A múlt árnya

8. rész: Búcsú a keleti palotától.

A távolból éreztük, hogy Yoshiro a közelbe van.

Sesshoumaruval összenéztünk, és tovább mentünk az északi kapu felé.

Nem törődtünk az érzékeinkel.

Úgy gondoltuk, ha még is összefutunk akor majd nem, veszünk róla tudomást, bár ez elégnehéz lesz.

 Még is csak a bátyám és nem nézhetem levegönek.

Ezt sesshoumaru nem értené meg.

Egyre közeleb értünk,és a messzi távolból észre vetük Yoshiro alkját.

A lenyugvónap fénye meg törte magas alakját.

Jobban megnéztem, és kimondottan jóképünek látam.

Jaj miket gondolok hisz ö a bátyám.

Még én probáltam magamtól távol tartani.

Most még is ö jár a fejembe.

Pedig milyen szépnap volt a mai?

Nem gondoltam volna hogy sesshoumaruba ennyi szenvedély rejtözik.

Igy ahogy elnézem a bátyámat, magasabnak látom sesshoumarunál.

Legalább egy fejel.

 Odaértünk a palotakapuhoz.

Most Sesshoumaru mellém ált és megfogta a kezem.

Yoshiro ridegen ránk tekintet.

-Tik meg hol voltatok?

Lesütöttem a szemem és elkezdtem gondolkodni.

Vajon mit mondjak?

Néma csend borult ránk.

A feszültség a kétt kutyadémon közöt egyre csak erösödöt.

Elkezték egymást méregetni,és közbe morogtak.

Egy kis ídőmúlva feltekintetem.

Rá néztem a bátyámra.

Elmosolyodtam és ezt mondtam neki – sétálni voltunk.

 Yoshiro mogorván a rám nézet.

-Hogy képzeled ezt hugi?!

Förmed rám Yoshiro.

-Ezt hogy érted?

-Engedély nélkül kise jöhetek a palota falai közül?

-Ne ordits!

-Nem ordítok csak hangosan, beszélek.

-Hagyd aba hugi!

-Akor sem mehetél volna el ezel a ficsural!

-Nem te fogod nekem meg mondani, hogy mit szabad és mit nem!

Sesshoumaru kivüláloként nézte, ahogy vitatkozom a bátyámal.

Egy darabig halgata vitát, aztán elindult a kapu felé, és maga útán húzot.

-Hagyd Heian.

Ragaszkodó szemekkel rám nézet, és én követem öt a kapu felé.

Áthaladtunk a kapun és újra a hátsó kertbe találtuk magunkat.

Ismerős illatot sodort a szél felém.

 Ismét bódító magnólia és cseresznye illat lepte be a kert minden szegletét.

Most nem kerülgetet az ájulás.

Már hozzá szoktam ahoz hogy a magnóliának és a sakurának ilyen bódító illata, van.

Oda értünk a verandához feléptünk rá,és bementünk a folyosóra.

Végig mentünk rajta és az  útólsó ajtonál megállt sesshoumaru.

Kinyitota és bementünk a szobába.

Leültem az ágyra, Sesshoumaru pedig kiment az erkélyre.

Nagyon mélyen elgondolkodót.

Aztán megfordult, és bejöt az erkélyről.

Rám nézet.

• holnap elmegyünk innen.
• Nem maradok itt egy percet sem.
• Jelentette ki Sesshoumaru.

 Árnyak jelentek meg a tolóajtó mögött, akik nem voltak mások, mint Rin és yaken.

Bebocsátásra vártak.

-Sesshoumaru nagyúr bejöhetünk?

Kérdezte yaken a toló ajtó túlsó felén.

-Gyertek csak bátran.

Mondtam yakenek, és már is nyílt a tolóajtó, amin bemasírozót yaken a kis rinel.

-Sesshoumaru nagyúr!

Annyira hiányoztál nekem, meg Heian is!

Rin zokogni kezdet,és oda rohant sesshoumaru lábához és átölelte.

Sesshoumaru ránézet Rinre.

Ne csak engem ölelges.

Heian is itt van.

Rin felnézet a kutyadémonra és elkezdet szipogni.

Hagyd aba rin a bögést.

Igen is Sesshoumaru nagyúr.

Rin kihúzta magát, és már rohant is felém hogy átöleljen.

Kiváncsian rám tekintet.

-Hol voltatok?

-Sétáltunk egyet a nagyúral.

-Remélem nem haragszol amiért nem vitünk magunkal?

-Nem nem haragszom.

Rázta meg a fejét a kislány.

-Enek örülök.

-Rin holnap reggel itt hagyuk a palotát.

-Útnak eredünk.

-Ha nem akarsz itt maradni akor készülödj.

