A múlt árnya

6. rész: A múlt igazsága

   Az úton végig haladva szembe találtam magam apámmal.

   Szomorúan a szemébe néztem, és azt mondtam neki.

- Jó lenne, ha végre elmondanád az igazságot Yosihironak.

  Talán akkor békén hagyna, és tovább mentem.

  Az úti célom az istálló volt.

  Úgy gondoltam vissza térek Rinhez és ott, alszok vele a szalmába.

  Már kezdtem magam ki ismerni a palotába, és nagyjából tudtam hogy mi hol található.

Miután meg találtam az istállót bementem.

Nagyon sötét volt bent de ez nem érdekelt és elkezdtem rint és ah unt keresni.

Itt kell valahol lennie annak a karámnak, érzem Rin és ah un illatát.

Na végre meg vagytok.

Öröm ült ki arcomra, mert már kezdtem álmosodni.

Bementem a karámba és lefeküdtem, ah un közelében.

A sárkányló lehajolt és jól szemügyre vet vajon ki az, aki lefeküdt a mellé. Megszaglászott és miután érezte, hogy csak én vagyok felemelte fejét és tovább aludt.

De nem jött álom a szememre, annyira felzaklatót a bátyám.

Az, ahogy nézet rám, ahogy meg csókolt.

Bár csak Sesshoumaru tette volna mind ezt?

Aztán egy nagy sóhaj hagyta el ajkamat, és még egyszer megpróbáltam egy kialvásra sarkalni önmagam.

Már majd nem elaludtam mikor léptekre lettem figyelmes.

Ez sosem agya fel.

Futott át a fejemen.

Felálltam és vártam hogy kiderüljön, vajon melyik férfit rejti a sötétség.

Feszült várakozással telt el bennem az a pár perc, míg kiderül, hogy ki van a sötétbe.  Mikor meg éreztem illatát a férfinak, már tudtam hogy ez Sesshoumaru.

A bennem lévő stressz oldódni kezdet.

***

Beléptem az istállóba azonnal meg éreztem Heian és Rin finoman édeskés illatát.

Elindultam az illat irányába és egyik karámba meg is találtam a kedvesemet.

Ott ált előttem és riadt szemekkel nézet rám.

Mi a baj Heian?

Semmi Sesshoumaru most már semmi.

A sötét istállóba két aranyló szempár nézet egymásra, mély szerelmes őszinteségél

- Mért vagy az istállóba?

- Lejöttem Rinhez.

Itt biztonságosabb, mint bent a palota falai mögött.

Sesshoumaru kíváncsian rám nézet.

Piszkált a bátyád?

- Igen.

Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem szeretem.

- Ezt a sebet az arcodon ö okozta?

- Nem felet semmit csak bólintott egyet.

A seb az arcán mindent elárult.

 Tudtam, hogy nem önszántából történt meg a csók.

- Minden rendbe?

Kérdeztem tőle aggodalommal teli hangon.

Igen minden rendbe de mért kérded?

Nem tehetek róla, aggódok érted.

Tudom és jólesik aggodalmad, de szeretnék végre elaludni, mert álmos vagyok.

• Nem alszol itt.

Jelentette ki Sesshoumaru kedves határozott hangon.

Velem jössz a palotába.

- Nem megyek oda vissza.

Túl könnyű préda lennék a bátyámnak!

• Nem, ha a szobámba töltenéd az éjszakát Rinel együtt.

Keresd meg és hozd utánam.

Elkezdtem a szalmába kutatni és nagy nehezen meg találtam Rint.

Édes dedként aludt a szalmába.

Óvatosan felvetem és Sesshoumaru után mentem.

Ott várt az istálló ajtónál.

 Végig mentünk az udvaron és belopóztunk a palotába.

Jól kijátszottuk az őröket Sesshoumaruval.

Aztán bementünk az előtérbe és onnan fel egy lépcsőn a folyosóig.

A folyóson elhaladva megállt Sesshoumaru egy ajtónál itt vagyunk.

Menj be és fektesd le rint.

Azzal elment és egyedül maradtam a kislánnyal.

Szerencsére nem ébredt fel, amikor letettem, a megvetet ágyára.

Gondosan betakartam és a szobába, lévő félhomályba meg kerestem azt az ágyat, mit Sesshoumaru szánt nekem.

De nem találtam más fekhelyet Sesshoumaruén kívül.

