A múlt árnya 11.rész

Boldog pillanat a gyűlésen.

Egy száraz borús őszi napon kisétáltam az erkélyre és üresen

tekintetem a messzeségbe.

Milyen gyorsan eltelt a nyár és ez alatt a palota bennepésedett

szolgákkal.

Sesshoumaru nem volt itthon fontos ügybe hívták el keletre.

Nagyon hiányzót nekem pedig csak pár órája ment el és ismét

úrrá lett rajtam a magány.

Ha itt van, velem vagy a közelembe nem érzem az egyedüllétet és

a fiai sem, mert sokszor jelzik nekem. - hé, anya ne légy már ilyen

szomorú.. mink is azok leszünk. ekkor mindig elmosolyodok és

vidámabb leszek. a teraszra most nem volt kedvem lemenni.

helyette az erkélyen gubbasztottam és magamba fordulva

visszatekintetem ara párhónapra, amit eddig itt töltöttünk.

***

Már beletelt néhány hónapba hogy ideköltöztünk, teljes titokba a

nekok tudta nélkül.

mint mindig most is emlékek sokasága járta át a fejem azokból az

időkből mikor még  Sesshoumaruval gyerekek voltunk,és

önfeledten játszottunk kint az udvaron ,bár Sesshoumaruvall

sosem volt egyszerű játszani. mindig olyan komor volt mint aki a

világ összes gondját a vállára vette volna.   ezért sok esetbe

inkább  csak az erdőt jártuk,és nem értetem hogy miért.

Bejött a szobába és szomorú tekintettel rám nézet. egy levelet

tartót kezébe, amit keletről kapót Hiroshi nagyúrtól.  a levélre

néztem,- Mi áll benne ? Kérdeztem kíváncsian Sesshoumarut. 

átnyújtott nekem a levelet és figyelmesen elkezdtem olvasni.

Mikor végére értem,érthetővé vállt számomra hogy  apám

háborút  kezdeményez a nekokal.

ebe Sesshoumarunak is nagy szerepet szán mint jövőbeli

uralkodó.Ezért elhívta   keletre,s neki mennie kellet bár nem volt

hozzá túl nagy affinitása.   gondoltam egyet és ágyunkhoz léptem.

lefeküdtem rá..mert a fiuk elálmosítottak.közbe Sesshoumarut

figyeltem.menj,ha menned kell.

 -Végre kettesbe .  Szakadt ki Sesshoumaruból a megkönnyebbült

sóhaj és még közelebb bújt Heianhoz.Elkövetkezendő párórát

azzal töltötték hogy szerelmes szavakat mormoltak egymás fülébe

és közbe valahogy Sesshoumaru keze egyre inkább lejjebb

csúszót ,és becsúsztatta Heian köntöse alá. Szerelmesen a

szemeibe nézet. óránkon keresztül csak simogata kedvesét. Tudta

hogy nem veheti birtokba testét mert már nem lehet. Annyira előre

haladót áldott állapotba volt Heian hogy bár mikor megindulhatott

nála a szülés. Bár erröl egyikük sem akart teljes mértékbe

tudomást venni.  Az este hamar eljött és feljöttek az első csillagok

az égre. Sesshoumaru fel állt az ágyról és kinézet az erkélyre. A

hold sápadtan nézet rá vissza ,és élnyűt arccal visszanézet Heianra.

Itt az idő mennem kell. 

Rendbe menjél Sesshoumaru,ha menned kell.

Mi legyen a gyermekeink neve, ha világra jönnek, mielőtt

visszatérnél ide a nyugati határhoz?

Kiyori és Aiji.

Aztán adót egy csókot asszonyának és kinyitván a tolóajtót

kisétált rajta.

*** 

Lement az udvara, és még egy utolsó pillantást vetve a palotára

felemelkedett és elindult a keleti nagyúr palotájába.