-Igen sesshoumaru nagyúr.

-Mi ?

-Nagyúram !

-Itt hagyuk a keleti birodalmat?

-Igen yaken.

-De de nagyúram,nem teheted meg ezt a hiroshi nagyúral.

-De hogy nem yaken.

-Nemfogok úgy ugrálni, ahogy ö akarja.

-Ha szüksége lesz rám akor majd, üzen.

Heian meg majd elintézi nekem hogy Hiroshi nagyúr eről értesüljön.

Ránéztem sesshoumarura, és kisé haragos szemekel belenéztem szemeibe.

Mért pont én?

Kérdeztem a sesshoumarut érthetelen tekintetel.

A te apád.

Jóban szót tudsz vele érteni.

Na jó, ahogy akarod.

Mondtam belegyezöen,és egy mosolyt csaltam a számra.

Akor én most elmegyek és megkersem az apám,és közlöm vele a nagyszerű hirt.

Kifog ugrani a bundájából örömébe ha meghalja elhatározásodat.

Kimentem az ajton és elindultam apám szobája felé.

Bemehetek?

Kérdeztem apámat, de nem jött válasz.

Halgatás bele egyezés.

Gondoltam magamba és rányitotam az ajtot.

Nagyon furán éreztem magam a szobába.

Tele volt tömjén füst illatával.

Érdekes hangokra letem figyelmes.

Elindultam a hangok írányába,és apámat megtaláltam Sakurával az ágyba, ahogy enyeglenek.

Annyira elvoltak egymásal foglalva hogy észre sem vetek,ezért úgy döntötem hogy rájuk ilyesztek egy kicsit. Megköszörültem torkom és csak annyit mondtam,-haliho apukám itt vagyok,és elövetem legszéleseb mosolyom.

Mindketen felugrotak az ágyból,sakura mérgesen rám nézet apám,meg zavart szemekel elkezdet hebegni .

Te meg mit keresel itt Heian?

Csak beszeretnék valamit jelenteni.

Sesshoumaruval úgy döntöttünk hogy elmegyünk a palotából.

Holnap reggel indulunk.

De mért pont most?

Szegezte a kérdést Hiroshi nagyúr a lányának.

Azért mert Yoshiro és Sesshoumaru nem jönek kiegymásal.

Legutob is majdnem összevitatkoztak.

Ha Sesshoumaru nem lenne ennyire hidegvérű akor már valamelyiköjük nem, élne.

Én meg már azt hitem hogy elvesz feleségül.

Kajánul elvigyorodtam- én is, azt szeretném, de nem akarom Sesshoumarut sürgetni.

Majd rá szánja magát apám,és ne haragudj rá, amiért ilyen.

Most megyek.

Várj Heian!

A nagytanács hamarosan összeül hogy megvitason egy nagyon fontos kérdést.

Vissza fordultam apám felé,és ránéztem a töle örökölt aranyló szemeimel.

Mi az a fontos kérdés?

Kérdeztem kiváncsiságal a hangomba.

Összegyüjtök minden kutyadémont hogy meg vivhasuk az utolsó háborúnkat a párducokal,és szövetségeseikel.visza akarjuk kapni a nyugati területeket ami egykor Inu No Taishou-é volt. Apám!

Azt szeretnéd ha vissza térne Sesshoumaru a nyugati palotába és felhagyna ezel a vándor életel?

Igen Heian.

Csak remélni tudom, hogy Sesshoumaru megérti a szándékaimat.

Azt szeretném, ha boldog lennél, és ezt a boldogságot csak Sesshoumaru tudja neked biztosítani.

Ott a nyugati palotába.

Hiroshi nagyúr összehúzta köntösét és felkelt az ágyból.

 Odament lányához és homlokon csókolta.

Bár hogy döntesz az életbe én melleted leszek édeslányom.

Beszeretném potolni azt az ídőt amit kihagytam az életedből.

Apám szemeibe néztem és csak azt vetem észre hogy könnyek csordulnak végig az arcomon.

Köszönöm apám.

Arcon pusziltam apámat és elnézést kértem tőlük amiért meg zavartam őket.

Kimentem a szobából mélyen magamba zuhanva.

Sose gondoltam volna hogy ennyire nehéz lesz számomra a búcsú arról a helyről ahol megszületem.

Bementem a szobánkba.

Sesshoumaru már várt rám az ágyba, de nem mentem oda hozzá.

Helyete kimentem az erkélyre ,és felnéztem a csillagos égboltra.

Sesshoumaru érezte hogy valami nyomja a lelkem.

Ki kelt az ágyból,és egy száll alsónadrágba odajött a hátam mögé.

Átkarolta derekam és magához húzot.

