Szenvedélyek börtönében

5. fejezet: Szenvedélyünk szelencéje + 18-as tartalom rész

Nagy húzza, vonna árán haza mentem a bátyámmal a szüleim házába.

Beléptünk a kapun,s egyből felrohantam a csigalépcsőn,s a folyosó közepén

megálltam az egyik ajtónál. Kinyitottam. - Minden úgy állt benne, mint amikor

elmentem. Semmi nem változott.  Az élénk színek most fájdalommal töltöttek

el.  El akartam bújni, de nem ment. 

Asako lassan vacsoraidő lesz.. Kérlek, gyere le majd az ebédlőbe. Szólt anyám

kedves mosolygós hangja az ajtó mögül. Nem válaszoltam neki vissza csak

magamba temetem az arcomat az ágyon és keseregtem egy olyan múlton, ami

már rég tovaszállt. Még most is visszaköszön a tudatomba az a nap mikor

mindenemet oda adtam neki.

-         Hogy is történt?

Vadul egymásnak estünk és elkezdtük egymásról leszedni a ruhákat.

 Rajtam nem volt túl sok,de Renről   a jelmez nagyon nehézen jött le.

Ott álltunk egymással szembe egy száll alsó neműbe, de még Ren lábán a

jelmez még mindig ott éktelenkedet.

Lelöktem az ágyra és elkezdtem róla leráncigálni, minek eredményeként

bele estem az ölébe.

Erősen magához vont, és a melltartómat elkezdte kikapcsolni,és szép finom

mozdulatokkal levette rólam.

Az ágyra helyezet, és megszabadított a bugyimtól.

Végig csókolta hasamat egészen a mellem aljáig.

Felvette ajkát, s nyelvévével felmászott az egyik mellem csúcsáig.

Míg a másik keze el volt foglalva a másik mellem kifinomult

masszírozásával.

Teljes extázisba vonaglottam a karjai között.

-         Ren szóltam neki

-         Szeretnék én is tenni érted valamit.

Lenyúltam a farkához és lágyan elkezdtem neki húzogatni,s ezt követe az

összes többi művelet.

Mire már azon kaptam magam, hogy a számba táncol,s neki egyre csak

duzatab és keményebb lesz.

Alig hogy kivetem azon nyomba el is ment.

Én meg ott ültem vele szembe tiszta fehér spermiummal a testemen.

Valahogy le kellett magamról szednem,s  kissé melankolikus fejel a

szekrényhez sétáltam.

Kinyitottam és elkezdtem benne keresni egy rossz pólót. Gyorsan kikaptam

egy régi szakadtat és letöröltem magamról. Visszasétáltam az ágyhoz. Ren fél

oldalra feküdt,fejét megtámasztotta karjával és úgy figyelte testem minden

porcikáját. - Kajánul elvigyorodott. Tudod, hogy még nem végeztük? A leg

jobb része még hátra van.

-         Tudom nagyon jól- - Huncutul elmosolyodtam.

Négykézlábra ereszkedtem előtte.- Még is hogy akarod, ülve fekve, esetleg

hátúról?

Nem vártam meg a válaszát. Szép lassan felé másztam. Vadul kipöcköltem a

karját a feje alól és a hátára fektetem.

Most én irányitok!

Ren nem ellenkezett hagyta, hogy az csináljak vele, amit csak akarok.

Ismét a számba vetem a farkát. Először csak a makkot kényeztetem kör körös

mozdulatokkal. Egy váratlan percbe tövig bekaptam neki, s párszor végig

húztam a számba. kivetem és fölé ültem,s elkezdtem vele játszadozni föle

dörzsölgetem a saját érzékeny pontomhoz.

Míg egy váratlan minutumba ráültem.

AHH!

Kiáltottam fel nem túl hangosan. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire fog

fájni. Szinte a csillagokat láttam.

Próbálj el lazulnia- jött Ren bölcs tanácsa- Könnyű azt mondani. Segítek

neked.  Megragadta a csípőmet, és elkezdet bennem mozognia- Nagyon szoros

vagy, Asako.

Fájt, de iszonyú jó érzés volt. Egyszer voltam a pokolba és a menybe.

