Szenvedélyek börtönében

4. fejezet: Ellenséges szeretők

Natsuki kunnal hatalmas sikert aratunk. Csodálatos tiszta hangjával, és az

zenémmel igazán nagyszerűt alkotunk. Nem voltam benne biztos, hogy mások

is így látják,ezért nagyon izgultam az eredményhirdetés miatt. Kár volt. 

Benne voltunk a legjobb tízbe,s nekem ez pont elég volt arra, hogy a már rég

padlót fogót önbizalmam feltámadjon. 

***

A táj időközben őszbe borult már,s a színes faleveleket vadul fújta a szél.

Mit sem éreztem ebből az akadémia falain belül, azon a menedékhelyen ahol a

jövőmet alapozhatom meg.  Elmentem az ablaktól,s visszaültem az

íróasztalhoz és elkezdtem egy dallamot írni. Tudom nagyon jól hogy

Natsuki-kun is majd Harukanal köt ki. Mi tagadás irigylem, amiért ilyen sok

rajongója lett,- Egy mosoly hagyta el ajkam,s letettem a ceruzát.

Meggondoltam magam. Mégsem írom meg. Meghívóra néztem, amit a

lámpának döntöttem. Még nem olvastam el, mert még Ren nyomta a

kezembe,s az illata beterítette a szobát. Attól féltem, ha elolvasom, ez az illat

eltűnik, és tán sosem érezhetem újra.

Kíváncsiságom győzedelmeskedett, és még is felnyitottam a meghívott.

Kedves Lady Asako!

Szeretnélek meghívni az osztályunk álltál tartott Halloween estre, amit a hó

utolsó napján tartunk lent a társalgóba.

Remélem, el tudsz jönni, hogy lángoló szerelmemet még jobban ki

mutathassam feléd.

A te szerelmes Renned.

Még a hó elején mindegyik osztály fel lett kérve, hogy rendezzenek egy saját

partit,és a legjobban megszervezett rendezvény osztálya különdíjat kap,egy

csoport dalt az általuk választott zeneszerzőtől. El sem tudom képzelni, hogy

vajon mi járhat Jinguji fejébe.

Az nem volt kikötve hogy mások nem vehetnek részt rajta.

Napok gyorsan teltek,és észre sem vettem ,csak  mikor már az osztályt

elkezdtük díszíteni akkor jutott eszembe Jinguji.  Már eldöntöttem… , nem

megyek el a Halooween estre. Még az  kell hogy megint valami badarságot

csináljon amivel majd jól felhúzom magamat. - Miközben szégyenkezve

figyelem a többi S osztályos tanoncot. Így tovább folytattam annak a dalnak

az írását, amit még a hó elején kezdtem el. Már az utolsó akkordok voltak

születőben, mikor is kopogás zavarta meg a munkámat. Behunytam a szemem

és úgy tetem mintha nem hallanék semmit. – A kilincs megfeszült és a halk

nyikorgása jelezte nekem, hogy a váratlan vendégem beengedte magát a saját

szobámba. Hátra néztem. Jinguji állt előttem egy csokor rózsával és egy dögös

jelmezben.  – Jézusom ez most ördög vagy démon?  Szinte abban a

minutumba elkezdtem bevörösödni.  Ahogy végig mértem minden egyes

porcikáját,és valami  abszurd perverz gondolat jutott eszembe.  – Itt fogok

elsüllyedni szégyenemben.

Jinguji elindult felém. Megragadta a derekam, és eldobta a vörös rózsákból

álló csokrot, ami virágesőként hullót állá a szobában. -  Az ajkunk összeért a

vörös virágesőben. – Jól tudtam nem volt bölcs dolog viszonozni, de olyan

ellenállhatatlan vágyat éreztem utána. Ha még Rent magát nem is kaphatom

meg legalább a csókja tudja csillapítani a vágyakozás tűzét.  Egy idő után már

az is keservesé fog válni számomra. - bár a rózsák élesek voltak,de még is

elkerülték testünket mintha valami meg magyarázhatatlan varázslat tanúi

lettünk volna.

-Ren ez nem volt… befogta a számat. Tudom. Azért jöttem, hogy magammal

vigyelek az S osztályos estre.  - Boldognak kellet volna lennem, de féltem - Mi

van, ha lebukunk?  - Nem fogunk Asako, ugyan is tudtom szerint nálad

nincsenek kamerák.    – Elkerekedett a szemem.  - Ezt meg honnan veszed?        

 - Véletlenül meg halottam, ahogy a bátyád az egyik barátjának épp erről

mesélt.     

Összenéztünk és volt egy olyan érzésem hogy ugyan arra gondoltunk

mindketten.

Arra kell vigyáznunk, hogy senki ne, tudja meg hogy mi a valódi érzelmeink.

A legg közömbös módon léptünk be a társalgóba.   Sho egyből felém rohant.  