Akár mi bánt megoldódik.

Tudom Sesshoumaru

De nagyon nehéz itt hagynom a palotát.

A vérem ideköt.

S a szíved?

Az hova köt?

Hozzád és nyugathoz.

Sesshoumaru lehajtotta fejét Heianhoz és gyöngéden megcsókolta.

Felvet a karjaiba és odamentünk az ágyhoz.

Letet és lefeküdt mellém.

Egy darabig egymás tekintetét néztük.

Mire álomba ringatót Sesshoumaru tekintete.

Másnap reggel kikeltem az ágyból, és elenálhatalan érzést éreztem egy kis fűrdés íránt.

Sesshoumaru még mélyen aludt.

Álomszuszék ö mondja hogy korán kell kelni.

Kerestem a szekrénybe egy tűrűközöt és elindultam keresni fűrdésre alakalmas helyet.

Nagy nehezen találtam is,kint a kertbe volt egy barlang

Egy barlang mélyén egy csodálatosan tisszta barlangi tavat.

Levetem ruhámat és belementem a jéghideg vízbe.

Szinte felüdülés volt számomra az a félóra amit itt töltötem .

Kijötem a vízből,és elkeztem felöltözni.

Már majdnem felöltöztem mikor váratlanul ott termet Sesshoumaru.

Mér jötél el nélkülem fűrdeni?

Nem volt szívem téged felébreszteni.

Sesshoumaru nem mondot semmit.

Odament a tóhoz,meg mosta arcát és a fülét aztán automatikusan a türülközö útán nyúlt.

Megtörölte bene arcát,és útána rám nézet.

Nem érezted hogy les valaki?

Nem

Mért van enek jelentösége.

Igen.

Látam a bátyádat erefelé.

Biztos megkukolt.

Miket feltételezel róla?

Sok mindent.

Szerintem még mindig magának akar.

Ha igy is van Sesshoumaru a gyógyír megvan számára is.

A kérdés csak, az hogy mikor fog vele élni?

Megfogtam Sesshoumaru kezét és ránéztem.

Gyere, menjünk vissza.

Rin és yaken biztos felkelt már.

Visszatértünk a palota falai mögé. Épp beléptünk a szobába mikor Rin felkelt az ágyból.

Nagyot nyújtózót és mellete kuporgó yakenre nézet. Pislogót néhányat aztán megdörzsölte a szemét.

Jó reggelt yaken mester!!!

Kiáltot rá a gnóm békára a kislány.

Yaken összerezent.- rin a frászt hozztad rám.-ne ijeszteges-jó reggelt neked is.

Jó reggelt rin.

Jőt egymásik válasz az ajtó felöl.

Ah Sesshoumaru nagyúr jó reggelt,és neked is Heian.

Hol voltatok?

Kisé megvoltam lepödve,mert rin minden alakalomal ezt kérdezi,és már rosszat feltételeztem,de hát már hónapok óta Sesshoumaruval útazik.

Nem várhatok mást egy árva gyermektől csak mély összinte ragaszkodást.

-jó reggelt rin,mondtam mosolyt csalva az ajkaimra.

Heian te is velünk jössz?-kérdezte tölem a kislány.

Igen veletek megyek.

nem kívánok itt maradni a bátyám árnyékaként.

Apám meg már mindenről tud,úgyhogy nem tarthat semmi vissza.

Mikor már mindenki útra készen állt,kimentünk a folyosora azon végig haladtunk,le a lépcsön és kimentünk az udvara.

 Sesshoumaru szólt az egyik szólgának hogy hozza ide  a sárkánylóvat.

Rin felült rá.

körül néztem az udvaron ,sehol senkit nem látam.

Kicsit feljeb tekintetem,és az egyik erkélyen ami bizonyára apámé lehetet meglátam apám szomoru tekintetét.

Sesshoumaru felé fordultam.-várj meg,mindjárt jövök.

Berohantam vissza palotába,felrohantam a lépcsön ,és bementem az apámhoz.

Sakura még aludt.

kimentem az erkélyre és apám karjaiba zuhantam.

Bcsás meg apám amiért elmegyek.

Semmi baj kislányom megértelek.

De remélem megérted hogy mért kell elmenem.

Igen megértem heian. – nem csak yoshiro miat mész el hanem azért is mert sesshoumaruhoz húz a szíved.

Igen apám ezért.

Most menj, mert Sesshoumaru nem fog öröké rádvárni.

Apám arcára egy puszit adtam és boldogan elmentem, vissza az udvara.

Sesshoumaru már türelmetlenül várt.

-Rám mosolygót, aztán elindultunk ki a nagykapun vissza a természet adta szabadság felé.

Folyt.köv