Kuran Kaname fanfic

Szívörvény

1. fejezet: Vonzodás

Élek! Ez volt az első gondolatom mikor magamhoz tértem a

hosszú álmom után.

A fény vadul vakított a szemembe, és biztos voltam benne

hogy halott vagyok,de most még is élek és lélegzek. Nem

zavar a világosság.  Egy kislány nézet rám, a tekintete,

mint az enyém. Nem tudtam mit tegyek. - figyeltem egy

ideig. - Miután átadott egy üzenetet- ott hagytam. Egy

átlátszó pillangó jelent meg kezemen. Nem keletek

szavak- Bár nem tudtam ki az, de még is

megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem felé.

***

Egy nap, csodás férfi lépet be a kávézóba, s mikor rá

néztem teljesen meg feledkeztem a munkámról. 

Kisasszony a ruhám!

Oh, bocsásson meg asszonyom, de elbambultam. A nő

hátra nézet, s bár már meg lett korba volt, még is tátva

maradt a szája mikor meg látta öt az asztalnál keresztbe

tett lábal, ahogy teát itta szép lassan,és közbe kifelé

tekingetett az üvegen. - Mintha várt volna valakit,- Tán a

szerelmét. Nőre néztem.- Kérem, engedje meg nekem,

hogy felitassam a felesleges folyadékot. Erősen elkezdtem

törölgetni, mire nagy nehezen sikerült felszívatnom.

Köszönöm kedvesem, most már jó lesz. - bólintottam egyet

felé- Még egyszer elnézést kérek. Meghajoltam előtte. 

Fiatalúrhoz mentem,s rá néztem. választót már? Igen-

egy parfét kérek. Elolvadtam tőle, ahogy kimondta, az a

selymesen lágy hang; - Majd bele borzongtam.

Hikari bezárod a boltot?

Persze, menjen csak nyugodtan főnők.

Mire végeztem, már erősen rám esteledet, és az égen

komor felhők jelentek meg.

-         Csak nem esni fog?! gondolatba fejemhez

kaptam, mert még esernyőt sem hoztam

magammal.

Már meg barátkoztam a gondolattal, hogy bőrig ázok.

- Esernyő emelkedet felém,- felnéztem a férfire és

meglepve vettem tudomásul hogy az a férfi, aki minden

áldott nap egy bizonyos időpontba, és ideig tartózkodik a

kávézóba. Ilyenkor mindig az ablakon néz ki és figyeli a

járókelőket, vagy ha nincs senki az utcán, akkor az

ürességet nézi a kinti külvilágban.

Kaname végre megtaláltalak! Hol mászkálsz ilyenkor? !

A nap nemsokára lenyugszik nem biztonságos kint az

utcán. Cross igazgató? Már is megyek. De előtte a hölgyet

hazakísérem. Nem hagyhatom, hogy bőrig ázzon.

Phü..rendbe veletek megyek.

Azt reméltem végre kettesbe maradhatok, vele, de nem

így történt. Egész úton csak némán mentem mellette, a

szívem a torkomba dobogott.

Megérkeztünk. Köszönöm, hogy hazakísértek.

Meghajoltam elöltük.

Látogass meg egyszer az akadémián. Mosolyra húztam a

számat és a szemébe néztem.

Nagyon kedves ,de nem hiszem hogy mos tanába sort

tudok rá keríteni.

Ez az év végi hajtás nagyon kimerít.

Akkor legalább karácsony napján látogasson meg minket

kisasszony! Nem tudom uram. Egyelőre nem tervezek

semmit arra a napra.

- Ahogy az előtte lévő karácsonyokra sem volt tervem.

Azon a bizonyos napon mikor eljött az ünnep napja, mint

minden ilyen alakalom munkával telt, és valahogy nem

akarózott haza mennem az élettelen családom körébe.

Az eső havazásba váltott át, s most nem feledtem el

magammal hozni az ernyőt.

Még is mikor kiléptem megláttam a bolt előtt egy száll

télikabátba.

Mellé siettem és átadtam neki az ernyőt, mert nem értem

fel.

Kedvesen fölém hajolt, rám mosolygott,és elvette tőlem.

 - Végül elfogadtam Cross igazgató invitálást, erre a napra.

Reméltem nem keres majd a családom.,és Elfelejtenek

legalább erre az egy napra.

 Hallgatás burkába temetkeztünk, mi közbe az akadémia

felé igyekeztünk.

Megálltam egy pillanatra a kapu előtt.

Hatalmas volt,- mint egy fő úri laknak a bejárata, ami

bevezet a belső kertbe.

Hikari ne maradj le!- kiáltott oda nekem az ifjú.

-         Rá mosolyogtam, és vidáman átléptem a kapu

bejáratát.

Elmélázva figyeltem a fákat és a kert nem mindennapi

látványát.

Azonnal magával ragadt, ahogy a fák az ég felé törtek, s

olyan sűrűn nőttek ki a földből, szinte át láthatatlanná

tették az egész kertet.

Itt élek a Cross akadémián, és besegítek az adminisztrációs

feladatokba. Azzal a feltétellel vállaltam el , hogy keresnek

a helyemre valaki mást. Miért csak idegenesen vállalta?

Kérlek, nem magáz. Hívj nyugodtan Kanamenak. 

Halványan elpirultam, és nagy barna szemeimmel rá

néztem.