- Na, végre meg jöttetek.

Már azt hitem, hogy valami rosszba sántikáltok.

- Ugyan már hogy feltételezhetsz ilyet?!  - karba tetem a kezem s elfordultam

tőle.   

- Sejtelmes mosoly hagyta el az ajkam.   –

Fogalma sem volt róla hogy milyen közel áll az igazsághoz.  

 Hol van a jelmezed?   Jinguji nem mondta nekem hogy a jelmez kötelező.

Akkor majd én, felöltöztetlek.

Ayashi ,te csak ne ajánld be magad a húgomnál. Még a végén valami elfuserált

göncöt nyomatsz rá.

Hogy lehetsz ilyen szívtelen Hiroshi?

Álljon meg a menet. –Egy kukkot sem értek az egészből.

Kezdjük azzal hogy mit keresel itt a gitárosoddal? Tudtom szerint ez egy S

osztályos party és az égen villogó sztár énekesnek semmi keresnivalója nincs a

kezdők összejövetelén.

Ne szívd mellre húgi. - mellém sétált,és átkarolta a vállam. Áradt belőle a gin

tonik szaga.

Ha már Jinguji volt olyan drága és elment érted.

Jó hűtsd le magad bátyuskám és szólj, ha kijózanodtál. – Ne légy velem

szemtelen! – mi vagy te nekem az apám? !

Karon fogtam Ayashit és bevonultam vele egy szobába. – Úgy felhúzott, és

még azt hitem, hogy majd Jinguji fog az idegeimen táncolni. Már rég láttam

ilyen állapotban. Mintha kicsúszót volna alóla a talaj. Még is mi történhetett

közte és Ren között?

Mire észbe kaptam egy csodás fehér ruha virított rajtam. Rokokó stílusban.

Úgy éreztem magam, mint akit Lajos király udvarából jött volna egy

időzsilipen keresztül.

***

Mindenki ámult és bámult. Sho majdnem elhagyta az állkapcsát, miközben

Ayashi kivezetett a szobából. Egyedül Ren nem jött zavarba. Sőt inkább

tetszett neki az erősen kivágott dekoltázs és a csípőm vékonysága, amit

persze a fűzővel értünk el. Nem is tudom, hogy voltak képesek ezt a múltba

hordani. Társalgó közepe megtelt diákokkal, a hangfalból hangos zene szólt és

mindenki táncra perdült. Nekem nem volt kedvem hozzá, s inkább

behúzódtam egy sarokba. Kinéztem az ablakon. A hold már az ég tetején állt.

Már a kedvem is elment attól, hogy csak itt álljak, mint a cövek. Elhagytam a

társalgót és kimentem egy kis friss levegőt szívni. Behunytam a szemem és

élveztem a lágy éjszakai szellőt, ahogy cirógatja az arcom. Egy erős kéz

megragadta a derekam és erős lágysággal magához vont. – Jinguji te

megörültél? ! Nem Asako. - Mi értelme itt a hősszerelmest játszanod mikor

egész este a lányokkal flörtöltél? Ezt nagyon utálom benned. . Féltékeny

vagy? Te baka. Honnan veszed, hogy féltékeny vagyok?!  Ezt el is higgyem

drága hercegnőm?- Észre se vettem s már is maga köré vont. Megfogta az

arcom és szenvedélyesen megcsókolt ez a démoni külsővel megáldott férfi.

Akit egyszerre utálok és szeretek.

***

Zajokat szűrődtek ki az erkélyre, és ijedtembe ellöktem magamtól Jingujit..

Ti vagytok itt, Kéne egy fejfájás csillapító, mert…- tudom Ayashi..  fáj a feje.

Várj hozok egy tablettát a szobámból.  – Egy jó tanács Jinguji. Ne koslass

utána. Ha megtudja Hiroshi akkor bajod lehet belőle. Kár lenne azért a szép

pofikádért. – Ne aggódj értem.

Tudok magamra vigyázni. – egy pillanatra visszanéztem. - Ayashi,  Ren

csuklóját fogta. Bizonyára elkaphat félúton. Visszafordultam és tovább

mentem.  Ahogy beértem az volt az első hogy leszedtem magamról ezt a

göncöt. Már az is csoda volt, hogy eddig kibírtam benne.

Húzatott éreztem és az ajtó felé néztem. Jinguji állt meg,és csak nézet rám

tűzben lángoló szemeivel majd felfalta testem. A szívem egyre hevesebben

vert,s a testem lángolni kezdet. Nem bírtam már bent tartani a szenvedélyem

tűzet; ahogy Ren sem tudta már vissza fogni vágyai végtelen tengerét.

Folytatása Következik: Izgalmas befejezésnél hagytam abba. Vajon Ki fognak

kötni egymás karjaiba egy éjszaka elejéig vagy tovább civakodnak? Ez az

ötödik fejezet titka marad.