Néhány órányi utazás után le ereszkédet a palota közelébe és az

út hátra levő részét már gyalog tette meg ami nem volt olyan

hosszú út mint az az idő amit a levegőbe töltőt.

Mikor a kapuhoz ért az őr elkiáltotta magát.

- Meg jött Sesshoumaru sama a nyugati területek jogos örököse.

Az őr kiáltására minden démon kisereglett az udvara hogy ismét

láthassák azt a karizmatikus  démont aki miatt háborút indít

Hiroshi –sama a nyugati területeket megszálló nekokal szembe. 

- Légy üdvözölve keleten nagyuram.

-Végtelen örömmel tölt el hogy ismét köreinkbe tisztelhetjük. 

- Mondta alázatosan Hiroshi  sama tanácsosa. 

Hiroshi nagyúr kijött kíséretével az udvara  Bal oldalán fiával,jobb

oldalán kecses feleségével.

Szelíd szemekkel ránézet és kezét nyújtva Sesshoumaru felé

elmosolyodót. 

A két démon kezet rázót egymással  és  egy szó nélkül beinvitálta

a fogadó szobába.

Bementek és egymással szemközti oldalra leültek. 

 A múltkori búcsúzásunk nagyon keserűen végződőt. 

Igen .

De gondolkodhatnánk vajon ki hibájából sikerült  ilyen  keserven .

Sesshoumaru , Heian fivérére nézet.

Hiroshi  Sesshoumaru felé tekintet,és szóra nyitotta ajkát.   

Mindenki megérkezett már csak rád vártunk Sesshoumaru-sama .

  Aztán felálltak és elindultak egy vékony folyóson . Hiroshi

megállt az egyik tolóajtónál és szétnyitotta.  Mikor

bementek,mindenki felállt még a szolgák is és méltóságteljesen

meghajoltak a  3 –démonnagyúr előtt.

 Egy ovális asztal terült szét a nagyszoba közepén .

 Beléptek és a számukra fenntartott 3 helyre leültek és neki

kezdtek  a nagytanács ülésnek. 

Miért is kellet  idejönnünk?  Kérdezte észak Hercege  Hiroshi

nagyurat  aki óvatosan végig mérte az északi küldöttet. 

Hiroshi felállt, a két ifjú herceg között, és az északi hercegre

tekintet, aztán egyesével minden küldöttre.

Szomorúan vette tudomásul hogy mindenki a fiát küldte el.

Senki nem vette ara a bátorságot, hogy saját személyével

képviseltesse a tartományát.

Ahogy az ifjú herceg kérdezte az a dölyfösséggel teli büszkeség

sértette a nagyurat és kissé, összehúzta szemöldökét. 

Gondolom értesültek a tervemről aminek a lényege az hogy az

inuyoukaik  vissza szerezzék számbeli fölényüket a nyugati

területeket megszálló nekokal szembe.  Háborút  indítok, a

megszállok ellen és ehez kérek minden itt meg jellent

démonnagyúrtól segítséget .  A küldöttek összedugták a fejüket és

együtt értésben bólintottak egyet Hiroshi nagyúr felé.  Támogatjuk

a terveit kelet nagyurának,de feltételünk az hogy mi 3-man meg

küzdhesünk a lánya kezéért,és aki győztesen kerül ki a viadalból

az lesz Heian hercegnő keze. Sesshoumaru sejtelmesen

elmosolyodót hisz tudta már előre hogy ez úgyse valósulhat, meg

mert a hercegnő őt választotta gyermekei apjának.   A déli herceg

rá is ripakodott. Mi olyan vicces nyugat örökösének, amit

feltétlenül meg kell mosolyognia?  Sesshoumaru felállt és a déli

herceg tekintetébe nézet.  Sajnálom de, a hercegnő már az én

asszonyom és nem lehet alku tárgya. Valami más feltételt

szabjanak meg a hercegek. Azzal Sesshoumaru visszaült a helyére.

Ahány szem pár volt a szobába mind Sesshoumarura szegeződőt,

és csak úgy virítót belőlük a meg lepődés ereje.

