Az árva lány

1. fejezet: Egy jobb élet reménye

1878-at írtunk Késő őszi délután volt, s csak tengődtem az utcán, és sehol nem találtam a helyem. Végül lekuporodtam egy falnak a tövébe,- felhúzott lábal, s az arcomat beletemetem a térdem rejtett zugába. Nem tudom mit vártam ettől,- tán valaki megsajnál és felkarol?

Elképzelhető-de még sem vágytam rá,- nem volt szükségem az emberek sajnálatára.

Cipők kopogását hallottam közeledni, s ahogy elhaladtak mellettem, az egyik cipő tulajdonosa megállt előttem. Lehajolt, - egy Pennyt-nyomot a kezembe.  Felemeltem a fejem térdem fogságából és rá néztem. Magas fekete hajú vörös szemű férfi mosolygott rám,- mosolyában volt valami furcsa, - ami nem e világinak éreztem, mintha egy másik bolygóról pottyant volna ide.  - A ruházata viszont teljesen mást mutatót. - Egy egyszerű komornyik ruházatát viselte magán.

- Gyere már Sebastian!

- Kiáltott rá egy apró termetű úrfi, aki alig lehetett tizenhárom éves.

Szemem sarkából jól megfigyeltem a kinézetét.

Le sem tagadhatta arisztokrata származását,- jobban megnéztem az arcát, és csak most vettem észre egy szemkötőt, ami eltakarta az egyik szemét.

A férfi kiegyenesedett, s az úrfi felé nézett. nem mondott semmit, - ott hagyott az egy Pennyvel a kezemben.

Ezt ezután féltett kincsként őriztem, s akár mennyire is éhes voltam, nem váltam meg tőle.

Még ha meg is kellet volna, akkor sem lenne elég még egy darab kényére sem.  Ahhoz több jótékony lélekre lett volna szükségem, aki szintén megszán, és ha legalább ennyivel megajándékoz, mint ez a férfi!

A szürke város falaiból, az égre néztem, amin apró bárányfelhők úszkáltak vöröses fénnyel.

Mikor belevesztem ebbe a szépséges látványba,- mindig elkapott a vágyakozás. - Bár csak tudnék repülni, mint a madarak! - Nincs szárnyam, ezért teljes képtelenség számomra,- Valaha fogok az égben szállni, mint azok a madarak, akik nincsenek helyhez kötve?

Váratlan pillanatba viharfelhők jelentek meg az égen, s a csodás naplementés felhők eltűntek. Szél támadt,- a körülöttem lévő fákat csak úgy cibálta,- miközben egy alvó helyet kerestem a legközelebb lévő parkban. Elkezdet villámlani, amit fülsüketítő dörgés kísért. ,s nem sokra rá esni kezdet az eső, de oly erőteljesen, mint ha dézsából öntenék.

Most már nem számítót hol térek nyugovóra, - a közelbe még egy apró kis pihenő sem volt. Így is meg úgy is elázok, mint az ürge, aki későn talált rá az odújára.

Egy megfelelő pihenőre leltem, de bekelt járnom érte a fél parkot. Sietve berohantam, s a csöpögő ruháimat egytől egyig levetem. Kicsavartam belőle a vizet és visszahúztam a nedves testemre.  Az egyik padhoz sétáltam,- lefeküdtem rá,- összehúztam magam, mint egy apró gyermek. Nagy nehézségek árán tudtam magam elaltatni, annyira át voltam fagyva.

Másnap reggel egy ágyban tértem magamhoz, - kinyitottam szemem és a tegnapi komornyik hajolt fölém.

Jól van?

Nem jött ki hang a torkomon, annyira meglepett a hely és ez a furcsa helyzet. Egyáltalán mit keresek itt, és hol vagyok? Szóltam meg némi gondolkodás után. - Mire emlékszik? Mire is,- csak egy puha fekte macskára, aki mellém bújt. Lehet - , tán neki köszönhetem a mélyálmomat.

Komornyik elmosolyodott, amiből szinte szétáradt valami démoni erő.