Megpróbáltam én is mozogni hátha sikerül,de nem bírtam Rent követni így

hamar át vette az irányítást és a hasamra fordított. Megemelte a csípőmet, s

mintha misem történt volna tovább mozgott bennem, mint egy rendíthetetlen

gépezet.

-EZ AZ EZ AZ..!!!

Nem tudtam vele betelni.. már tövig bennem volt..  hátra fordítottam

fejemet,s meg csókolt mi közbe éreztem, ahogy mind ketten eljutunk a

csúcsra. Elengedte a derekam és,s mellém feküdt.. Elégedetten vigyorgót fel a

plafonra,s aztán rám nézet és fölém hajolt.

Hercegnőm ez maradjon a mi titkunk.

Aznap este még meglátogattam a bátyámat, s vittem neki egy aspirint.

Meg is kaptam érte a letolás, amiért ilyen későn viszem neki a fejfájás csillapított.

Ayashi egyből kibökte mikor a bátyámhoz bementem, hogy valami nincs rendbe velem.

Nem kérdezet rá.

Történtek útán egy hónappal voltunk, s mint mindennap most is kottaírást gyakoroltam.

Bátyám, mint egy örült úgy viharzót be a szobámba. Szúrós tekintete és a

morbid viselkedési faktora nem kecsegtette túl sok jóval.

Lefeküdtél Jingujival??!! kikerekedtek a szemeim- Ezt vajon honnan

tudhatja?- Ezt honnan veszed Hiroshi? Nem rég újságolta el nekem Ayashi!

-         Ayashi honan veszi ezt a képtelenséget?

-         - Neki Jinguji mondta el. - bátyám hangja itt szomorkása vált.

Sajnálod, hogy - igen Asako .- Jobbat érdemelsz, mint egy olyan casanova

mint Jinguji Ren.

Utólag belegondolva igaza volt neki jobbat érdemeltem volna nem egy nőfalót.

Az íróasztalon lévő órára néztem. Lassan vacsoraidő lesz. Ideje volt lemenni az

ebédlőbe. Megfésültem hosszú sötétbarna hajam, amit most kiengedve

hagytam. Egy vastag babarózsaszín hajráf került bele. A folyóson végig

sétáltam,s a lépcsőhöz érve lementem rajta. Csengetek. Hagyd Fiona majd

kinyitom.

Ha most lett volna, pohár a kezembe biztos eldobom, de így azt a számhoz

emeltem . Könnyek jöttek ki a szememből és bevágtam az ajtót,és neki

dőltem. Miért kelet neki ide jönnie? Miért kínoz engem még?!

- Mi a baj kisasszony?

Semmi Fiona.- Elrohantam a társalgóba, hogy egy kicsit összeszedjem magam.

Épp hogy meg nyugodtam a fotelba már is megéreztem az illatát. Ahogy végig

sétált a  márvány padlózaton,s leült mellém.

Lady rég nem beszéltünk egymással.

Igen Jinguji san.. Gondolom sok volt a munkád,s ezért nem tudtál rám kelő

figyelmet szentelni.

- keze az arcomhoz ért,s azt végig húzta rajta.

Kérlek, ne szórakozz velem Jinguji.

Nem szórakozok veled, mert szeretlek!

Hány lánynak mondtad ezt?- Vajon annak is ezt mondtad, akinek múltkor az

ajándékot vitted?

-         Jinguji szomorúan nézet a földre.

- Igen Asako ezt mondtam neki. Akkor legyél vele boldog.

Felálltam a kanapéról,de visszarántott,és meg csókolt. Vele nem csinálok ilyet.

 Elvörösödtem, mint egy mezei pipacs. Hibába haragudtam, rá azért mert nem

jelentkezet. Képtelen voltam öt gyűlölni.   Végül abba egyeztünk, meg hogy

szünetet tartunk.

                                                                                       Visszasétáltam a nappaliba s onnan tovább mentem az ebédlőbe.

Mindenki megrökönyödött mikor meglátta az oldalamon Jingujit.

Csak épp összefutottunk. - Néztem mentegetőzve a tömegre.

Ezen a vacsorán láttam öt utoljára.. utána évekig nem halottam róla semmit.

De az már egy másik történet része lesz.

Vége

Elvileg tervezek egy folytatást. Amibe Asako akadémiai élete tovább zajlik,de

már Jinguji nélkül.