Akkor most mit csináljunk?, Milyen feltételt szabjunk meg?  Az

lenne a legjobb ha nem is szabnának feltételt. Milyen segítség az

ami feltételhez kötőt . Mondta Yosihiro mérges tekintettel a

hercegeknek.

Fiam ülj le.

De apám?!

Ne haragudjanak a fiamra még zöldfülű.

Nem ért a diplomáciához.

Semmi baj nagyuram.

Mink is voltunk kezdők.

A küldöttek kedvesen elmosolyodtak.

Mivel nem tudnak nekünk cserébe mit felajánlani így nehéz lesz

egyességet kötnünk.

Igen tudom,mondta Hiroshi nagyúr és kissé csalódótan a

küldöttekre tekintet.

Kajima herceg észak hercege. Van egy másik leányom is.

Nem rég született meg a feleségemtől Sakurától.

Igaz még kicsi,de ha tudnak addig várni míg  a kis Sayuri megnő

akkor öt szívesen felajánlanám cserébe, a segítségükért. Vagy is

addig várjunk míg felnő a hercegnő??

Igen Arashi herceg. Délnek is ki kell várni azt az időt hogy meg

küzdhessenek a kegyeiért.

Az ajtó váratlanul szét nyílt és egy szolga jött be egy papír fecnit

tartót a kezébe.

Sesshoumaruhoz ment és oda hajolt hozzá ,és átadta a papirost.

Sesshouamru elvetette és elolvasta,miközben a tatamin ült

elmosolyodott azon amire a szeme vetődőt.

Megosztaná velünk a papír tartalmát?

A Nagyúr némán bólintót és Hiroshi nagyúr kezébe nyomta a

papirost.

Micsoda ?? Jól olvasom azt amit olvasok?

Igen nagyuram

Megszületek az unokái.

Mondta büszke tekintettel kinyilvánítva Sesshoumaru,és a szeme

sarkából a küldöttekre nézet. A szemük kikerekedett,és már

majdnem elhagyták állukat is , mikor Sakura-sama berontott a

szobába és Hiroshira nézet mérgesen, - kezébe a kis Sayurival.

Hogy voltál képes alku tárgyává tenni egy szem lányunkat!

Hiroshi ebe  a pillanatba nagyon kínosan érezte

magát,legszívesebben elfutott volna a messzi nyugatra.

De nem tudta megtenni,és zavarodottan a küldöttekre tekintet.

Aztán felállt és kiment a feleségével a folyosóra.

Hogy képzeled ezt kedves férj uram?!

Még fel se nőt a lányod és már férjhez adod?!

Hiroshi határozattan belenézet felesége szemébe.

Híd el, én sem szívesen ajánlottam fel a lányunkat,de nekem

nagyon fontos Heian boldogsága és Sesshoumaru-é is.

Ígéretet tetem Taishounak.

Hogy Sesshoumaru és Heian egy nap egy pár lesznek.

Be szeretném tartani ezt az ígéretet elhunyt barátom emlékére.

Remélem, meg értesz engem Sakura, és azt az erőt, ami engem

mozgat a célom elérése érdekében.

Sakura szomorúan urára nézet,és egy néma fejbólintással

nyugtázta szavait,megfordult és visszaindult szobája irányában.

Hiroshi bánatos áttetsző szemekkel nézet felesége után míg el nem

tűnt a folyosó végén. Visszament a vendégeihez és visszaült a

helyére. A hercegek határozottan a nagyúrnak tekintetébe néztek

és az északi tartományok küldötte megszólalt.

Úgy döntöttünk a hercegekkel hogy támogatjuk a terveit és

segitünk a keleti tartományok nagyúrnak  célja elérésében,cserébe

Sayuri hercegnő kézéjért vívót csatánk fogja eldönteni hogy kié

lesz a hercegnő 100-évmúlva.

