A múlt árnya

10. fejezet:

A szabadságba született gyermekek II-

Beköltözés a palotába

Bementünk a palota halljába szörnyű látvány fogadott,

mindenütt több száz éves por hevert tele pók halókkal.

 Ide fogom szülni a gyerekeinket?

-     Futott át a fejemen.

Sesshoumaru észrevette aggodalmat és nyugtató tekintettel

rám nézett.

 Ne aggódj, mire eljön az időd addigra itt minden más lesz. 

bólintódtam egyet és tovább mentem a szobánk felé.

 Felmentünk egy nyikorgó lépcsőn és elfordultunk jobbra.

Egy tolóajtónál meg álltunk és Sesshoumaru kinyitotta

nekem az ajtót.

Az erkély ajtó be volt csukva és vaksötétség fogadott minket,

ezért besettenkedtem és kinyitottam.

Lett némi világosság a szobába.

A látvány önmagáért beszélt.

Elég keserves állapotba volt, mint egy kripta úgy nézett ki.

Tele pókokkal és az általuk szőtt hálókkal.

 Összeszűkítet szemekkel Sesshoumarura néztem és ara

gondoltam, hogy keresnem kell egy jó hosszú nyelű

portörlőt.

 Mire gondolsz Heian?

Ki szeretnék  takarítani   Sesshoumaru.

 Hagyd azt a szolgák majd meg teszik, csak még felkell

kutatnom néhányat.

Kimentem az udvara- körbeszimatoltam és elindultam az

istálló felé.  – meg álltam az ajtóba.

Elkiáltottam magam. –Yaken hol vagy?   Kis gnom

kirohant az egyik karámból, és Sesshoumaru felé rohant.

Nagy igyekezetébe még hasra is eset a nagyúr előtt.

A nagyúr haragosan ránézett a gnom térdre ereszkedve

hajlongani kezdett.

- Sesshoumaru nagyúr elnézésedet kérem az

ügyetlenségemért.

 A nagyúr nem mondott, semmit csak lenézett a gnómra és

mélyen dörgőhangon megszólalt.

-Yaken feladatom van a számodra.

- Menj el a legközelebbi keleti faluba és szedj össze néhány

démonszolgát.

Yaken felnézett a nagyurra és megszeppent hangon ezt

mondta.

-     De nagyuram, Rinel mi lesz?

Sesshoumaru elmosolyodva Yakenre nézet- Veled megy és

ha valami baja esik akkor a tulajdon két kezemmel foglak

felaprítani.

Yaken dadogva meg hajolt Sesshoumaru  elöt-Íígen is

nagyuram.

A gnóm felállt és visszatért a karámhoz. - Gyere Rin

dolgunk van. - Mi Yaken mester?

Sesshoumaru nagyúrnak  szolgákra van szüksége és

minket  bízót meg azzal hogy keresünk neki  néhány szolgát

a kelti falvakba.

-     Rendbe akkor menjünk,- széles mosolyra nyílt a

szája a kislánynak. - elindult kifelé.

Kimentek az istállóból, végig sétáltak az udvaron.

Nem akarjátok magatokkal vinni, ah, unt?

Yaken zavartan a nagyurra nézett. De nagyuram, - és

visszasétált a sárkány lóhoz.

Így még is csak könnyebb.

Igen nagyuram, hálásan köszönöm-Ne hajlongj itt indulás

gyerünk!

A kis gnóm és Rin elindult a legközelebbi keleti faluba.

Némán lestem a lépteiket és eltűnődtem, hogy milyen rég is

vanak velem.

A kicsi Rin már nagyot, nőt, de még mindig az a  aranyos

kedves kislány volt a szemembe.

Visszasétáltam Heaianhoz  rányitottam az ajtót.

A kezébe egy hosszú bot volt, amivel megpróbálta leszedni a

pókhálókat.

Viszonylag sikeresen.

-Mondtam neked, hogy hagyd a takarítást.

Nem Sesshoumaru nem bírom elviselni ezt a förtelmes

látványt.

Ragaszkodóan ránézett  és egy váratlan mozdulattal

magához rántotta az asszonyát a megnyúlt prémje

segitségével,és ajkára csókot lehelt.

-     Pedig nem fogsz itt dolgozni.

-     alaposaban végig vizsgálta a szobát, hm, látom,

haladsz ne segítsek gonosz vigyor ült ki

Sesshoumaru arcára.

-     Nagyon vicces drága nagyuram, de nincs

szükségem segítségre.

A nagyúr csak bólintott egyet és eleresztette

asszonyát.

Ma kint alszunk a kertbe.

Rendbe Sesshoumaru ahogy óhajtod, te kint

aludhatsz,de én itt bent maradok.

Te azt csak gondolod édesem, -sejtelmesen

elmosolyodott, és  kiment a szobából.

Összeráncoltam a homlokom és tovább takarítottam

a szobát.

               A nap kezdet   nyugovóra térrni , s fáradtan

leültem az egyik tatamira. 

Nagyot sóhajtottam,-Na ezzel is készen vagyunk

ennyivel kevesebb marad a szolgáknak.