-         kérdésedre válaszoljak,- egyetemre szeretnék

járni. Bár nagyon zavar, hogy szinte semmire nem

emlékszem abból, ami előtte velem történt. -

Hidegségre. - Egy átlátszó pillangóra és hogy

magamhoz tértem egy hosszú állomból.

Olyan közvetlen volt velem, és kedves csak hallgattam a

lágyan csengő hangját, ahogy beszélt és teljesen

ellágyultam tőle.

Hikkari jól vagy?

Hogyne.. jól vagyok. Még az se gondolkoztatott el hogy

vajon honnan tudhatta a nevemet? Nem mutatkoztam be

neki. Még is az imént az mondta nekem hogy Hikkari.

Van valami gond? Teljesen elsápadtál. Azon

gondolkodok, vajon honnan tudod a nevem.    Azon napon

tudtam meg mikor legutoljára kiszolgáltál a cukrászdába.

- Főnököm hangosan kiáltotta akkor a nevem.,de a

köztünk lévő távolság meg követelte, hogy az egész

helyiséget betöltve közé tegye. Amolyan ingyen reklámnak

szánta. Mert a neve ugyan az volt mint az enyém.. egy

cukrászdával voltam druszán. 

Halvány mosollyal néztem a szemeibe. Miután végig

mentünk a folyóson és az igazgatói iroda elött,

megtorpantam. Ide nem mehetek be. Nem zavarhatok

senkit sem. Ezek a régi félelmek.. Összekulcsoltam a

kezem-mellkasom felet, és lehorgasztott fejel, magamba

zuhantam abba a világba ahova soha senkit nem engedtem

be. Most valaki még is befurakodott a kedvességével,és

nem mindennapi megjelenésével.

***

Némi kéretés után bementem a szobába. Íróasztalon egy

apró mű fenyő állt. Kaname az asztalhoz sétált, kihúzott

egy fiókot, és kivet belőle egy mappát.  Minden hónap

végén összesítenie kellet a bevételi és kiadási oldalakat.

Most már csak tavaszig. Sikerült a felvételije az egyik híres

egyetemre,s ezt pont a szemem előtt jelentette be neki

Cross igazgató.

Gondolkodóba estem.. Miért ne követhetném az

egyetemre? Jövőre végzek,s tán többet láthatom majd.

Mikor a felvételi lapot ki kellet tölteni,azt az egyetemet

nevezem  meg ahova Kaname is jelentkezik.

Hikkari csuk be a szemed. - Miért,Cross igazgató? Az titok.

Hozd ki Kaname.

-         Most már kinyithatód.

-         Kezemet elhúztam a szemem elől.

Kaname egy hangszert fogott a kezébe.

- Boldog Karácsonyt

Hikkari!                                                                                                               

Istenem milyen rég óta vágytam rá!.

Még is honnan tudtad, hogy- elérzékenyültem.. ez volt az

álmaim egyike.. egy cselló ..

Nem akartam sírni, de most az öröm könnyei utat vágtak

maguknak és csak szüntelenül folytak. 

Még csak most vettem észre a nagy karácsonyfát, ami

díszektől roskadva az asztal közepén állt. Nem volt túl

magas, de ahhoz épp elég volt, hogy meg hit hangulatot

teremtsen a szobába.

Félénken leültem az egyik székre és összezártam lábamat

és kezemet lábaim közé helyeztem.

Az asztalon már tálalva volt, az étel. Pulykától egészen a

karácsonyi tortáig minden megtalálható volt. Úgy éreztem

magam mintha egy mesébe lennék. Ha esetleg az volna

akkor azt kívánnám,- bár sosem érne véget.

***

Meg hit ünnepek véget értek,és ismét visszatértem a

szürke hétköznapokba .

Hazafelé igyekeztem,s már felkészültem az anyai

fogtatásra. Minden áldott nap azt vágta a fejemhez-

késtél hol voltál ilyen sokáig Hikkari. Volt időm hozzá

szokni, de elfogadni sosem fogom azt, hogy ilyen durva

velem szembe. Bár meg van neki a jó oldala is. Hamarabb

önállósodtam, mint bármelyik testvérem a családba.

Kinyitottam az ajtót. Néma csend fogadót.  Ebédlőből

hangok szűrődtek ki. Elindultam a hangok irányában, és

mikor megláttam a vendégeinket, annyira meglepődtem,

mint egy megrezzent őzike úgy rohantam fel a szobámba.

Táskámat a sarokba dobva az ágyra feküdtem,és elővetem

egy könyvet. Amit muszáj volt kiolvasnom, mert ha nem

teszem meg akkor a tanár karót ad nekem irodalomból.

Kopogtak az ajtón. Azt hitem, hogy a bátyám az. Bújj be.

Nem bátyám volt az. Kaname állt velem szembe, s ahogy

nézet.. legszívesebben odarohantam volna ésnem

tehetem, pedig úgy megtenném az ajkam szinte bele

remegett a gondolatba amint ez gondolat formájába

megszületett bennem.

Miért jöttél Kaname?

Segítek neked összepakolni.

Miért hova megyünk?

Cross igazgatónak sikerült rábeszélni a szüleidet hogy az

utolsó évedet az akadémián fejezd be.

Nagyon meglepet -, hogy mint az akadémia diákja én?

Igen. Kaname elmosolyodott egy picit. Akkor igyekezünk

Kaname nem szeretném az igazgatót megvárakoztatni.

Folytatása következik.