Hiroshi nagyúr elégedetten elmosolyodott,akkor már csak papíron

kell rögzíteni az egyességünket.

 A hercegek néma fejbólintással egyetértésbe nyugtázták a keleti

nagyúr kívánságát.

Hiroshi fogót egy papirost és egy ecsetet és elkezdte megírni az

egységet.

Meg is vagyunk.

Még oda írta nevét aztán tovább adta Sesshoumarunak,ki szintén

elolvasta aztán aláírta,és tovább adta a hercegeknek,kik szintén

oda vésték nevüket az egyezmény aljára.

Visszaadta a keleti nagyúrnak. Összehajtotta mint tekercset és

átkötve bélyeget nyomot rá.

Felálltak a tatamiról ,meghajoltak egymás elött. Köszönöm hogy el

jöttek hozzám ilyen messzire keletre,hogy meg köthessük ezt az

egyességet.

***

Mikor mindenki elhagyta a palota épületét és az éjleple alatt

visszatért saját tartományának területére,Sesshoumaru még mindig

a szobába  ült . Fellát és kiment a kertbe. El is felejtette már

milyen csodás emlékek fűzik ide. Mi közbe a már lehulló levelű

Sakura fákra nézet némi bánattal szemébe. Csak egy valaki

hiányzót innen és az Heian a szeretet asszonya. A közeli tóhoz

érve ugyan azon a helyen ahol egykor ö maga állt meglátá Hiroshi

nagyurat ki szinte már egyé vált a tavacska tükrével,és beleveszett

saját gondolat foszlányaiba. Megfordult és Sesshoumarura nézet.

Még nem mentél el Sesshoumaru?

Nem Hiroshi nagyuram.

Itt maradtam még egy kicsit,hogy még láthassam a kertet.

Visszahúz szíved,igaz Sesshoumaru?

Nagyúr nem mondót semmit csak ránézet Hiroshora aztán a

holdra,ami  még mindig fent volt az égen , egy vékony sarlót

alkotva.

Mikor szándékozik indulni?

Pirkadatkor.

Mikor még mindenki alszik.

Hiroshi nagyúr nem mondót semmit csak bólintót, egyet és

visszatért a palotába.

Sesshoumaru csak állt a víztükröt nézve ahonnan visszanézet saját

tükörképe.

Egy váratlan mozdulattal felmelkedett és elindult vissza a határhoz.

Nem várta meg a pirkadatot,mert igy pirkadatra pont otthon

lehetett Heianal

És a gyerekeknél.

Párórás utazás  után meg is érkezett az északnyugati határhoz ahol

az ősrégi nyaralójuk állt.

Bement a nagykapun végig az udvaron. A katonák némán fejet

hajtottak előtte,és gyorsan besietett a palota falai mögé.

A gyógyító már várta,és mosolyogva üdvözölte Sesshoumarut..

A gyógyító egy fiatalos külsejű nagyon idős démon volt ki minden

tudását a  természettől tanulta.

Üdvözlöm Sesshoumaru nagyúr.

Kara a nevem.

Az úrnő engem kért meg hogy segít kezek neki a szülésnél.

Kérem, fáradjon be a szobába.

Sesshoumaru kinyitotta az ajtót és benézet a szobába.

A nap pont akkor mutatta meg elsősugarait a hegyek, felől.

Sesshoumaru csak leült az ágyra és nézte Heiant és a két

gyermekét, ahogy alszanak.

Már hajnal csiklandozta Heian arcát.

Kinyitotta szemét és sápadt arccal Sesshoumarura nézet.

Elmosolyodót, és megfogta Sesshoumaru kezét.

Egyikük se szólt egy szót sem.

Csak némán nézték egymást, mint igaz szerelmesek és a másik

vágyát kutatták a tekintetükbe.

Egy darabig így lesték egymást.

Aztán Sesshoumaru közelebb hajolt és szenvedélyesen

megcsókolta gyermekei anyát.

Folytatása következik: