Alvó szenvedély

3. fejezet: Bevallott szerelem

Néhány finomítás -  ezt mondtam nekem Kurosaki ,de mind hiába  törtem a fejem az ágyba egyszerűen nem értetem, hogy mire gondol.

Ez a pasi egy rejtély nekem, de legalább őszinte.

Órát levetem az éjjeli szekrényről és magam felé fordítottam.

Reggel nyolc órát mutatót.

MIIII CSODA!!

Ki ugortam az ágyból és lekaptam a hálóingemet,és magamra húztam az egyenruhámat.

Már fél kilenc, reménytelen vagyok, és még a reggelit is lekéstem.

Teljes letargia lett úrrá rajtam,s még az ablakon beszűrődő reggeli napfény sem tudót felvidítani. Mint egy örült úgy rohantam az osztályteremhez. Kinyitottam az ajtót és megszeppenve a Tsukimia senseire néztem.

Elnézést kérek a késésért. – Sensei az helyet hogy leszidott volna, - rám nézet.

- Asako, neked nem itt a helyed.

- Ezt hogy érti sensei? – karon fogót és kivezetet az ajtó elé.

- Én sem tudok túl sokat csak annyit, hogy a Bátyád és Kurosaki senpai keze lehet benne.

- De akkor hova menjek? – tanácstalanul néztem rá,de csak egy fejcsóválás volt a válasza .

- Ha megkérdeznéd Kurosaki senpait akkor mindannyian okosabbak lennénk,mert ez nekem is fejfájást okoz Asako.- Belegyezően bólintottam felé,és elhagytam az osztályterem bejáratát.

Gyomrom majd kilukadt az éhségtől,s ilyenkor mindig jól jött egy kis dugi nass ,de még egy darab savanyú cukrot sem találtam a blézerem zsebébe.

Lehorgasztót fejjel sétáltam vissza a szobámba .

Épp hogy kinyitottam az ajtót a szemem már is Kurosakit pillantotta meg. -  Zongora mögött ült és az ott hagyott kottáimat mustrálta.

Jó reggelt senpai!

Reggelt Asako!

Összeszűkítetem a szememet és mérgesen rá néztem Kurosakira.

Senpai,meg magyarázná nekem hogy  miért nem járhatok többé  Tsukimia sensei óráira?!

Profiknak nincs szüksége arra hogy tanárok tanítsák.

- Ezt hogy érti senpai?

- Úgy hogy most már profinak számítasz.

- Még is mióta?

- Attól a pillanattól, hogy felkértelek az album dalai megírására. - zavartan rá néztem és a zongorához sétáltam és leültem mellé.

Ezen a két dalon kéne változtatnod egy keveset. – kezembe nyomta a kiválasztót, kottákat.

Némán bólintottam felé,és az egyik szerzeményemet rá tette a zongorára és elkezdtem lejátszani.  Már tudtam mi hiányzott belőle,a szenvedély, ami sokkal inkább kifejezi Kurosaki érzéseit és jellemét.  – Hoztam neked reggelit ;- az asztalhoz rángatott.

Terülj, terülj asztalkám..  jegyeztem meg morogván ,s elfordítottam fejem tekintetétől.

Vajon miért foglakozik velem ennyit? – oda sétáltam s leültem az asztal mögé.

Szomorúan néztem az ételt egy darabig;aztán neki estem a tálca tartalmának,mint aki egy hete nem evet volna normális ételt. Van benne némi igazság.

Ha neki kezdek egy munkának és azt még komolyan is veszem, akkor teljesen kikapcsolok és még enni is elfelejtek.

- Felnéztem a tányéromból és Kurosakira néztem.

Gyorsan lenyeltem az ételt és meg kínáltam egy origirivel ,s átnyújtottam neki,de nem fogadta el azonnal.

Nem is csodálom ,elvégre úgy tudom hogy a húst jobban szereti.

Akkor minek eszi meg az origirit?

Titok a homályba veszet ,s nem tudtam meg hogy mit rejt Kurosaki senapi a szívében.

Már majdnem befejeztem az étkezést, mire az ajtó megfeszült és besétált rajta Rei-chan .

- Sejtetem hogy itt vagy..

- Ran-Ran   nem feledkeztél meg valamiről?

- Nem hiszem, tudtom szerint nem beszéltünk meg mára semmit.

- Táncpróbánk lett volna Ran- Ran; -de mivel nem voltál ott ezért átettük az időpontot késő    délutánra.

- Hány órakor kezdődnek a próbák?

- Öt óra..- gondolom az meg felel neked.

- Rendbe ott leszek.

Kurosaki rám hagyta a két dal javítását és elment Rei-chan után.

Nem búslakodtam túl sokáig azon, hogy egyedül maradtam, fogtam a hordozható mini zongorámat, és leballagtam a tópartra, ahol egy padot kispéciztem magamnak.

Milyen határozottan mondta nekem Kurosaki senpai hogy majd segít a kotta újra írásába.. de hát mit várjon az ember egy idoltól,aki még azt sem tudja igazán, hogy mit is akar kezdeni a Quartetnight-ban betöltött szerepével?

