Szenvedélyek Börtönében

2. fejezet: Ígéret

Nyugodt léptekkel haladtam végig a folyóson. Megálltam a szobám bejárata

előtt, s kinyitottam az ajtót.

Most vetem észre, hogy a bátyám egy tálcával követet és próbált beérni.. ami sajnos sikerült is neki.  Válasz kép rá csuktam az ajtót, de lábával kitámasztotta. Az ágyhoz sietem, és rá vetődtem.

Hiroshi megállt az ajtóba és rám nézet.

Hoztam egy kis harapni valót.

Nem kértelek rá, hogy eljátszd az anyámat.  - Rá néztem, s aztán visszafordultam az ágymatracra.

• Kedvencedet hoztam az ebédlőből. – Hm, sült burgonya,Teriyaki burgerel,meg Cola…
• Most szórakozol velem?
• Nem te bolond,- gyere és kelj fel. Enned kell valamit.
• Mi az, csak nem elkezdted pártolni az ellenséget?
• Ugyan már nagyon jól tudod, hogy nem jövők ki jól Jingujival.
• Igen tudom, olyanok vagytok, mint Tűz és víz.

Felálltam az ágyról, és az asztalhoz mentem, amire már Hiroshi letette az ételt. Arra gondoltam, hogy lehet velem ennyire kegyetlen. Szinte az orrom alá dörgölte, s aztán elhúzta, mint egér előtt a sajtot.

Felpillantottam az evésközben,s Jingujit láttam meg az ajtóban,ahogy a keretet támasztotta. - Mérgesen rá néztem Hiroshir-a.

- Nem csuktad be az ajtót?! - Vontam felelősségre mérgemben.

- Miért tán mondtad, hogy becsukjam?

- Phu. most már mindegy.

Gyere be, ha már itt vagy. – Nem kellet neki kétszer mondani. Könnyed laza léptekkel besétált, s rám nézet.

Tisztán leolvasható volt a tekintetéről az aggodalom. Ami elég furcsa érzést keltet bennem.

Tán Jinguji se feledte el azt a napot,s elképzelhető hogy ott szeretné folytatni ahol abbahagytuk. -  Ki zárt. -  Az nem lehetséges. – ráztam meg a fejem.

Legalább is addig, míg mindketten az akadémián vagyunk.

Még akkor sincs rá garancia arra, hogy összejöjjünk.

Asako nagyon elgondolkodtál. Min töröd a fejed? Semmin Hiroshi..  Igazán semmin.

-Nem mintha baj lett volna abból, ha megtudná a bátyám, hogy min is gondolkodok, - már előre halom a szavait. – Ezek szerint még sem gyűlölőd annyira?? – de hogy nem csak mikor elveszek a tekintetébe… abba a pillanatba megáll a szívem dobbanása. Nem tehetek róla. Reménytelen ez a szerelem. Ezt gondoltam magamba.

Hölgyem öröm nézni, ahogy falatozgat, esetleg besegíthetnék? Felvette a sült burgonyát és a tátott számba tette. – Meglepődtem… Nem hiszem, hogy mással is ezt csinálná.

Vagy talán egy bevett csábítási trükk?  Minden egyes tette mögött valami olyat éreztem, mintha elvárna valamiféle viszonzást, azért mert épp istápolni szeretne engem.

Befejeztem az ebédelést,s kimentem  a fürdőbe kezet mosni.

Alig jött le az olaj róla. -  Fogtam az egyik törülközött, és beletörültem.

Kifelé tartottam, mikor meg halottam a bátyám és Jinguji beszélgetését.

- Mit akarsz a húgomtól?

Jinguji szokásos mosolyát nyomta a bátyám képébe.

- Még magam sem tudom,de nem lenne rossz, ha összejönnék vele..

-  De egyelőre csak egy álom marad nekem.

- Csodálkoztam volna is ha azonnal letámadod, mint anno annak idején.

- De ha megtudom, hogy megint szórakozol vele Jinguji, akkor kitépem a… - Itt vagytok, …. Hé Hiroshi mit gondoltál?! Csak így megfogod Jinguji ruháját!?

-  Enged el azonnal az ingjét!

Bátyám nagy szemekkel rám nézett- bizonyára meglepte, hogy az imént kiálltam  Jinguji mellet, de úgy látszik elfelejtette azt, amit még a múltba mondtam, akkor mikor összeverte az egyik udvarlómat, mert meg akart csókolni.

Le horgasztotta fejét,- igazad van, ezt nem így kellet volna.

- Jinguji kérlek, menjél most el.

- Majd beszélünk édes.

Kacsintás kíséretében felém dobot, egy csókot. - miközben elhagyta a szobát.

****

- Hiroshi, tudom, mit érzel iránta, s pont ezért kérlek, fogd vissza magad. Ne feled el hogy most már sztár vagy, és nem engedheted meg magadnak az ilyen viselkedést, mert még a végén bajod származhat belőle.

- Elmosolyodott- vicces hogy pont a húgomnak kell erre figyelmeztetnie, de az óta hogy az a bizonyos esett megtörtént…. – ne mondj semmit. Tudom, hogy csak jót akarsz. – Átkaroltam a derekát.

- Ígérj meg nekem valamit húgi.

- Mit bátyus?

- Minden álmodat valóra váltod, s én ott leszek melletted, hogy támogassalak. Ha már a nevelő szüleink ilyen csúnyán elbántak velünk.

Folytatása következik: A következő fejezetben betekintünk Hiroshi és Asako múltjába is.