejét.

Na, jó beadom a derekam, de csak azért, hogy ne keljen nézni

azokat a szemeket.

Fel ált a betonról, és Kisuke felé nézet.

Akkor menjünk, mert különben meg gondolom magam.

Huncut mosoly hagyta el az ajkát.

Két férfi elindult vissza a boltba, s valóban mire odaértek

már a bolt előtt toporgott két ember akit Takumi nem

ismert.

Egy magas férfi és egy alacsony nő.

Takumi nem ment tovább, megállt és csak nézte a két

embert és nézte.

A lába szinte földbe gyökerezet, a csodálattól, mert sosem

remélte, hogy valaha találkozik velük, bár nem nagyon

akarta, de most még is, az a melegség a jég szíve táján,

mintha olvadni készülne.

Tekintete a betonra szegeződött, hosszú frufruja a szemét

verte, s egy halovány mosoly jelent meg ajkán, örömébe.

Bolt előtt álldogáló két idegen megfordult, és Takumira

nézet.

Byakuya rezzenéstelen arccal sétált oda hozzá, és fia leszeget

fejét felemelte.

- Miért nem nézel a szemünkbe?

Tán nem érdekelnek a szüleid és a családod, akik kíváncsiak

rád, hogy vajon milyen ifjúvá cseperedtél?

- Nem uram,

nagyon is érdekel de…

Ekkor Takumi még jobban leszegte fejét mély szégyenébe.

Nem tudta mit is mondhatna az apjának, akit most látott

életébe először.

Byakuya ott hagyta az ifjút és bement az uraharshop

ajtaján,s megállt az előtérbe.

Hisako oda sietett a fiú mellé mintha csak erre várt volna,

hogy végre egyedül maradjon a fiúval.

Megállt a háta mögött,s felnézet Takumira ,aki pont akkor

fordult meg.

Hisako nem tudott szóhoz jutni ama csodálattól, amit

nagyfia látványa váltót ki belőle.

Első gondolata az volt- Tiszta apja.

Szerény, szinte szolgálat kész hangon beszélt hozzá.

Fiam, ne haragudj Byakuya-samara amiért ilyen szigorú

veled.

Takumi elmosolyodót- Érthető a viselkedése elvégre nem

ismer.

Én, sem ismerlek, még is érzem a szívembe hogy a vérünk

vagy.  – Együtt bementek az előtérbe ahol Byakuya állt.

Kisuke is bement  a boltba és elmentek a bolt egy hátsó szobai

részébe ahol Kisuke hellyel kínálta a vendégeit. Lassacskán

mindenki helyet foglalt,és némán várakoztak,a nem éppen

feszültségtől mentes csendbe.

Végül Kisuke törte meg a némaságot.

Miért is jöttek Karakura városba Kuchki kapitány?

Byakuya összehúzta szemét, és megköszörülte a torkát.

Látni akartuk a fiúnkat.

Már az is nagy szó volt, hogy ezt kimondta a kapitány, s méla

bús sajnálkozó szemekkel rá nézet Takumira.

Éreztetve vele, sajnálja, ami történt.

Kisuke végül fel ált és kiment a szobából hogy magukra

hagyja Takumit a szüleivel.

Takumi csak annyit kérdezet,- Miért hagytatok el?

Byakuya és Hisako összenézet, és végül belekezdet a

történetbe.

 Fiam, nem volt egyszerű számunkra a lemondás. Mi fel

szeretünk volna nevelni a testvéreiddel együtt, de a 46 –ok

tanács másképp döntőt, és az ö döntésüket, nem másíthattuk

meg.

Takumi szeme kisé megkerekedett, de egyhamar el is tűnt

belőle ez a csodálkozás.

Igyekezet nem kimutatni érzelmeit, mert úgy gondolta

ahhoz nincsen senkinek semmi köze, hogy mit érez. 

Most már valahogy nem akarózott visszatérnie abba a

világba ahol született.

Tiszteletet nem mutatta irányukba, fel ált, és elindult ki a

bolt előterébe.

Bár az, aki anyának mondta magát, látott némi lelki

hasonlóságot,s keserűen vette tudomásul hatalmas külső

 hasonlóságot az apjáról.

Byakuya mérgesen tekintett utána ,s felállni készült hogy fia

után menjen,de Hisako vissza rántotta.

Hagyjad Byakuya sama.

Hagy menjen.

- Hisako ezt nem engedheti meg magának, hogy így

viselkedjen velünk, a vérszerinti

Szüleivel.