Teljes mértékbe belemerültem a kottajavításba, s észre se vettem a parton álldogáló Camust.- meg szólítottam a távolból.

Camus –senpai ; - Jó napot! – hátra nézet és összeszűkített szemekkel rám nézet; - s a jég gróf tekintete szinte nyársra tűzött, olyan fagyos és áthatolhatatlan aurával volt megáldva.

Próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni, - sikertelenül.

***

Nap hirtelen éltűn és az ég beborult. Szép lassan elkezdet szitálni az eső.

Gyorsan mappába tetem a kottákat, fogtam a mini zongorát és elkezdtem rohanni, és közbe a szememmel menedéket kutattam. 

Ruhám teljesen átázott, mire találtam egy fedet pihenőt.

Téged is elkapott az eső. - Felnéztem a hang irányába.. Kurosaki állt előttem a vízcseppekbe folyt le teste minden szegletéről.

Pont ettől vált számomra még vonzóba,de tartottam magam a saját erkölcsi kódexemhez,miszerint nem valók szint addig, míg a másik meg nem teszi felém a vallomást.

Csendbe vártuk a pillanatot, amikor majd eláll az eső, de valahogy nem állt szándékában abba hagyni,s csalódottan vettem tudomásul hogy intenzitása csak erősödött és nem lanyhult.

Távolból egy esernyő rajzolatát vettem észre,s alatta Rei –Chan lapult.

Ran- Ran már megint elfejteted?

Nem de nem fogok bőrig ázni,csak ezért.

Asakot sem fogom itt hagyni..

Rendbe akkor itt van ez az esernyő;- Bel nyomta Kurosaki kezébe,és elővet egy másikat . Szorosan magához vont Rei-chan..

Köves minket. – Kurosaki kinyitotta az ernyőt és szorosan mögöttünk sétálva vissza mentünk az épületbe.

Társalgóban leültem egy fotelba, s egy nagy sóhaj szakadt ki az ajkamon.

Mióta kezdtem el úgy gondolni rá mint egy férfi aki tetszik nekem?

Tán kezdetek óta így éreztem,de oly sok kétség és félelem költözött a szívembe hogy saját magamba építettem egy falat,ami most elkezdet bennem omladozni.

Ettől függetlenül nem fogok elgyengülni.. senkinek nem adom meg azt az örömöt, hogy még egyszer megtörve lásson.

Ahogy a gondolataimba merültem, még arról is elfeledkeztem, hogy vizes vagyok..

Mire feleszméltem már Kurosaki ült velem szembe, s szégyenembe elpirulva eltakartam a blúzom hivalkodó részeit.

Nem kéne átöltöznöd?

De kéne senpai, csak … - elfordítottam a fejem.

Szótlanul felálltam s ott hagytam a senpait egyedül, ami így utólag nem volt tőlem szép, de annyira zavarba voltam előtte…

Be kellet látnom, hogy elmenekültem előle és az érzéseim elől is.

***

Meggyötörten feküdtem az íróasztal lapján,és valami isteni sugallatra vártam, hogy végre rá leljek a hiányzó dallamrészre. Kitekeredet nyakamnak már kényelmetlené vált az asztal kemény lapja, - ezért a karomat alápakoltam párna gyanánt. Tovább mustráltam az ágyamat mintha bár mit is várhatnék egy ezer éves heverőtől.

 Neszt hallottam távolból, halk léptekkel párosulva. ,s a szemeim előtt kurosaki senpai tekintete fúródott bele szemeimbe,amik kikerekedve néztek farkas szemet a senpai szemeivel.

Felemeltem a fejem és meglepettségből felocsúdva rá néztem Kurosakira.

- Senpai,az egyik dalt sikerült kijavítanom, - kérem nézze meg.

Bőszen elkezdtem kotorászni a mappában,s kihúztam egy hosszú papírlapot, amin a javított kotta kapott helyet,és belenyomtam a kezébe.

Szeme papírlapra terelődött,és elégedetten rám mosolygót.

Visszatette a kottát az asztalomra, és hozót, egy másik széket és ráült.

Segítek kijavítani a másik dalt. – felderült az arcom és heves szívverések közepette elkezdtem felkutatni a kottát. Tekintete szinte égetet, ahogy nézte az arcom profilját.

Asako, - intézte hozzám szavait miközben mindketten ceruzát fogtuk a kezünkbe.

Szeretlek!!- mondta nekem alig érthető hangon.

Nem tudtam neki mit felelni,a szám tátva maradt,s már csak a csókjára eszméltem fel,és az el dobot ceruzák koppanására a parkettán.

Az utolsó dalt estébe nyúlóan javítottuk, mire sikerült megfelelőre formálni, ahogy az Kurosaki senpainak megfelelt.

Ha az érzéseimre gondolok, még mindig zavarba ejt ahogy szerelmet vallott nekem ez az arrogáns , még is mérhetetlenül sexy férfi.

Folytatása következik