Hoppá, várjunk csak,- mit is mondtam?- Démoni?! Igen azt gondoltam. Most hogy jött ide a gondolataimba ez a szó?  Még alaposabban szemügyre vetem az arcát,- Fekete haj, vörös szemek, és az ajka, azok a perverz ajkak, szinte csábítóan hatnak rám. Menten meghalok, itt gyönyörömbe! - visszadőltem az ágyra. Miért nem vetem észre azonnal, ezt a csodás férfit?

Kisasszony jól van?

Ah, igen nagyon jól, - valahol a képzeletem fellegében jártam, s még az sem izgatott,- vajon miként kerültem ebe a szobába.

Esetleg érdekelné a kisasszonyt, hogy mit is keres itt, akkor megosztanám rövid történetét.

Figyelmesen hallgattam a szavait:

- Mindenki aggódott a kutyáért, ezért elmentem megkeresni, de helyette belebotlottam a kisasszony átfagyott testébe.

- Miért hozott ide?

Tán jó lesz valamire. Még nem tudom, mi hasznom származhat belőle, de majd elválik.

Mi csoda, hogy érti ezt?

Még hogy elválik!

Akkor inkább itt hagyom, ezt a helyet visszamegyek az utcára!

-  Nem ajánlom kisasszony.

- Miért?     komornyik nem mondott semmit, csak folytatta a papír munkáját az íróasztalon.

Ki keltem az ágyból. - egy száll hálóruha volt rajtam. Ez volt a másik rejtélyes kérdés: hogy került rám ez a hálóruha?,- Csak nem levetkőztetett? de igen biztos vagyok benne,- másképp nem kerülhetett rám

Ah meg vagyok áldva egy perverz komornyikkal,- gondterhelten megfogtam a homlokom.

Felállt az asztaltól,és ott hagyott a szobában. Így volt egy kis időm körülnézni. Átlagos volt, semmi kirívóval nem találkoztam. Ajtó kinyílt, s visszajött a komornyik egy cseléd ruhát tartott a kezében:

  Kérem, ezt vegye fel. - Mosolyogva a kezembe nyomta.

-  Arról még nem beszélt nekem, még is hol vagyok?

-  Még is kíváncsi rá?

- Még szép,- legalább tudjam kinek a kalitkájába zárnak be.

- Jelenleg Ciel Phatomhive gróf birtokán tartózkodik. s, a Komornyikja vagyok,- Sebastian Michaels.  Nézzük, mit is kell még tudnia?  Kegyed a második cselédünk;- ahol most tartózkodik az szerény kis hajlékom.

- Még is hogy képzelte Sebastian-san? -  Tán itt fogok átöltözni, egy férfitársaságban?!   s  fel vontam  a szemöldökömet.

Nem kisasszony,- Mi is a becses neve?

Elnézést, - Sarah Raven.

- A Komornyik megint elvigyorodott,de mosolya még szélesebben  nézet rám vissza.

 -  Ki megyek Sarah addig öltözzön fel, majd megmutatom a szállását.

Kiment az ajtón,s néztem utána bambán:- nem érttetem mi a fene fogott meg ebben a férfiban. Arrogáns kegyetlen és álszent is. - Semmi szeretni való nincs benne. - De még is annyira ért a csábítás művészetéhez. - Álmodozzál csak kislány, úgy sem vagy olyan szerencsés   neki kezdtem az öltözködésnek. 

Meg próbáltam elképzelni magam cselédruhában, úgy gondoltam,- ez nem az én stílusom, de ha már rám erőltették ezt a hacukát,- muszáj lesz hordanom.

Sebastian-san visszatért, s magával vitt a cseléd szállás egy másik részében.

- Ez lesz a szobája.

Szétnéztem benne,- semmivel nem volt másabb, - mint a másik szoba. 

Leültem az ágyra,- gondolataimba mélyedtem. - Miért ne mehetnék el innen,- vagy is , - ebből a szobából ahova betettek. Kint ragyogó napsütést szikrázik,- nem csodálkozom, ha kikívánkozók ebből a szűkhelyiségből. Ott hagytam a szobát, s a leggyorsabb mond szert használva, már is kint voltam a kertben-, ami abból áll,- vagy kiugrok az ablakon, ha elég alacsony a föld és az ablak közti távolság,- másik megoldás, mindenféléből kötelet kreálni és leereszkedni az ablakból. Sajnos az utóbbit kellet alkalmaznom, amire egy grimaszt vágtam. Utáltam mászni, ereszkedni meg még kevésbé. elég sokszor ráfáztam, de mindig felvállaltam a vele járó kockázatott.