- Meg teheti Byakuya-sama, elvégre nem voltunk része

életének, a mai napig.

Hagy neki némi időt, míg megszokja a jelenlétünket.

Byakuya engedve felesége kérésének, s egy fejbólintással

belegyezett.

Hisako felállt és kiment a bolt előterébe.

Takumi üresen nézet maga elé, bár örült a szüleinek, de még

sem tudta feléjük

kifejezni a szeretettét.

 - Még is mit várnak tőlem? Csak úgy felbukkannak a

semmiből és elvárják, hogy

   már is úgy viselkedjek, mint egy igazi nemes!

   Azt sem tudom mi fán terem a nemesi viselkedés?!

Gondterhelt tekintettel megfordult, anya szemei néztek rá

vissza.

Gyorsan visszakapta a fejét, s arcát kezébe temette akár egy

kétségbe esett lány.

Valóban még messze volt attól, hogy érett férfiként

viselkedjen.

Gyere vissza hozzánk Takumi!

Nem szeretnénk, ismét elveszi tenni téged!

Elég volt egyszer átélnünk az elvesztésed fájdalmát!

Takumit meghatották anya kétségbe esett szavai, s

megfordult teljes alakjával.

Eleresztet egy mosolyt és elindult vissza a szobába.

Hisako követe fiát, s mikor kinyitotta a tolóajtót, ismét

szembe kelet néznie apja dühével.  Az ifjú lesütött szemekkel

ment be,nem mert rá nézni apjára,félt tőle,a

haragjától,ridegen szürkés tekintetétől.

Végül leült apjával szembe, s Hisako visszaült Byakuya

mellé.

Kínos némaság telepedet ismét a családra,s most, is  mint

mindig ezt is Hisako  törte meg.

Kérlek, fiam mesélj, nekünk arról miként telnek a napjaid itt

az emberek világában.

Elgondolkodott egy pillanatra, s szülei szemébe nézet.

- Vajon apám is kíváncsi az üres fecsegésemre?

- Igen

Válaszolta tömören Byakuya a fiának.

Igazán nem tetszet neki fia viselkedése, s keresztbe tett

karjai, ahogyan fél oldalra nézet felszegett fejel, akár egy

igazi kuchiki mintha csak öcsét látná.

Takumi meg megunta saját némaságát,s a szülei felé fordult.

Rendbe mesélek egy keveset magamról.

***

- Minden egyes reggel úgy ébredtem fel, míg gyermek

voltam, hogy majd egy nap eljönnek értem a szüleim, és

magukkal visznek, de ez nem történt meg soha. Mikor

betöltöttem 15-életévemet el kellet döntenem vagy

beilleszkedek valamennyire a való világba, vagy egész

életemet avval fogom, tölteni, hogy sosem látott szüleim

után siránkozok. Szép lassan hozzá szoktam az itteni élethez,s

lettek barátaim, akikkel mindig együtt lógok az iskola után.

Habár mostanában sokat gondoltam rátok és próbáltam

elképzelni miképp is nézhetnek ki a szüleim.  -  Ekkor

elmosolyodott,s az asztalra tekintett. Hisako ajka is

halványan elhúzódott nagy fia érzésein, mert tudta, ilyenek

képzelte őket el.

Egy apró termetű kislány képe jelent meg az ajtó előtt, s

alázatosan kihúzta azt.

Meghajolt és az asztalnál ülő személyek felé nézett.

Elnézést kérek, de egy Yori nevű lány keresi Takumi-kunt.

 - Lány türelmetlenül topogott Ururu mögött.

Byakuya gyanakvó tekintettel nézet fiára.

 Ennek is pont mos, kellet jönnie, mikor végre rászánom

magam az apámmal való mélyebb beszélgetésre.

Lány félre tolta Ururut az ajtóból,és bement a szobába.

Hátal ülő Takumira nézet és,s mérgesen csípőre tette a kézét.

Ichino Takumi nem lett volna nekünk egy randevúnk?

Szülők szeme kikerekedett, mikor meghallották a vezeték

nevét.

Még is mi óta vagy te Ichino?

Háborodott fel Byakuya, tudtunk szerint a Kuchiki familiába

születtél.

Takumi nem mondott semmit, csak fel ált és kiment a

lánnyal az előtérbe.

Folytatása következik:

Felbukkant egy lány.

Vajon ki ez a Yori és valóban szerelemes érzések fűzik az ifjú

Takumihoz?

Legközelebbi fejezetbe ez is kifog derülni.