Úgy hogy oda lefeküdtem, és ismét magamra erőltetem az alvást.

Mire visszaért Sesshoumaru addigra már rég aludtam.

Hm Heian elaludt.

Végre lesz egy nyugodt éjszakája.

Kiment az erkélyre egy kicsit gondolkodni.

A hold ezüstösen csillogott a sötét égen be világított mindent így Sesshoumarut is.

Mélyen elgondolkodó állapotba volt mikor megérzett egy kezet a mellkasán.

Heian gondolta magába Sesshoumaru és megfogta az ismeretlen kezet.

- Drága sesshoumarum végre visszajöttél.

- Igen visszajöttem Heian.

-Yakent kerestem, de nem találtam meg.

- Talán felébresztettelek?

- Nem Sesshoumaru, nem ébresztettél fel.

Mikor elmentél megpróbáltam ismét elaludni.

Azt hiszem sikerült is egy kicsit aludnom.

De amikor meg éreztem, hogy visszatértél egyből magamhoz tértem, és nem tudtam már visszaaludni.

Pedig olyan álmos vagyok.

- Tudom Heian.

Ott feküdt álmos fejem a hátán és csak némán álltam mögötte.

Szorosan fogtam mellkasát, nem akartam elengedni, de kénytelen voltam.

A szorításom gyengülni kezdet.

 A fáradtságerősebb volt akaratomnál a földre zuhantam és ismét mélyálomba szenderültem.

Meg fordultam Heian a földön feküdt.

Olyan békésnek látszót.

Kihinné el neki ezt a megrázó élményt.

Kezdtem már álmos lenni és tudtam, hogy Heian nélkülem, nem tud elaludni, mert nem érezte magát biztonságba.

Felvetem karomba és oda vittem az ágyhoz.

Letetem az ágyra aztán betakartam és lefeküdtem mellé.

Még álmába is beszélt és a nevemet ejtette ki száján.

Sesshoumaru szeretlek.

Elernyedtem mellette egy darabig csak gondolkodtam aztán engem is elnyomott az álom.

***

Hiroshi nagyúr még megfordult Heian után nézet.

Ideje lesz elmondanom az igazat Yosihironak.

Mélyen a gondolataimba burkolózva elindultam megkeresni a fiamat

Egy kis séta után meg is találtam.

           A tóparton állt és szomorú tekintettel nézte a tó tükör sima felszínét.

Yoshiro érezte, hogy valaki közeledik.

Biztos az apám gondolta magába és tekinteté az útfele emelte.

Egy darabig nézte az utat aztán vissza, fordította fejét a víz simogató tükrére.

Odaértem hozzá és csak néztem öt a szomorú arcát.

Tudtam, mit érez, mert én is azt éreztem mikor Aya visszautasítót.

Éreztem hogy apám az ki közelit felém, még is levegőnek néztem.

Te vagy az apa?

Igen fiam.

Mit csinálsz itt a kertbe, már késő van.

Semmit.

Yosihiro nagyot sóhajtót és megtört szemekkel apja szemébe nézet.

Mi ez a nagy sóhaj édes fiam?

Nehezen viselem Heian visszautasítását.

Pedig mennyire szeretem!

Az életemet adnám érte, de az ő szíve inkább ahoz a ficsúrhoz húzza.

Akár bele is pusztulhatok a fájdalomba.

Az sem érdekelné.

Elkeseredett szemkel nézet apjára és nem tudta mitévő lehetne.

A nagyúr érezte hogy most jött el az igazság pillanata.

Most kell neki elmondania Heianról az igazságot.

Fiam !

Valamit el kell mondanom de ez nekem sem könnyű.

Mondjad apám hallgatlak.

Heian a testvéred.

Ezért nem érezhetsz iránta szerelmet.

Meg könnyebülés lett úrrá Hiroshi nagyúr szívén,miután kimondta ezt a párszót.

Várta a fia reakcióját.

Sejtetem, hogy rokonom lehet,de hogy a testvérem ara nem gondoltam.

Még akkor sem gondoltál rá mikor édes lányomnak szólítottam?

Nem apám.

Hiroshi nagyúr a lehorgasztott fejel a földre nézet.

Aztán vissza emelte  a fejét és ismét fia szemeibe nézet.

Elmondok neked egy történetet Ayaról és rólam.

Igy legaláb meg ismered Heian születésének történetét.