Végig csúsztam az általam összeeszkábált kötélen,- de félúton elhagyott a szerencsém, s- elkezdtem zuhanni. Végül minden komolyabb baj nélkül megúsztam a kis kalandot.

Szétnéztem - sehol egy lélek. - megindultam a fák árnyéka felé,- s leültem egy fa tövében,s felhúzott lábam-átkulcsoltam a kezemmel.

Mit keresek itt ebbe az arisztokrata rezidenciában?

Annyi kérdést feltettem magamnak ebben a párórában,de egyet sem tudtam megválaszolni.

Magas árnyat vetem észre a fák tövében, s felém közeledet.

Elfordítottam a fejem:- egyre közelebb ért hozzám, az a démoni kinézetű komornyik.

Megállt előttem- s, rám nézet.

-          Végül csak ráakadtam Sarah kisasszonyra.

-          Bizonyára jók a megérzései Sebastian, különben hogyan talált volna meg egy ilyen hatalmas kertbe?

Komornyik nem felelt, - felrántott a földről, - becipelt a házba, s mérgesen rám nézet.

Először is: a kisasszony mostantól egy cseléd, így felelősséggel tartozok a személye iránt.

Másodszor: munkaidőben nincs pihenés,- az engedélyem nélkül.

Harmadszorra: Jól látom?- Végig tekint rajtam, mi közbe az úját ajkához emeli!

  - Hm, nem rossz.

 - Túl feltűnő a kisasszony ebbe a cseléd ruhába.

Akkor agyon nekem egy másikat!

  Azt nem tehetem, különben kinek a pompás alakját csodálnám meg minden egyes nap? Megfogta az álamat, s egészen közel húzta az arcához, - már azt hitem rögvest megcsókol, - de elengedte. Szinte belevörösödtem ebbe a zavarba ejtő helyzetbe. Látszólag jól szórakozott rajtam,- de az is lehet, hogy tévedtem, s tán egy mélyebb jelentése lehetett neki.

Átnéztem a válla felett: - egy férfi, egy ifjú és egy lány jött felénk, láthatóan meg lepődtek azon, amit láttak.  De még is mit látnak?  Mindössze annyit, hogy a keletinél közelebb állunk egymáshoz, a komornyikkal

- Hagy mutassam be az új cselédet,- egy kézhajlítással felém mutatott.

- Sarah Raven vagyok, üdvözlöm önöket! tetem feléjük egy udvarias meghajlást.

Feszengve álltam mellette,s vártam ,megszólaljon valamelyik a négyük közül.

Szőke hajú férfi,- vigyorogva nézett rám,s annyira zavarba volt,- még a nevét is elfelejtette nekem meg mondani. Hogy lehetek ennyire udvariatlanok,- fogta fejét a komornyik, s sorra bemutatta nekem a Phatomhive ház többi szolgálóját. - Még is hogy akadt rá Sebastian-san? Ennyire kíváncsi vagy rá Meirin? még szép, elvégre nem árt tudni, ha már azonos helyen dolgozunk,- Sebastian meg köszörülte a torkát, s lehunyt szemekkel neki kezdet a mesének. Kertben találtam rá,- bizonyára a kutya hozta haza. Nekem neme ezt mondta, akkor most hazudik a cselédeknek? de miért nem akarja, hogy megtudják az igazat?  - tán valami terve van velem, amit még nekem sem mondott el

Mi is lesz a feladatom?- s, felé fordultam.

- Sarah kisasszony lesz a mindenesünk,  

- mindenesük?

- igen,- kérem, jöjjön velem arra számítottam, valamelyik cselédhez fog beosztani, arra kért, menjek vele,- már előre rettegtem milyen munkát fog nekem kitalálni.

Igazán szerencsésnek mondhattam magam, amiért rám talált Sebastian akkor a parkban. ha bár átfagyott a testem, elég tisztes módón, még sem bánom, amiért ide lettem kötve,- ebbe a csodás úri lakba. ezekre gondoltam, míg komornyikkal a könyvtár felé tartottunk.

Folytatása következik.