Az udvar felöl hangokat halottam.-kimentem,és

lenéztem az udvarra.

Pont akor jött meg Rin és Yaken  .

               Mellettük volt még négy démon is.

                Akik vállalták hogy a nagyurat fogják szolgálni,

életük végéig.

              Sesshomaru épp a hátsó kertbe gyönyörködöt

mikor meghalotta a gnóm szolga hangját.

              Bement a teraszra és onnan  a hallba.

             méltoságteljesen kiment a főkapun,ránézett 

Yakenre  -  Nagyúram ezek a  szolgák vállalják a

szolgálatot és örök hűséget esküdnek neked.  - Nem kell

nekem hűséget fogadni.  -  De  nagyúram?!

Semmi de Yaken. 

igen is nagyúram. akor felvannak véve?

 Igen  .  mostantól  a palota alkalmazottai.

Még  útoljára végig mértem a szolgákat aztán elindultam

befelé.

-nagyúram szólalt meg egy szólga- mikor kezdünk?

Meg fordultam és dühösen a lányra tekintettem .-  Yaken  ! 

villágosicsd fel a kisasszonyt   arról hogy mit lehet és mit

nem.  - igen is nagyúram.  hajlongot   Yaken és  a szolgák

felé fordult.

Sorra elkezte mondani a szabályokat amiket bekellett

tartaniuk.

megértettétek fortyant fel a kisdémon hangja.

szolgák válaszként  megbicentették a fejüket – tehát holnap

kezdetek első feladatotok az lesz hogy kitakaritsátok a

palotát.

Estére mindenek fénylenie kell főleg a nagyúr és az úrnő

halószobájának ,és ha nem akartok a szabadba aludni akor 

menjetek az istállóba. ezel  yaken magukra hagyta a

szolgákat.

A szolgák elvonultak az istáloba és bevonultak egy tiszta

karámba.

Ma itt fogunk aludni, de biztos van szólga szállás is a

palotába. majd holnap kitakarítjuk,-mondta egy határozott

de szolgálat kész hang.-De apám hogy sűlyedhetél ilyen

mélyre hogy szólgának álits be minket!! –háborod fel egy

vékony kecses kisé arogáns hang.  a  családfő mérgesen

lányára nézet. Sértő ez hang nem kisasszony?! Nem

tehetünk aról hogy elszegényedtünk és most szólgaként kell

léteznünk. anyád úgyan úgy szenved mint a bátyád,de egy

hangjukat nem hallani. Törödj bele sorsodba!  a lány

elgondolkodott.-De igen  apám-igazad van mint mindig.

meghajolok bölcsességed elött. Te most gunyolodsz velem

Sayako?  nem apám. széles mosoly jelent meg a lány arcán.

Na jó hagyuk lányom. mi van enni? – Hát nem tudom-és

anyjára tekintett. Katsuyo mi a vacsora? Ismételte meg a

kérdést a családfő. Katsuyo elkezdett matatni a kis

összekötőtt zsákjukba. –Egy kis  szellem kenyér. Ami 

természetesen sokban különbözőtt  az emberi kenyértől-de

nekik, ez kenyérnek számitott  a szaga emberi érzékeléssel

számítva förtelmes volt ahogy az íze is-de nekik a

mennyország  mindenki kapot  egy darabot belőle és

vidáman elkezték majszólni miútán jól bevacsoráztak 

,elnyúltak a meleg,puha szalmán ami hamar álomba

ringatta a családot.

***

Sesshoumaru bement a palotába meglesni asszonyát vajon

mit csinálhat.

Titkon reménykedett benne tán elaludt és akkor könnyedén

ki tudja majd vinni a kertbe ahol már Yaken és Rin

mindent elrendezett és a tűz is ropogott.

Heian ott feküdt a tatamin öszegömbölyödve és mélyen

aludt ekkor Sesshoumaru váratlanul a karjába kapta és

lement vele a kertbe óvatosan lefektette a földre és

gondosan betakarta.

Rin nagyot nyújtózót és odabújt Heianhoz , hogy ne fázón

az éjszaka folyamán.

Sesshoumaru leült a tűz mellé és sejtelmes szemekel nézte a

lángjait azon járt a feje vajon minden rendbe lesz  folyton

azon aggodott hogy vajon nem találnak e  rájuk a nekok

 egy ideig töprengett, aztán felnézett, az égre ahonnan

milliónyi csillag nézet rá vissza  végre itthon vagyok

gondolta magába.

Visszatekintet a tűzre aztán Heian mögé feküdt, szoros

könnyedséggel átkarolta és közbe a tűz kialvó izzóparázsára

tekintett feje visszadőlt a földre és mély álomba szenderült.

Másnap reggel kinyitottam a szemem, meglepődve

tapasztaltam, hogy kint fekszem a kertbe.

Rin még aludt és a mögöttem fekvő Sesshoumaru is.

Óvatosan felkeltem és elindultam a palota

írányába,feléptem a teraszra és bementem a palotába

a szólgálók már serényen dolgoztak a konyhába kétt

démon-aki meglátak és méyen meghajoltak.

Úrnőm!!!

bicentetem a fejemel és megkérdeztem tölük hogy áll a

szobánk.

Egész jó állapotba találtunk rá.

Nem is volt benne pókhálló

selytelmesen elmosolyodtam még szép hogy nem volt

amennyit tudtam annyit leszedtem.

A szólgák szeme kikerekedet,-de hát úrnőm ilyen állapotba

nem is szabadna dolgoznia.

Elmosolyodtam lehet, de nekem jól eset már csak ki kell

festeni és új paravánokat kell hozzatni-új ágyak és mi

egymás, ami egy felújításra váró palotához kell.

Szóval még sok dolog vár ránk a palota védelmét is meg kell

szervezni erre majd egy férfira lesz  szükség neki kell

démonokat és embereket toboroznia.

Ezt mind meg kell még csinálnunk szörnyedt el Katsuyo és

az arcához kapta a kezét

úgyan már anyám ne szörnyedj, el inkább néz a tejre

mingyá kifut

akor te meg minek vagy itt, ha nem figyelsz rá!!

Elkuncogtam magam-ne veszekedjenek még a végén bajuk

lesz tovább mentem a szobánk felé.

Megáltam a tólóajtó elöt kinyitotam-bementem rajta.  Egy

fiatal fiú volt ben aki épp arra készült hogy valami szint

adjon a szobának.

Áh, úrnőm-mélyen meghajolt elöttem remélem ez a szin jól

lesz a nagyúrnak és az úrnőnek is.

Igen jó lesz és elkeztem nézegetni a falat.

Még a mainap rendezék be a szobát új butorokkal igen meg

lesz úrnőm.

a többi az ráér azal nem kell annyira sietni, mert még

4-hónapom van hátra a szűlésig de adigra mindenek készen

kell lennie.

A fiú megértően bólogatott. Most mennem kell-kimentem a szobából.

Elindultam vissza a kertbe Sesshoumaru még biztos

lustálkodik, futott át a gondolat a fejemen és tovább

ballagtam a terasz felé kimentem a kertbe és követve

Sesshoumaru és Rin illatát rájuk találtam.

Ilyen ötösöm hogy lehet –Sesshoumaru még húzta a lóbört

és Rin is aludt.Rinen nem csodálkzom de Sesshoumaru?!

Mindig előbb fenn szokott lenni mint én most meg  grr ez

nem igaz letérdeltem elé és ránéztem Sesshoumaru

érzékelte, hogy megjöttem és kinyitota az egyik szemét.

Mi az mi történt?-kérdezte tőlem álmos hangon.

Semmi csak nemsokára dél és te még mindig alszol.

Összeszükitete szemét felnézet az égre a nap valóban

magasan járt már gondterhelten vette tudomásul hogy

átaludta az egész délelöttöt. Rin ekkor elkezdet mocorogni

és  kinyitotta szemét.

Jó reggelt és nyújtózott, egyet. Nem jó reggelt mondta

Sesshoumaru a kislánynak és ekkor Yaken is meg mozdult

és felkelt. De rossz a hangulata Sesshoumaru nagyúr nem

mondott semmit csak szótlanul felállt és rendbe szedte

magát. Rin a prémemről szállj le! Oh, elnézést nagyuram és

lement a prémről a kislány. Sesshoumaru felvette és

visszahelyezte a vállára. Yaken maradj itt és csinálj rendet,

ugyan már Sesshoumaru én már megnéztem őket és

mindent rendbe találtam.

Nagyszerű helyettem rendezkedtél? Igen miért baj? Nem,

nem baj.

Ma estére kész lesz a szobánk, és végre szobába fogunk

aludni, felcsillantak aranyló szemeim.

Sesshoumaru el mosolyodott és rá tekintett utána a

hasamra.

Mennyi ídő van még hátra?

Három gyönyörű hónap.

Sesshoumaru bólintott, egyet.

Viszasétáltunk a palota falai mögé.

Megnéztük a szobánkat már csak a bútorok hiányoztak

belöle azok még az udvaron voltak ,de már el kezdték őket

felhordani elégedett, szemmel ránéztem a szobára aztán

pedig Sesshoumarura.

Tekintete nyugodt volt és csillogót az örömtől.

Nem szólt semmit csak megfordult és maga után vonszolt.

Lementünk az udvara felkapót az ölébe és a levegőbe

emelkedtünk.

Hova megyünk? Kérdeztem tőle kíváncsian, de nem felelt

csak titokzatosan mosolygott.

Aggodva néztem az égre nem sokára lemegy a nap

mondtam neki de erre megint csak egy mosoly volt a válasz.

  Leereszkedtünk egy hatalmas hegy csúcsára amin csak

épp hogy elfértünk ketten.

Ott álltam a hegy tetején Sesshoumaru mögöttem állt és

erősen átfogta derekamat közbe maga felé húzzott nem

igazán tudtam miért is hozzot el ere helyre. Aztán el

kezdtem nézni a tájat és a lemenő nap sugarait. Megértetem

mit akart mondani. Megengedte nekem, hogy bepillantsak a

szívébe és ott megláthattam mind azt ami ö maga.

Folyt:köv