Nem tudtam meg állni, hogy ki ne nyissam és

meg ne lesem, vajon mi van az ajtó túloldalán.

Nem gondolkodtam rajta sokáig és elhúztam a

tolóajtót.

 Egy kisebb lépcső vezetet le a tornáchoz és még

egy lépcsősor egy csodálatos kertbe. Az utat fák

szegélyezték.

 Mindegyik sakura fa volt.

Az út, amin haladtam egy tóhoz vezetet, amin tavi

rózsák úszkáltak.

 Meg álltam  a tószélén és elkezdtem nézni vizet.

Midőn ott ültem újra észre, vetem a csillagos

égboltot és az ezüstös teli holdat, ahogy

visszatükröződőt a víz mozdulatlan felszínén.

Még nem is sejtetem hogy egy árny követet a

palotából és figyelte minden mozdulatomat.

Az árny közelebb lopózót Heianhoz és szorosan

átölelte derekát.

Ettől annyira meg ijedtem, hogy elkezdtem

sikítani.

 Pedig élesek voltak a megérzéseim, de most

cserbe hagytak.

Nem éreztem magam veszélybe, biztonságba

voltam a palota falain belül.

Meg dermedtem az erőtől, ami ebből a férfiből jött

már csak az volt a kérdés vajon ki lehet az.

Bár csak Sesshoumaru lenne mormoltam

magamba, de amilyen szerencsétlen vagyok

biztos nem Sesshoumaru lesz, hanem egy másik

férfi.

Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy

észre sem vetem, hogy a férfi keze egyre lejebb és

lejebb csúszik.

 Hol van ennek a keze.

Egy váratlan pillanatba megfordultam és pofon

vágtam a férfit.

 Felnéztem rá és akkor tudatosult bennem, hogy

ki is valójába.

Yosihiro?

Meglepődtem a viselkedésén.

Nem gondoltam volna, hogy ere vetemedik, bár

tisztába voltam, azzal hogy vonzódik hozzám.

Kérdően rám nézet.

Most mért pofoztál fel?!

Nem pofoztalak fel, csak kaptál egy pofont a

szemtelenségedért.

 Ne mond, hogy nem élvezted a helyzetet.

 Képzeld nem.

 Mondtam neki, felszeget, fejel.

 Sajnálatos.

 De nem fogok rólad lemondani még a nyugati

ficsúr kedvért sem.

 Pedig jób ha lemondasz rólam, mert nem érzek

irántad szerelmet.

Egy darabig csak némán álltunk egymás mellet.

Nem bírta megállni, hogy meg ne fogja ajkamat,

és meg ne csókoljon.

Én erősen tiltakoztam és ellöktem magamtól, de

ez őt nem érdekelte és tovább csókolt.

A körmei mélyen bele fúródtak érzékeny bőrömbe

és patakzani kezdet belőle a vér. Riadtan néztem

rá, mert a szemébe a szenvedély tűzét láttam, és

nem tudtam, hogy mit is tegyek ebe a helyzetbe.

Gondolkodj Heian. ez nem igaz, hogy ennyire

felkeltetem benne a szenvedélyt tűzét.

Mélyen szemembe nézet és szeremtől ittasan ezt

mondta nekem.

Szeretlek.

Legszívesben itt helybe aszonyomá  tennélek.

De nem tehetem.

Még nem.

Ha leszámolok a nyugati ficsúral azonal az

aszonyom leszel akár akarod akár nem.

Akkor most jól figyelj yoshiro nagyúr.

Nyugaton nevelkedtem de, keletről származom.

 az én szívem mindig nyugaté marad, még ha ezt a

te egod nem is tudja elfogadni.

 A vér nem mindig kötelez.

Ki szabaditotam magam karjaiból és elmentem.

 Folyt.köv