Hiroshi nagyúr belekezdet történetébe.

„A húgom mindig közel állt hozzám.

Mikor megszületet akor már félnőt férfinak számítottam.

Ahogy az évekteltek egyre csinosab lett,és sajnos beleszertem a saját húgomba.

A gond még is ott volt hogy mire Aya felcseperedett akkora  már  megnösültem és adigra már te is megszülettél.

Még nagyon kicsi voltál és szinte semmit nem értetél a körülötted lévő világból.

Egy éjjel lefekvéshez készülődtünk de én nem bírtam elaludni.

Folyton az  járt a fejembe hogy vajon Aya viszonozná e érzéseimet.!

Nem gondolkodtam sokáig.

Ki keltem az ágyból és elindultam Aya szobája felé.

Meg álltam az ajtó elöt és hallgatóztam egy darabig.

Szerncsére még fent volt.

Bementem hozzá és szerelmes vágyakkal teli szemekkel belenéztem szemeibe.

Zavartan rám nézet és ezt mondta nekem?

Mi van veled Hiroshi?

Nagyon furcsán viselkedsz.

Oda mentem hozzá megfogtam az ajkát és meg csókoltam.

Utána leszedtem róla a háló ruháját és letepertem az ágyára.

Befogtam a száját és ara kértem, hogy ne sikítson, mert különben kénytelen leszek valamivel betömni.

Az a félóra, amit vele töltöttem minden egyes perc mélyen beleívó dót a szívembe.

Eltelt egy hónap és kiderült hogy Aya állapotos lett.

Aya kérdőre vont hogy miért tetem ezt vele,és hogy tönkre tetem az egész életét.

Ekkor látam öt utoljára élve.

Mikor megszületett Heian nem voltam ott.

Aya egyedül akarta megszülni a gyereket, minden segítség nélkül.

Egy nap be mentem Ayahoz hogy megnézem hogy van.

Szörnyű látványba volt részem.

Aya földön feküt felvágót erekkel és már alig volt benne élet.

Letérdeltem vérbe fagyot testéhez.

Fölé hajoltam és kérdően a szemébe néztem.

Bánatos szemekkel nézet rám vissza  mintha azt kérdené még mindig hogy miért tetem ezt vele.

Egy darabig még egymás tekintetét fürkésztük aztán végleg lehunyta szemét.

Erősen magamhoz öleltem jéghideg testét és elkezdtek potyogni könnyeim.

Aztán meg láttam Heiant.

Ott feküdt Aya vérébe és csak sírt sírt.

A kis teste csupa vérvolt.

Felkaptam Heiant és berohantam vele apámhoz.

Jéghideg tekintettel rám nézet aztán a vértől szennyes gyermekre.

Most mit kezdesz ezel a gyermekkel?

Kérdezte tőlem apám.

Nem tudtam neki mit felelni,de már akkor tudtam hogy Heian nem maradhat itt.

Másnap elindultam a nyugat felé.

Tudtam, hogy Taisho nagyúr nem fog vissza útasitani mert nagyon jó volt a kapcsolatunk a nyugati birodalomal.

Mikor oda értem a gyermekel a karomon a nagyúr fogadot és mosolyogva megkérdezte hogy mibe segithet.

Elmondtam neki mindent a történtekről és meg kértem, hogy nevelje fel a lányomat.

Nem volt más kikötése csak, az hogy egy nap az én lányom és Sesshoumaru férj és feleség legyen.

Boldogan bele egyeztem és átadtam neki a lányomat, és elmentem vissza keletre.”

***

Yoshiro kikerkedet szemekel figyelte apja minden szavát.

Hiroshi nagyúr a bűnbánó szemekkel a fiára nézet.

Sajnálom, amiért ilyen hosszú ideig eltitkoltam előtted az igazságot.

Most már te is ismered Heian történetét, és biztos vagyok benne, hogy Sesshoumaru is.

Yosihiro csak nézte apját és most már megértete hogy miért nem, akarja, hogy Heianal egy pár legyenek.

Nem akarta hogy elkövese úgyan azt a hibát, amit már apja egyszer elkövetet.

Menj aludni yosihiro .

Holnap korán kell kelned mert elkel vined egy levelet a nagynénédnek az északi területekre.

Yosihiro csak bólintót egyet és elindult vissza a palotába.

Folyt.köv